A koalíciós tárgyalások menetével, a partnerek egymás iránti viszonyával foglalkozik kommentárjában a Sme napilap. A magyar-szlovák viszony vonatkozásában buktatókra figyelmeztet.
„Az MKP további sorsa miatt nem kell félni. Ha a koalíciós egyeztetések a várható eredménnyel zárulnak, a radikálisabb magyar párt négy év múlva újra visszatér a parlamentbe. Ez magában véve nem rossz, mert az MKP mindeddig reformpárti és nyugatbarát politikai párt volt. Ha viszont a legtöbb, amit a Most-Híd elérhet, a Fico-Slota korszak egrecíroztató intézkedéseinek eltörlése lesz, az MKP a legrosszabb csáky-durayista változatában térhet vissza. Nem kell önmagán változtatnia semmit, csak ki kell várnia, hogy a Most-Híd nem-etnikai párt kellőképpen lejárassa magát. És néha rúgni rajta egyet, például követelni a törvényt a kisebbségek jogállásáról. Kit érdekel, hogy ugyanezt nyolcéves kormányalelnöksége alatt Csákynak még kidolgoznia sem sikerült.
Az érem másik oldala viszont, hogy a Most-Híd maga is úgy viselkedik, hogy a jövőben az MKP lehengerelje őt. Bugárék mindent megtesznek, azoknak a vádaknak az igazolására, hogy ők csak a burkolt gazdasági érdekek pártja. A koalícióról Bugáron kívül két volt és jelenlegi vállalkozó tárgyal (mellesleg mindkettő mkp-s eredetű, a nem-etnikai párt tárgyalóküldöttségében nincs hely egyetlen szlováknak sem), és csupa olyan tárca iránt érdeklődnek, ahol sok pénzt lehet szétosztani. Ha mint azt Bugár a Sme-ben állította, a kulturális és oktatási tárcát kérték volna, amely kulcsfontosságú fő céljuk, a szlovák-magyar közeledés szempontjából, akkor azt igen sikeresen eltitkolták még a hozzájuk nagyon is közel álló magyar médiumok elől is. Mert ezekben is csak arról esett szó, hogy a Most-Hídat érdekelné még a közlekedési tárca meg az egészségügyi is a komáromi polgármester és egészségügyi vállalkozó, Bastrnák Tibor számára. A KDH és az SDKÚ egy részének aktív ellenállása a magyarok és más kisebbségek iránti engedékeny politikával szemben komoly probléma ugyan (a programtézisek is csak szociális, esetleg bűnözési kérdésként kezelik a romaproblémát), de magatartása alapján a Most-Hídnak is nehéz hinni, amikor kizárólag partnerei elutasító viselkedésére panaszkodik.”
Sme, Peter Morvay, Felvidék Ma
