Terjedelmes interjút adott a webnoviny.sk-nak, a SITA hírügynökség hírportáljának Iveta Radičová miniszterelnök tisztsége első száz napjának tapasztalairól. A miniszterelnököt Radovan Pavlík kérdezte. Kivonatosan ezt a beszélgetést ismertetjük.
Radičová szerint az első legnehezebb döntése az volt, hogyan kezelni a válságot, az ország növekvő eladósodását, a pénzhiányt, a másik, valamivel kellemesebb, hogy mik legyenek az ország legfontosabb feladatai. Ehhez jött a harc a korrupció ellen, a törvények betartatásának szigorítása, a játékszabályok kialakítása és az átláthatóság. Egyeseknek a tervezett megszorítások kegyetlennek tűnnek, másokat a hosszadalmas, óvatos lefaragások zavarnak, mondja a miniszterelnök, aki azt is hozzáteszi: ő emberekben gondolkodik, ezért lesz hároméves az egyensúlyteremtés. Így elviselhetőbb lesz. Egy családfő sem élhet úgy, hogy négy éven keresztül csak hitelt hitelre halmoz, és nem törleszt, mert jön a végrehajtó, és elárverezi a család feje fölül a tetőt is. „A gazdaság szabadesését meg kell állítani” – szögezi le. Szlovákia nem az egyetlen, mely így tett, s ezt a miniszterelnök nem azért mondja, hogy ijesztgesse az embereket. Senki nem olyan őrült a politikusok közül, hogy csak kedvetelésből hozzon népszerűtlen intézkedéseket, fogalmaz, s ezzel maga alatt vágja a fát.
Kormányra lépve először a valós helyzetet kellett felmérnie, mert nem igazán volt pontos az a kép, amelyet „okos könyvekben” papírra fektettek. Az első száz napban arról is döntenie kellett, autoriter kormányfő lesz-e, vagy koordinátor, a párbeszéd, a meggyőzés, a kompromisszum embere. Az utóbbit választotta, mégha ez a nehezebb is, mert a sokszínű világot szereti. A koalícióban először úgy döntöttek: csak a kész megállapodások kerülnek a nyilvánosság elé. Ő ehhez tartja magát. A vitákat, a nézetkülönbségeket a partnerei verik nagydobra, holott akárhányszor összeülhetne a tanács, ha kérnék. Annyi a kikötés, hogy ezt a munkaidőn kívül kell megtartani. Ő mint a tanács elnöke, mindig arra törekszik, hogy megszülessen a közös álláspont. Ennek az elérését a kormány programnyilatkozata szellemében alakíttatja ki.
A szerkesztő felvétésére, hogy az államnyelvtörvény és az állampolgársági törvény esetében nem a programnyilatkozatban megfogalmazott elvek szerinti törvényjavaslat került a parlament elé, mert benne maradtak a büntetések, Radičová az észrevételt elutasítja. „Nem igaz, hogy valami így, vagy nem így van megfogalmazva a programnyilatkozatban – mondja. – A kormány programnyilatkozatában az a megállapodás került, hogy a hatályos törvényekből eltávolítjuk a nem kívánatos változtatásokat, amelyek diszkriminálnak vagy diszkriminatívak. Ez minden. Hogy milyen a törvény konkrét formája, az további tárgyalások kérdése, az összes résztvevőn és a kormányon múlik. Tehát teljesen természetes, hogy a tárgyalások vezetését átvette a kulturális miniszter, ez a nyelvtörvény esete, s ő vezette a munkacsoportot és tárgyalt az egyes pártokkal. Ha probléma keletkezik, és felkérnek, magam is beavatkozom a folyamatba. Így történt a nyelvtörvény esetében is, és megoldottuk a kérdést. A kettős állampolgárság viszont bonyolultabb ügy. Annyival nehezebb, hogy egy valóban nem megszokott, sőt példa nélküli törvényre mindenképpen válaszolni kell. Érthető, hogy az ilyen válasz nem lehet normatív jellegű. Így aztán nagy nehézségek árán keressük azt a törvényi megoldást, amely nem károsítja az állampolgárokat, megfelel a nemzetközi jognak, egyben kezeli azt a problémát is, amely a Hágai Nemzetközi Bíróság szabályrendszerének kereteit is túllépi. Egy ilyen megoldást nehezebb megtalálni.” Hogy egy-egy ilyen közbeavatkozással a miniszterelnök nem változik-e minden döntés eldöntőjévé, Radičová nem hiszi. Úgy fogalmaz, amolyan törvényalkotói észrevételező munka, tárcaközi egyeztetés, ami köztük zajlik, nem utasítgatás folyik a részéről. Meggyőződése az is, hogy mind ő, mind a többi miniszter az emberek érdekében dolgozik, hoz döntéseket. A miniszterelnök pedig összegzi ezeket, a következményekkel együtt, s ahol kell, kompenzációt eszközöl ki. Ez káosznak is tűnhet, de számára a káosz egy kiváló alkotói módszer. A megoldáskeresés időszakában. Ha 1,7 milliárd eurót kell megspórolni, azt szét kell osztani. Ehhez kell az alkotó káosz, a sok javaslat, elképzelés, hogy a végén elviselhető mértékűvé terítve rakódjon a társadalomra a spórolás terhe. Ezt a munkát Radičová a Rubik-kocka kirakásához hasonlítja.
