– hirdette a Dialógusok 2011 vándorkonferencia tizenharmadik „évfolyama” Ózdon. A vendéglátó város nevében az úzokat, a hunokkal rokon népet örökíti meg. Rimaszécs alatt, a határ túloldalán található, vagy 5 km-nyire az egyre légiesülő határtól. Ahogy Szarka László dékán figyelmeztetett, a fejekben azonban a határ még mindig sokakat korlátoz.
A város lakosainak száma nem éri el a 40.000-et, az 1981 óta állandóan csökken. Jelentős roma lakossággal rendelkezik.
A rendezvénynek az ózdi munkások számára épült szecessziós kultúrház adott otthont, mely a helyreállítás eredményeként 2007-ben visszanyerte eredeti szépségét. Az 700 néző befogadására alkalmas színházteremben mutatkoztak be a konferencia első napjának délutánján a város művészeti csoportjai a rézfúvósoktól a táncosokig, énekesekig.
Az Olvasó Egylet egykori székházát 1924. október 19-én nyitották meg. Az épület vidéki viszonylatban hatalmas méretével (40 méter széles, 63 méter hosszú) és korszerű felszereltségével országos viszonylatban is kitűnt, nagyságát tekintve a magyarországi színházak között a hatodik helyen állt. Építését a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű r. t., az ország második legnagyobb vasfinomító vállalata finanszírozta, mely az elit üzemek közé tartozott, ahol a szakmunkások magas fokú képzésben részesültek.
Félig-meddig egy baráti társaság jár össze évente a Dialógusokra s ez részben az előadókra is vonatkozik, hiszen közöttük is találni „visszajáró lelkeket”. Azonban mindig újak is jönnek, hiszen a kultúra világa iránt érdeklődők köre elég tág.
Az ünnepélyes megnyitó alkalmával Fürjes Pál polgármester a történelmi hagyományokra hivatkozva, melyek között a kultúra mindig fontos szerepet játszott, üdvözölte a rendezvényt és elmondta, a kultúrpalotának is beillő épületet tartalommal kívánják megtölteni. A kultúra ünnep, mely a lelket ellazítja s ezért is van rá igény. Fontos azt megtartani egy olyan világban, melyben minden a pénz felé „lejt”.
Ríz Gábor ózdi születésű országgyűlési képviselő szintén régi ismerősünk, hiszen egykor a szervező intézmény, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet igazgatója volt. Beszédében külön kiemelte Bányiczki Lászlónét, aki a kezdetektől fogva „motorja” a rendezvénysorozatnak, mely mindig örömöt és ünnepet jelent. Hiszen barátságok szövődnek. A mélyülő emberi kapcsolatok hálózzák be a Kárpát-medencét. A kultúra fájának ágai áthajlanak a szomszéd kertjébe és ott is gyümölcsöt teremnek. Utalt Szent István Intelmeire az idegenek megbecsülésével kapcsolatosan. Nincs helye az Európai Unióban annak, aki a szomszédját nem tiszteli.
Szerencsés János kassai főkonzul a magyar diplomácia feladatait vázolta ebben az évben. Első az EU-elnökség, mely óriási kihívást jelent, de ez a tény büszkeséggel is eltölthet minden magyart. A második szintén közös úgy: a magyar állampolgárság visszaszerzése. Ennek a folyamatnak még az elején állunk. A gondok sorát szaporítja, hogy az együttműködés területén nagy hiányosságok vannak. Nagy próbatételt jelent a megmaradás annak ellenére, hogy Szlovákiában a légkör sokkal kisebbség-barátabb lett. Annak a reményének adott hangot, hogy a konferencia után mindenki feltöltődve tér vissza munkahelyére. Ez így is történt.
Ezt követően gratuláltak a konferencia azon résztvevőinek, akik a tavalyi év folyamán valamilyen jelentős kitüntetésben részesültek.
Az első részben, mely az új utakról szólt a kisebbségpolitikában Nagy Bercel, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Államtitkárságának titkárságvezetője elmondta, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kibővített csapata elmélyíteni óhajtja a párbeszédet. Az egyszerűsített honosítás jóvátételt jelent. Egy személyes élményét is megosztotta. Részt vett egy állampolgársági eskütételen, ahol a polgármester elmondta, nem üdvözölnie kell az új állampolgárt, hanem elnézést kell kérnie a Magyar Állam nevében, mert korábban minden kérelmező sokféle megaláztató procedúrának volt kitéve. Ez most a nemzeti összetartozás tanúságtétele. De más szempontból is fontos ez a törvény. Egy iskolában szembeszült azzal, hogy a fiatalok nem tudják kik a székelyek. Arra a kérdésre, hogy milyen nyelven beszélnek, olyan válaszok érkeztek, hogy kelta, ómagyar nyelven, illetve palócul beszélnek. És ez egy egyházi gimnázium volt.
Törvény született arra nézve, hogy létre kell hozni a Magyarság Házát, mely szintén segítené a történelemszemlélet változását.
Rátérve a kormányzati szférára, közölte, túl sok volt a tárcaközi bizottság. Ezentúl minden minisztérium mellett lesz nemzetpolitikai bizottság – kivéve a belügyi és honvédelmi tárcát. Hosszú idő után sor került a MÁÉRT kilencedik ülésére. Nemzeti érdek az egymás iránti bizalom biztosítása. A bizalmi tőke gazdasági erőt jelent. A jogállam iránti bizalom is fontos ugyanúgy, mint a remény megerősítése.
