Bugár Béla lövésére, „hogy az OKS rajtunk keresztül jutott a parlamentbe (…) és ilyen módon akarja saját pártját építeni, ami tilos”, egy sportriporter azt mondaná: „kisöpörte vele a vinkliből a pókhálót”.
Telibe találta a felső sarkat. Éppen csak a saját kapujában. A kérdés ugyanis az, kinek a hátán jutott a parlamentbe az az öt képviselő, aki 2009 júniusa óta Most-Hídnak nevezi magát. És a „pártépítésen” kívül mi mást csináltak még a parlamentben. A válasz nem egészen kézenfekvő, hiszen mondjuk egy Bugár inkább befektető volt az MKP listáján, nem egyszerű potyautas, ám végkövetkeztetésként mégis elég annyi, hogy nincs erkölcsi (és politikai) alapja se azt kiabálni, hogy „az OKS képviselői a mi Most-Híd pártunk képviselői”, épp ezért nem jelenthetik ki csak úgy, hogy „az OKS ezt vagy azt támogat, vagy nem támogat”. Pedig tehetik, miért is ne tehetnék, elvégre négy szavazatuk van. És ha már nem lehetnek a koalíciós tanácskozás résztvevői – ami renden is van -, Bugárnak konzultálnia és egyeztetnie kellene az OKS-szel azt az álláspontot, amellyel a koalíciós tanácskozásra indul. Mert függetlenül attól, hányan karikázták Zajacot és társait, ők nem egy tombola nyerteseiként kerültek fel a választási listára, hanem az OKS képviseletében.
Az ügy szót sem érdemelne, ha Bugár nem csapna le túl sokszor a „mi hátunkon nem fognak pártot építeni” bunkósbottal másokra. Előhúzta már Matovičra is, akkor, amikor az megfogalmazta óhaját, hogy a pártok tegyék közzé az interneten (politikai) személyi jelöléseiket. Biztosan lehetséges, hogy „Bugárék még csak most mérlegelik, politikai párt lesznek-e, vagy káefté” (Hunčík Péter). Erre joguk van. De akkor azokat, akik pártként akarnak működni, nem lett volna szabad időnap előtt a listájukra venniük. Különben el kell tűrniük azt a szörnyűséget, hogy valaki politizálni akar, nem közbeszerzési versenyt nyerni. Vagy össze kell törniük annak minden porcikáját.
Sme, Peter Schutz, ford. Felvidék Ma