Hogy a képviselők fizetésével mi lesz a spóroláson belül, a miniszterelnök nem tudja. Törvényt a parlament hoz, ő legfeljebb csak javaslatokat tehet nekik, de ez kizárólag rájuk tartozik. A kis- és középvállalkozások fejlesztési ügynökségeinek megszűntetése – a sok gyanús ügy és a nagyjából 13 milliós sikkasztás miatt – jogilag túl szövevényes ugyan, de Radičová nem adja fel. „Ha képtelenek hibátlan munkát végezni, el kell venni tőlük a pénzek kezelését, ezt semmilyen jogszabály nem tiltja” – mondja. A pénzt a megadott célokra megmarad, a megfelelő intézmények vizsgálják a gyanús ügyeket, a gazdasági miniszter pedig maga javasolta az ügynökség felszámolásának jogi előkészítését a kormánynak.
A külpolitikában Koszovó elismerésének kérdését Radičová korainak tartja, Belgrád és Pristina normális párbeszédétől is függ, mikor változhat meg a szlovák álláspont, mely nem ismeri el Koszovót. Oroszországhoz viszont sajnos továbbra is mint stratégiai fontosságú partnerhez kell viszonyulni, mondja, mert Szlovákia energiafüggősége ezt követeli meg. Hogy mit vár a magyar és lengyel EU-elnökségtől, a választ Radičová elkeni. Azt mondja: ”Ismerjük a prioritásokat, azokat meghatározták. Magyarország prioritása a válságkezelés, mert a Magyar Köztársaság az IMF béklyóiban él. Ott a négy világtáj minden irányából a végrehajtók dörömbölnek. És újabban itt van még ez az ökológiai katasztrófa is, az óriási mértékével és áldozataival.”
A nyugdíjakról is beszél a kormányfő. Nyíltan kimondja? Az általuk emlegetett szolidaritás azt jelenti, hogy a nyugdíjrendszerben megszüntetik a befizetés-arányos járadékokat. A kisnyugdíjakat nagyobb mértékben emelik, de egy konkrét összeggel, a valorizációs törvényt pedig módosítják. Így kerülhetik el, hogy az Alkotmánybíróság újra törvénysértést és diszkriminációt állapítson meg. Azt még maga sem tudja, hogyan lehetne, s egyáltalán meg lehetne-e őrizni a nyugdíjak reálértékét. Erről a kérdésről még társadalmi vitát szeretne, és modell értékű számításokra is szükség van, mondja. Az adó- és járulékalapok növelése a miniszterelnök számára nem vita tárgya. Egy változást, a kiegészítő nyugdíjbiztosítás adókedvezményének meghagyását még elképzelhetőnek tartja, mert mint mondja, abból meglehetősen kevés adó folyna be az államkasszába. A lakástakarékossági kedvezményt és állami prémiumot azonban eltörlik. Az indok? A lakástakarékossági pénztárak a nyereségeiket féltik. (Ez a kijelentés Robert Ficónak is becsületére válna – a ford. megj.) És Cicerót idézi, aki már Kr.e. 55-ben kiegyensúlyozott költségvetésre intett. 2065 év elteltével ugyanott tartunk, fűzi hozzá, pedig ő ilyen értelmű változást szeretne elindítani.
Forrás: Webnoviny.sk, Felvidék Ma