A támogatáspolitikáról szólva kifejtette, a Szülőföld Alap tevékenysége sok kívánnivalót hagyott maga után. A Bethlen Gábor Alap lép helyébe, mely rendet vág az átláthatatlan támogatáspolitikában. Az Alapnak a MÁÉRT főbizottságának elvi iránymutatásait figyelembe kell vennie. A további bizottságok, mint a jogi, külpolitikai és szórvány (ezen belül lesz Kárpát-medencei, nyugati és tengerentúli része), valamint gazdasági és önkormányzati tovább finomítják a feladatokat. Az Alapot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár felügyeli. Nemzetpolitikai szempont a szórvány közösségek támogatása, mely ezidáig nem kapott kellő súlyt. Ám ehhez szükséges az alulról jövő kezdeményezés és az egymással való kapcsolattartás. Andorka Rudolf kutatásaiból tudható, a destruktív viselkedés az iskolai végzettség függvénye. Minél magasabb valakinek a végzettsége, annál kevésbé jellemző rá az effajta viselkedésmód. Ez várható összefüggés volt. Inkább az az érdekes, hogy miért? A magasabb végzettséggel rendelkező személyek nagyobb kapcsolatrendszerrel rendelkeznek és ez a háló védő, gyógyító erőként működik. Előadása végén G. B. Shaw-t idézte: Kiváltságos helyzetben vagyunk, abban a helyzetben, hogy megtegyük azt, ami tőlünk telik!
Szarka László révkomáromi dékán bevezetőjében visszautalt a Vasík Boglárka rozsnyói illetékességű, ózdi diáklány által elszavalt, elénekelt Gál Sándor-versre, melyben a hetes szám szerepelt. Mára a hetes valósággá vált: hét szomszéd országban élnek a magyarok. A dialógus erről szól. Az értelmiség ennek részese s annak kell útjelzéssel foglalkoznia. Most új helyzet alakult ki a Kárpát-medencében. Előadását három kérdés, három viszonyrendszer köré csoportosította. Az utolsóval kezdte. 1990-ben a kisebbségi jogok visszahódítása volt a cél. Ma is távol állunk az optimumtól. Az Antall-doktrína szerint, minden csoport megfogalmazza saját követeléseit s azt a magyar kormányok támogatják. A harmadik az autonómiák kiépítése. Ez máig érvényes feladat. Közben kiderült, az Európai Unió nemzetállamokban gondolkodik. A nemzetállamok erősebbek mint valaha. Tudomásul kell vennünk, Közép-Európában még jó ideig nem lesz etnikailag semleges állam. Viszont az etnokratikus nemzetállami modell rövid távon nem tartható. Már rég nincs szó régiók vagy nemzetek Európájáról. Ebben a helyzetben kell a kisebbségeknek megtalálniuk a helyüket. A kultúráknak egymást ki kell egészíteniük, nem egymást kiszorítaniuk.
A népszámlálással kapcsolatosan Szarka László elmondta, nem leszünk kevesebben, akkor sem, ha netán a papírforma szerint 100.000-rel kevesebb magyart fog a felmérés kimutatni. Egyesek mást írnak majd be, mások elvándorolnak… De ez nem jelenti azt, hogy ezek részéről nincs már érdeklődés a magyar kultúra iránt. Kassai példát említett. Egy családnál vasárnap csak szlovákul volt szabad beszélni. A hibriditás folyamatosan nem megélhető. Kétnyelvűség, sőt háromnyelvűség – gondoljunk az angolra – csak kiegyensúlyozottsággal tartható. Így az egyén hármas erőtérbe kerül. Identitását politikai háttér nélkül nem őrizheti meg. Ezt tudatosítani kell, mivel a politika utálat tárgya lett. A magyar pártok számára fontos, döntsék el, milyen irányba mozdulnak el. Az etnikai pártoknak a regionális dimenzió felé kell elmozdulniuk. Szükségük van független véleménynyilvánítókra, nem a pocskondiázásra. Képesek-e a többszínűséget megjeleníteni. Kényszerhelyzet alakul ki, ha a pártelit nem tud megegyezni. Kisebbségi közegben nem lehet egymás ellen „játszani”. Egyszerűen együttműködésre vannak ítélve. Meddig érvényes a kisebbségi paradigma? Az EU-n belül már nem beszélhetünk többé határon túli magyarokról. A régióhoz való kötődésnek multietnikus jegyei is vannak és mindig is voltak. Egykor a besenyőkkel éltünk együtt. Az integrálódó térben a lokális, regionális, kulturális sajátosságok felértékelődnek, ugyanakkor a migráció tervezhetetlen jelenségei is megjelennek.
Húsz évvel ezelőtt sok minden ábránd volt. A nemzetállamok demokratikus, plurális jelleget öltöttek. Ezt ki kell használni. Érdemi mintákat kell követni és kérdéseket kell fölvetni. Hol van a régi közösségek helye?
Az állampolgárság megadása három célcsoportot érint. Az elsőbe az a 150-200.000 ember tartozik, akik Magyarországon élnek. Számos megaláztatásban volt részük. Számukra ez az utolsó pillanatban jött. A második csoportba azok tartoznak, akik számára a magyar állampolgárság megszerzése a családi stratégia része. Ez kiutat jelent mai helyzetükből. A harmadikba az a 1-3,5 millió ember tartozik, aki szülőföldjén kíván maradni. Ezek óhaja csupán annyi, hogy a magyar nemzeten belül kíván egyenjogú lenni. A stratégiákat az is befolyásolja, miképpen reagál a szomszéd nemzetállam a helyzetre. Például egy kormányváltás után. Mindez kérdéseket von maga után. Egyneműsíthetőek-e a 21. sz.-i közép-európai nemzeti társadalmak? Miként optimalizálható a kisebbségi közösségek és Magyarország viszonya? Létezik-e egyedüli megoldás a nemzeti és az lakóhelyt adó állam erőterében élő kisebbségek közösségépítésében?
