Jézus a hozzá intézett kérdésekre kétféleképpen válaszol: újabb kérdéssel és történetekkel. Ezt érdemes eltanulni tőle. A visszakérdezés célja kettős: a kérdező tisztázza előbb saját motívumait, de jelen tudását is: ő hogyan válaszolna saját kérdésére?
Hisz, ha nem lenne kit kérdeznie, akkor is döntenie kellene. A történet célja is kettős: mindenek előtt a kérdező, azaz a megoldást kereső világába helyezi a problémát, lehozva azt az absztrakciók szintjéről a mindennapi valóságba. Másfelől a kérdező akarva-akaratlanul azonsítja magát a történet szeerplőivel, és Jézus arra is megtanyítja, hogy előbb az áldozat bőrébe bújjon – „ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került” – és csak aztán ismerje fel magét a többi szereplőben.

Fiatalon sokat stoppoltunk. Gimnazistaként bajorországi Kastlban természetes volt, hogy a közeli Ambergbe csakis stoppal mentünk be. Nem emlékszem, hogy valaha is buszra ültem volna, nem is volt arra pénz! Ugyanígy, leuveni egyetemistaként Brüsszelbe is stoppoltunk, és persze vissza, Mindig felvettek. Ma ez nehezebb. A kedélyes út, amely a hatvanas években a város főutcájának folytatása volt, ma már autópályába torkollik, és ott szinte lehetetlen stoppolni. Az autóst kifosztó, sőt meggyilkoló „stoppolókról” szóló rémtörténetek is hozzájárultak ahhoz, hogy ritka látvánnyá vált a stoppoló fiatal. Sok oka van tehát, de végül is az autósztrádákon kevés a szamaritánus. Egy tévéadó rejtett kamerákkal tesztelte az új közömbösséget, és a riasztó eredmény, hogy ha sebesült fekszik az úton, szinte senki sem áll meg, legfeljebb egy kamionos. Féltik az ülések huzatát. Ugyanígy a nagyváros utcáin összeeshetsz: kikerülnek. Ki ma a felebarát? Ki ma a szamaritánus? Nemde Umberto Eco „új középkorról” beszél, és a globális multik őrző-védős parkjaira és tornyaira gondol, az új érztéketlenségre, nem a koldusokra, akiket egykor eltartott a közösség. Néha azonban eszünkbe juthatna, hogy van egy „rejtett kamera,” amely nem csak mindent regisztrál, de amely emlékeztet majd: véreztem, és egykedvűen elmentél mellettem.

Kiss Ulrich SJ, Virtuális Plébánia