Szarka kitért a határon átnyúló támogatások rendszerére is. Rengeteg jó kapcsolat alakult ki, de még sok a párhuzamosság. Integrált kutatási programokra van szükség, melyeknek a családi stratégiákban is be kellene épülniük. A fejekből is el kell tüntetni a határokat. Tudomásul kell venni, már nincs határakadály. Iskola, lakóhely, munkahely lehet más-más országban. Hátrányunk, nem vagyunk eléggé mobilisek. A migrációs pályákat ki kellene tűzni.
Varga Attila, bukaresti parlamenti képviselő rögtön az elején kijelentette, ő bizony mobilis, hiszen Bukarestben képviselő, Kolozsvárott dolgozik és Szatmárnémetiben lakik. Közhely, hogy gyorsan változó világban élünk, ahol folyamatosan új utakon járunk. Ez magával hozza a helyzetelemzést, a dilemmákat és vívódásokat. Hiszen alapvető tényezők változnak meg. Önmagunkhoz képest is. Románia EU-tagállam lett, viszont még nem csatlakozott a schengeni övezethez. Ennek következtében fölfokozott várakozás alakult ki, amit nehéz teljesíteni. Ez így kínlódásokkal jár.
A magyar állampolgárság megadása nemzetközi jogi és érzelmi kapocs a geopolitikai változások mellett. Változik az erdélyi magyar társadalom, az RMDSZ-en belül generáció- és struktúraváltásra kerül sor. Ezek mind, mind új utak. A szemlélet is megváltozott. Az RMDSZ már harmadik alkalommal a román kormány része. A román politikai emlékezetben ez úgy csapódott le, hogy a magyarok mindig is a kormányban voltak. Tehát megbízható partnerek. Etnikailag semleges területen sok mindent ki tud harcolni. Felelősen, hozzáértően közelíti meg az ország problémáit. Ez persze összefügg azzal is, hogy hogyan viszonyul a román politikum önmagához. A magyarok négy alapvető célkitűzéséből egy bekerült a programba. A tanügyi törvény rendkívül pozitívan módosult. A történelmet és a földrajzot magyar nyelven lehet oktatni. A román törvények lehetővé teszik, hogy egyes törvényeket nem másutt is megszokott módon fogadják el. Ez a romániai jogrend sajátossága Ezt az utat követte a kormány ezúttal. Ez mutat rá arra a jelenségre, hogy Romániában a törvényeket nem belső meggyőződés folyományaként fogadják sokszor el, hanem a politikai érdekek, elvárások miatt.. Külső kényszer nyomán, nem kiforrott megoldás születik. Ilyen helyzetben nehéz viszonyulni, a kormány képtelen stratégiai kérdéseket megfogalmazni.
A régiófejlesztési törvény nem hatékony a románok számára sem. Jelenleg elakadt az államapparátus labirintusában. Pedig kedvezőbb felosztást kellene létrehozni. Első lépésben a régiókat kellene racionalizálni és önkormányzati státuszt is kapnának. De Románia fél a föderalizációtól.
A nemzetiségek jogállásáról szóló törvényjavaslat már hat éve a parlamentben van, de érdemi döntés nem történt. Elutasítás sem. Szabályozná a kulturális autonómiát. De román politikai életben nincs fogadókészség. A korábbi román politikai formáció, mely benyújtotta, most vehemensen ellenzi. Az autonómia és a kisebbségi jogok érvényesítése nem egymás alternatívája. Ezek a stratégia részelemei. Nem szabad őket szembeállítani. De ha jelenleg ez nem téma, az nem jelenti azt, hogy nem kell vele foglalkozni. Az autonómia kérdése megfeneklett, de ez nem jelenti azt, hogy lemondanak róla. Mégis folyamatos párbeszédet kell folytatni minden oldallal, mert csak akkor lesz eredmény. Az utolsó témakör az alkotmányreform. A román törvényhozás két kamarából áll, ezt egyre kívánják csökkenteni. Sokan ezt szűkre szabottan kívánják kezelni, holott ez a változás az egész politikai rendszert megváltoztatja. Így tehát ez a reform sokkal bonyolultabb és összetettebb, sokszor ellentmondásos. Nem tudatosul a szerves fejlődésé hiánya.
A helyzetet a gazdasági válság és a Nemzetközi Valutaalap is nehezíti.
Az előadások után maradt idő hozzászólásokra. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatala utolsó elnöke arról beszélt, hogy a külső tényezők mindig változtatásra késztetnek, de ezt saját érdekeink is megkövetelik. Nemzetpolitikai szempont, hogy ez defenzív, vagy offenzív módon történik-e. Az sem mindegy, hogy külső kényszer, vagy saját érdek szerint. A magyar kisebbségi körökön belüli érdekkülönbségek a helyi képviselet terén – a szándék ellenére – gyöngítik az állammal szemben az érdekérvényesítést.,
Az Európai Parlamentben a magyar visszahonosítási törvénnyel kapcsolatosan az a kifogás merült föl, hogy nem veszi figyelembe a politikai határokat.
Szarka László mindehhez hozzáfűzte, a fejekben a határok még megmaradtak. Ilyen Komárom példája, a két város együttműködése. A Felvidéken nem lehet magyarországi napilapokat kapni az újságárusnál. Magyarország még nem jön át. Németh Zsolt is bevallotta, most találjuk ki, mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Az érdekközösség felismerése érdekérvényesítéshez kell, hogy vezessen. „Nekünk – Adyval szólva – Mečiar kell!” Ilyen helyzet viszont előállhat. Egymás legyőzésével nem jutunk sehova. A helyhatósági választások Komáromban és Füleken erre világosan rámutattak. Intézményes formát kell biztosítani, ahol diskurzust lehet folytatni. Nincs további húsz évünk. Célunk a nemzetállami demokrácia átalakítása.
Köteles László szóba hozta még a hadiözvegyek és hadiárvák kártalanítása is, amit most majd Magyarország végre rendezhet az állampolgárság visszanyerése okán. Máté László arra hívta föl a figyelmet, hogy Európában 340 kisebbség él, ami 100 millió embert jelent. Most, hogy Magyarország átvette az Unió elnökségét, a második, vagy harmadik helyre ezt a kérdést kellett volna fölvennie, ami vissza nem térő alkalom. Így az embernek Rajkin jut az eszébe, aki egykor azt mondta: „Válámi ván, dé ném áz igázi.” Erre az volt a válasz, hogy most nincs itt ennek az ideje. Az viszont, hogy a magyar kormány a sokszínű Európáról beszél, kimondatlanul is része a programnak.
Varga hozzáfűzte, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum egy ideje nem működik, meglátjuk, milyen formában lehet megújítani. Az újságokkal baj van, de ne a Buci Macit vagy a Kiskegyedet lehessen kapni. Szarka javasolta, listázni kell a problémákat.
Brenzovics László (a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese, a KMKSZ alelnöke) egy teljesen más helyzetből indult ki. Kárpátaljának még középtávon sincs reménye rá, hogy csatlakozzon az EU-hoz. Ukrajnában irányított demokrácia működik. Az ukrán politikai elit letett arról, hogy áthangolódjon. Az új kormány orosz-párti s ezért sokan remélték, ez a kisebbségi jogok területén meg is mutatkozik majd. De semmi nem változott, sem az oktatás, sem a felvételik területén. A vágyak tehát nem teljesültek. Egyedül az orosz nyelv hódított teret, a többi esetében minden maradt a régiben. Az országon belül három Ukrajnáról beszélhetünk. A délkeleti rész orosz-párti, a nyugati, a galíciai rész rendkívül nacionalista. Közép-Ukrajna leginkább nyugati típusú. Kárpátalja ebben az „erőtérben” kénytelen élni, kényszerszerepet vállalni, miközben két magyar párt működik. Itt rendkívül jelentős a helyi öntudat. Magyarország fontos tényezőként szerepel és az is jelentőséggel bír, hogy Kárpátalja három EU-s országgal határos (Lengyelország, Magyarország, Románia).
A kettős állampolgárság történelmi elégtételt jelent, hiszen ez a terület az elmúlt egy évszázadban négy országhoz tartozott (Magyar Királyság, Csehszlovákia, megint Magyar Királyság, Szovjetunió, Ukrajna). De mást is: belépőt az EU-ba. Jelentős szerepet játszik a továbbtanulás és munkavállalás szempontjából. Kárpátalja lakossága 1,3 millió. A munkaképes lakosságból 300.000-en dolgoznak nyugaton, hiszen az utcaseprő Londonban többet keres, mint az egyetemi tanár Ungváron. Egyre kevesebben íratják magyar iskolába gyermekeiket elsősorban a felvételik miatt. Sok helyütt a cigányok tartják fenn a magyar osztályokat s közben az ukrán osztályokba járnak a magyarok, mert ugye, amazok visszavetik a színvonalat. A pedagógusok viszont nem érzik át ennek következményeit.
Az ukrán államról minden lepereg, hisz itt egy autoriter rendszer érvényesül. A magyarság fele kíván csupán a magyar pártokra szavazni, mert az orvosok, tanárok az államtól függnek. A magyar pártok stratégiája azt a logikát követi, hogy a magyar állampolgárság az EU-t jelenti, másképpen jön a beolvadás. A kárpátaljaiak szülőföldjükön kívánnak megmaradni magyarnak.
Toró T. Tibor is a mobilitással kezdte. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökeként azzal küzd, hogy egyszerre több helyen kell lennie. Erdélyben a bálványosi, tusnádi folyamat, valamint a státusztörvény és Magyar Igazolvány jelentette az előrelépést. Az elmúlt húsz évben az autonómia különböző formái mindig foglalkoztatták a közvéleményt. Ezekben három irányelv volt a döntő. Milyen hatósági jogkörökkel és feladatokkal ruházzák föl a jogállamiság keretein belül. A másik kérdés a névjegyzéket érinti, a harmadik meg a források feletti rendelkezés lehetőségeit. Az autonómiaformák közül a kulturálisat és a regionálisat kellene érvényesíteni az élethelyzethez kötődően. De a homogenizálásra törekvő nemzetállam ezt nem támogatja. A stratégia nehézsége, hogy a többségi nemzetet meggyőzni nehéz és elsősorban nem rajtunk múlik, sikerül-e eredményt elérni. Így azután aki változást óhajt, belép a politikai életbe és a fővárosba kerül. A politikai elit oda integrálódik. Otthon meg elmagyarázza, miért nem lehet zöld ágra vergődni, de azt is, miért kell ott lenni. Pedig az elit dolga, hogy érvényesítse közösségének igényeit. Viszont az egész elmaszatolódott. Esetleg sikerül valamit kialkudni, amit azután otthon felmutatnak mint eredményt. De ez még nem jog! Jogok és engedmények között különbség van annak ellenére, hogy ez a fejekben még nem világos.
A Vajdaságban viszont sikerült kulturális autonómiát elérni, melyet ha egy tízes skálán kellene értékelni, akkor a 6-7-es fokozatot érheti el. Áttörést jelent, hogy a magyarok majd két harmada regisztráltatta magát. Viszont a források fölötti rendelkezések szempontjából a leggyengébb. A tartomány statútuma is gyenge típusú. Mégis összességében a Vajdaság élharcos ezen a területen, bár jogosan bírálják. Ezért vitatkozik Toró Ágoston Andrással. Az autonómiát földközelbe kell hozni, akkor lehet ennek a politikának létjogosultsága.
Erdélyben viszont kétfrontos harcot kell vívni. A többségi nemzettel és önmagukkal is, mert az RMDSZ ezen a téren nem volt partner. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács valamint a Székely Nemzeti Tanács arra jó, hogy generálja a vitát, de ezek még csak kísérletek. Hogyan tovább? Mivel az előadó optimistán kívánta befejezni előadását, elmondta, folyamatosan tárgyalni és meggyőzni kell, mert más út nincs. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum is ezt a célt szolgálta. De egyetértés nem született, nem sikerült a közös cselekvést elérni. Ez kudarc.
Az autonómia stratégiai cél. A nemzeti minimumot ki kell alakítani. A többség azonban ellenérdekelt, akkor sem várható siker, ha kintről rájuk koppintanak. Egyetlen külpolitikai remény létezik, ha sikerül a problémát „nemzetköziesíteni”. A legerősebb magyar politikai játékos a magyarországi kormány és diplomácia.
Biztosítani kell a Kárpát-medencei nemzetstratégiát. A MÁÉRT biztató kezdetnek mutatkozik. A jövő héten elindul ennek keretében a munka.
Az előadásokat ismét vita követte. A többségnek meg kellene értenie – így az egyik érv -, hogy az autonómia a legellenőrizhetőbb eszköz. Hatalmas felelősséget ró az azzal élőkre, hiszen az állam kompetenciáinak egy részét leadja. Ez biztosítaná az állam iránti lojalitást. Ez lehetne a racionális megközelítés. Ám tudjuk, nem ez érvényesül. Sokan úgy vélik Romániában is, hogy ez csak az első lépés lenne. Ezt követné a területi autonómia, majd a föderáció és végül az állam széthullása. Ez a félelem rettenetesen alacsonyra helyezi az ingerküszöböt. Ebben a helyzetben a kis lépések politikáját kell követni, mert egyszerre nem valósulhat meg.
Ebéd után Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke fejtette ki véleményét a kultúráról, mint a magyarság megőrzésének eszközéről. Ezen belül szólt a belső gátakról, melyek az Alapon belül működnek. Amikor kifejti véleményét, akkor az egyik „szabotálási” forma: Ó, mi már régen így csináljuk!” – és nem változik semmi. Korábban az az elv uralkodott, hogy inkább keveseknek sokat kell adni. Egészében a 8,7 milliárd forint soknak tűnik, de ha azt 17 kollégium között elosztják, az összeg nem oly nagy (valamivel több mint 500 millió kollégiumonként). Ezt a Szerencsejáték zrt. biztosítja, vagyis a szerencsevadász adófizetők. De pillanatnyilag nem világos, ez a plafon, vagy még várhatóak további összegek. Az összegből 1 milliárd a Márai-programra megy.
A folyóiratok támogatása sok pénzt visz el, kevesen olvassák azokat, miközben ma már a folyóiratok az interneten érhetők el. Kiút lehetne, ha meghatározott kör számára adnák ki a lapokat. Ezzel száz milliók szabadulnának föl. Magyarországon 292 könyvtár található. Ezekbe az NKA vásárolja a lapok egy részét.
A kultúra egy piramishoz hasonlítható s ennek alapjait kell erősíteni. Alulról kell tehát építkezni kisebb összegek segítségével. Minden kultúránk jegyében zajlik, még az alvás is. Itt van az építészet, a közművelődés, a népművészet, mely a legelhanyagoltabb. A gyereknevelés szempontjából nagyon fontos a kultúra. Alkotással kezdődik minden.
De az Alapon belül ellentmondás mutatkozik. Mintha nem a pályázok lennének fontosak. Pedig szolgálatot kell teljesíteni, nem a pályázok egzecíroztatása a fontos.
Három típusra kell ezt a területet felosztani. Magyarországon belül kettőre: főváros és vidék, azon felül meg a határon túli területek. Ez nem helyes, de így van. Itt is összecsapnak az érvek, hogy azért kell többet adni Budapestnek, mert Magyarországnak vízfejű fővárosa van. De ennek a nemzetnek frissítő elemei még mindig nem a fővárosban találhatók. Elég Kogutowitz Manó tehetségtérképére utalni, mely egykor az iskolai osztályokban függött. Ebből is látható, mennyit köszönhet az ország a vidéknek (annak is, mely határon túlra szorult). Miközben saját maga tapasztalhatta, milyen kisebbrendűségi érzés tartja hatalmában a vidékieket. A döntéshozó testület 150 tagú, akikből százan budapestiek és ennek következtében nem az egész országban gondolkoznak. Ha a koncerttámogatásokat nézzük, a százból 60 Budapestre esik, 29 Miskolcra és 2 Pécsre. Itt is az az érv, hogy a koncertek így eljutnak a vidékre is. Igen ám, de ahová a kultúrát viszi, ott a helyi sorvad el. Így a helyi zenei életet gyöngítik. Pedig kvótarendszert kellene bevezetni. Ez antidemokratikus? Lehet, hogy valaki numerus clausust fog kiáltani. Pedig ez a természetes megoldás. De egyelőre ezen senki sem óhajt változtatni. Nem történt meg az átállás. A 17 kollégium túl sok.
Vannak korosztályi anomáliák. A szépirodalomban a felnőttekre koncentrálnak, holott kellene egy Baba-program, mert a fiatal gyermekkorában barátkozik meg a könyvvel. Sokatmondó, hogy lakberendezési folyóiratban sem látni könyvesőpolcot. Pedig lássa, hogy vágyjon rá! Harminc közül egy személy pályázott mesére. Holott 20-25%-nak kellett volna. A legtöbben nem akarnak szabadulni a szűk szakmai érdekek karmai közül, melyek egymásnak feszülnek. A gyermekirodalmat nem tartják fontosnak és azután a második gyermek sem születik meg. A felnőttek meg tele vannak előítéletekkel. Pedig az ember a gyerekektől csak jót kap – utalt személyes tapasztalataira.
Jó lenne egy Márai-díjat alapítani, amellyel a fiatalokat, kezdőket és háttérbe szorultakat segítenék. Ez a kínos tapasztalatok nyomán fogalmazódott meg Jankovicsban. Egy nő verseit 200 forintért árulta az utcán. Koldulni nem akart, de mégis megalázó módon jut pénzhez. Egyik ismerőse felkereste, adjon 2-3000 Ft-ot, ha a kötete megjelenik, kap egy dedikált példányt. Természetesen megtette. Mi változott József Attila kora óta? Ő hiába lobbizik a kollégiumoknál, mert éppen az nem fog kapni, akinek az elnök igyekszik segíteni.
Sok mindennek szimbolikus jelentősége van. Ne feledjük, a szimbólum is nagy erőt képvisel.
Zubanics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI, Beregszász) elnöke a kárpátaljai helyzetet tekintette át. A könyvkiadás szűkös. Állami könyvkiadás szinte nincs. Ungvárott jelenik meg évente egy kötet. Összességében 10-15 évente, kis példányszámban. De digitalizált formában azért rendszerint hozzáférhető. A számítógépes ellátottság viszont magas fokú. Az ukrán állam kivonult a civil szférából, a kultúrából és művelődésből egyaránt. Az önkormányzatok költségvetése maximum a rezsire és a bérkeretre elég. Tehát minden alulfinanszírozott. Az önkéntes munka magával hozza a versenyképtelenséget.
Beregszász 27.000 lakosú város. Három intézménye működik. Ha ezek nem lennének, akkor a kulturális élet megszűnne. A falakon túl az élet meghalt. Hogyan lehet újra életet lehelni? Ukrajnában a kisebbségi kultúrára évente 100.000 hrivnya jut (valamivel több, mint 9.000 €). Ha Magyarország nem támogatná, akkor kulturális rezervátummá válna. A diaszpóra támogatása teljesen megszűnt. Így az EU-tól nem szavak szintjén kell a támogatás.
A KMMI a közművelődés, kisebbségkutatás és közgyűjtemények területén 200 rendezvénnyel dicsekedhet az ukrán állam támogatásának hiánya ellenére. Van egy irodalmi lapjuk, melynek legutóbbi két számát kölcsönből nyomtatták. Képzőművészeik alkotásait digitalizálták. Irodalmi, képzőművészeti Karavánokat szerveznek, amelyek keretében sok helyütt bemutatkoznak.
A parlament asztalán van egy törvény, mely a magyart regionális nyelvként ismerné el, de Ukrajnában semmi sem biztos.
Ezt követte az ózdi gála, melynek keretében bemutatkoztak a város művészeti csoportjai. Majd az előadóterem átalakult eredeti funkciójának megfelelően Táncteremmé, helyet adva a zenés estélynek, melynek keretében kötetlenül lehetett szórakozni és beszélgetni.
A következő napon Szenttamási Tamás projektasszisztens bemutatta az eredményeket, melyet a BAZ Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet a Dialógusok I. kulturális együttműködés keretében a Kassai Kerület és BAZ megye között sikerült megvalósítani a tárgyalkotó művészet területén. A két területen tizennyolc kiállítást szerveztek, három alkotótábor valósult meg, ezek közül kettőnek Várhosszúrét volt az otthona. 28 rendezvény zajlott le. A megnyitó rendezvényre Kassán került sor, a zárórendezvény Miskolcon valósult meg. A regisztrált jelenlévők száma 1345 volt. Mindenről 217 alkalommal számolt be a média. Elkészült egy digitális adatbázis is.
A számokon túl az a fontos, hogy további együttműködés alakult ki és újabb tervek körvonalazódnak. A helyi televíziók közötti együttműködés és mélyülnek az emberi kapcsolatok.
Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója a Felvidék Ma hírportálról, a tapasztalatokról beszélt. Visszaemlékezett arra, hogy a portál nyilvánosság elé lépését 2006-ban Sátoraljaújhelyen megszervezett Dialógusok konferencián jelentette be, majd röviddel ezután, január 24-én indult el útjára hivatalosan is. Az oldal nevének ötletét az akkor már működő Erdély Ma portál munkatársaitól kölcsönözték a felvidékiek, a marokkói bejegyzésű doménnév végződés a magyar ajkúak számára értelmes egésszé teszi a mindennapi történéseket megjelentető honlap címét: Felvidék Ma. A hírportál munkatársai büszkék arra, hogy már 40 ezer írás került fel a mérvadóvá váló honlapra. Legszámosabb hírt a Politika-Közélet rovat tartalmazza, mintegy nyolcezer írás található benne, de említésre méltó a Programajánló rovat is.
A Felvidék Ma bemutatása után következett az idei Dialógusok konferencia média-eseménye: ahogy öt évvel ezelőtt a Felvidék Ma, úgy most a Kárpátalja Ma portál indulásának ünnepélyes bejelentése. A „Ma” portálcsalád újabb tagját (Erdély Ma, Felvidék Ma, Kárpátalja Ma, Vajdaság Ma ) Pogány Erzsébet, mint a portál indulását istápoló szervezet igazgatója és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke mutatták be közösen. Orosz Ildikó rövid beszédében megköszönte a Szövetség a Közös Célokért igazgató asszonya eddigi hathatós segítségét, és kérte, hogy a kezdeti időszakban segítse munkájukat, amíg ők is beletanulnak a portálszerkesztés rejtelmeibe. Komoly felelősség egy portál szerkesztése, mondta Orosz Ildikó, hisz ezen keresztül ismerhetik meg más országok polgárai, a világ olvasói a lakóhelyünkön, életkörnyezetünkben zajló életet – gondokat és kellemes pillanatokat egyaránt.
Szoboszlai István, a Karpatinfo.net főszerkesztője voltaképpen azt mondta el, hogyan lehet pénz nélkül mégis fönntartani egy honlapot és azt sikeresen működtetni. Ukrajna lakossága 46 milliós. Ebből 20 millióan tudnak rákapcsolódni az internetre. Ez nem is hangzik olyan rosszul. Csakhogy ezek 54%-a Kijevben lakik. 20-25% az iparilag fejlett Donyec-medencében internetezik és 0,5%, vagyis 93.000 személy Kárpátalján lakik. De szűk a keresztmetszet, mert 1 MB-nyi anyagnál nagyobb információ nem szállítható. Főleg magyarországiak és erdélyiek látogatják honlapjukat. 1997-98-ban ismerkedett meg az internet világával és 2002-ben megindította Beregszászon a bereginfot. Ezt később keresztelte át Karpat.infonak, mert a korábbi név miatt sokan nem kívántak tudomást venni róla. Nyolc rovatot indított, ezek között a turizmussal foglalkozónak van óriási szerepe, hiszen az anyagok 50-60%-át teszi ki. Legnagyobb turisztikai adatbázissal rendelkeznek, ami több tízezer tételt jelent. Így „visszafoglalták” Kárpátalját. Rövid életrajzokat is föltesznek, hogy az emberek tájékozódni tudjanak, ki kicsoda az ukrán politikai életben. Orosz-nyelvű oldalt indítottak az orosz turisták számára. Nagyon fontosnak tartják, hogy a magyar településekről első kézből értesüljenek. Ne mások írjanak esetleg elferdített szövegeket. Havonta 35.000 látogatójuk van a 87.000 oldalon. Mivel Szoboszlai vállalkozik, így saját jövedelméből tudja fönntartani a takaréklángon működtetett honlapot.
Ami a támogatásokat illeti, a helyzet siralmas. Emiatt a domaint Ukrajnában kellett regisztráltatniuk. Viszont a támogatás hiánya annak köszönhető, hogy nem pártfüggő. Jó lenne, ha nem csupán az olvasók díjaznák, hanem a döntéshozók is! – fejezte be az eladó érdemi mondanivalóját.
Ezt követően Muzsnay Árpád (Szatmárnémeti, Kölcsey Kör) a szatmári béke (1711.IV.30.) 300. évfordulójának ünnepségeire hívta föl a figyelmet. Ez azért is fontos évforduló, mert azóta sem kötöttek ilyen méltányos békét. Örömét fejezte ki, hogy amióta a Dialógusok konferenciáira jár, mindig egykori Rákóczi-birtok területén mozog.
A Vajdasági Magyar Folklórközpontot (VMF) Raj Rozália titkár mutatta be. Ő Szabadkáról érkezett. A sokrétű és úttörő tevékenységet folytató központnak már tizenöt éve nincs fizetett titkára. 2000 óta van viszont négynyelvű honlapja (www.vmf.org.rs). Hetente 1500 címre küldik ki híreiket. Tehát információközvetítéssel foglalkoznak.
Korábban ezen a területen nem folyt kutatás, így dokumentáció sem készült. Tehát teljesen szűz területen kezdték meg a munkát. Hímzőtanfolyamot indítottak 1991-ben, 1995-ben Bácskatopolyán megalakult a VMF és 1996 óta képzést biztosítanak. Azután folytatták a szövéssel és fazekassággal. Ez utóbbi is egy kihalt mesterség volt. Ma 180-an hímeznek, 67-en szőnek és 24-en korongoznak 35 helységben. Lefedték a Bácskát, Bánátot és Szerémséget. Közben a szórványt is felölelték. Figyelmük azonban kiterjed a táncra, zenére és énekre is. Központjuk Szabadkán található, ahol sikerült egy házat vásárolniuk és azt saját céljaik számára átalakítaniuk. Mivel a határon túl nem léteztek népművészeti szövetkezetek, mint Magyarországon, a VMF fölvállalta a szakmai irányítást és ízlésformálást, hogy a népművészeti szempontból elfogadhatatlan termékek ne burjánozzanak el. Ne szülessen giccs. Mára kialakult a képzés rendje. 140 órás tanfolyamon sajátíthatják el a hallgatók a néprajz alapjait. Ezt tíz alkalomra osztják szét. Tanulnak történelmet és anyagismeretet is. Végül záróvizsgát tesznek. Elméleti és gyakorlati tudásokat be kell mutatniuk. Sokakban ekkor tudatosult, milyen kincs van a kezükben és emiatt indult be a képzés folytatása. A második évfolyam is 140 órát tart és szakkörvezetői képesítést nyújt. Az elmélet 40%-ot vesz igénybe, a többi a gyakorlati oktatás része. Ezt magyarországi szakemberek bevonásával sikerült megvalósítaniuk.
Céljuk felölelni az említett terület magyar népművészeti mozgalom logisztikáját, hogy minőségileg és mennyiségileg állandóan növekedjen a szakmailag igényes aktív és passzív felhasználók száma. A tájházláncolat bővítése, hazai szakelőadók kinevelése. A Kárpát-medencei magyar népművészet vérkeringésébe való folyamatos, aktív bekapcsolódás, valamint a híd szerep vállalása a hazai magyar és a szerb népművészeti mozgalomban. A helyzet alakításánál figyelembe kellett venni, hogy nemrég itt háború dúlt. A háborús közösségek másképp gondolkodnak.
Terepkutatással is foglalkoznak. A begyűjtött anyagot kiértékelik és archiválják. Az életképes motívumokat újraértelmezik és alkalmazzák.
A kiállítások alkalmával a behozott tárgyakat zsűrizik. Ez rettenetes ellenállásba ütközött. Az emberek úgy hitték, elhozzák hímzésüket és akkor azt kiállítják. A munkák két harmada felel meg a követelményeknek. Hiába, rendet kell tenni az emberek fejében. A Vajdaságban 11 tájházuk van. 600 résztvevő, 34 előadó és 84 előadás jelzi munkájukat. Tartanak kirakodóvásárokat. Ő is megerősítette, politikai lobbi nélkül nem lehet támogatást szerezni.
Biztosítják a magyarországi továbbképzéseket, tanulmányutakat, táborokat, előadósokat tartanak, konferenciákat szerveznek. Mivel a tárgyi kultúra kiesett a figyelem központjából, ismét fel kellett figyelni az archaikus díszítésekre. Sikerült fellendíteniük a már nem létező népi iparművészetet., amit a szerb kollégák nagy elismeréssel nyugtáznak. Példát mutatnak a képzésben számukra is. Miközben számos elismerésben volt részük. Díjakat szereztek, sokan megszerezték a népművészet mestere kitüntető címet.
Hasonlóan szívderítő előadást tartott É. Kovács Judit Éva, Gömörszőlős polgármestere. A 85 állandó lakossal rendelkező zsákfalu, mely az ökoturizmus élharcosa, fellegvára, Ózd és Aggtelek között fekszik, közel a szlovák határhoz. Iskolája régen megszűnt, lakossága elöregedett. Minden hátrány ellenére, erényei közé tartozik a szép környezet, az Aggteleki Nemzeti Park közelsége és sok régi szép épület, melyek közül jó néhányat sikerült felújítani és új tartalommal megtölteni. Azóta is az állagmegóvás egyik fő feladatuk. Ez annak köszönhető, hogy fél évszázada megalakult a Tompa Mihály Emlékbizottság. Keleméren sikerült a papköltő emlékmúzeumát megnyitni, annak ellenére, hogy akkor nem „illett” egy lelkésznek ilyesmit biztosítani. Előadásokat, konferenciákat, összejöveteleket szerveztek később Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület név alatt. Figyelmük már akkor kiterjedt a határon túli kapcsolatokra. E fél évszázad alatt kétszáz előadást tartottak, több mint ötven önálló kötetet adtak ki és számos kiállítást szerveztek. Az idők folyamán múzeumot nyitottak, ahol a népi gazdálkodást és erdőgazdálkodást, gépeket mutatják be. Az iskolaépületben kisgalériát nyitottak. Református templomuk szép faragott kapuval rendelkezik és mennyezete kazettás. A néprajzi gyűjtemények és kisgaléria 2003-ban elnyerte az Év Múzeuma címet. Tevékenységük széleskörű. Részesei a Gömör Tornai Fesztiválnak, tartanak gombaismereti túrát és gyümölcsfesztivált, őrlőkővel finom lisztet készítettek és a kassai Thália is tartott itt előadást, más alkalommal középkori harci bemutatót láttak az ide látogatók. Képzőművészeti táboraik híresek, már rég túlmutatnak a szűk régió keretein.
Budai Erzsébet igazgató zárszavában a türelmet köszönte meg, mellyel a résztvevők figyeltek egymásra akkor is, amikor nem feltétlenül értettek egymással egyet.
Azután még egy kiállítás megnyitójára került sor. Az bemutatta a hagyományos cigány-foglalkozásokat: a kosárfonókat, rézműveseket, teknősöket, téglavetőket, madzagszövőket, pásztorokat, muzsikusokat, kovácsokat, kosárfonókat és vándoriparosokat.
Balassa Zoltán, Felvidék Ma
A Dialógusok 2011 konferenciáról készült fényképeinket megtekintheti Képgalériánkban (Fotók: atos). További felvételeket készítettek Balassa Zoltán (Balassa Zoltán Képgalériája) és Zborai Imre (Zborai Imre Képgalériája).