Polgármesterváltásra került sor novemberben Várgedén, ahol két ciklus után távozott a falu éléről Zagyi Margit (Smer-SD. A Roma Koalíció Pártjának jelöltje, Illés István vezeti most a települést. Az új polgármester már négy éve is próbálkozott , s most, ha rendkívül szoros küzdelemben is – négy szavazattal – megelőzte legnagyobb vetélytársát.
Illés István nem ismeretlenül lett a község vezetője, évekig focicsapatot is működtetett Várgedében, s közéleti aktivitása is ismert. A héttagú képviselő-testületben négyen vannak a polgármester pártjából, így látszólag egyszerűbb dolga lesz, mint elődjének. Látszólag csak, a község ugyanis ezer sebből vérzik, s a polgármester igen komoly adósságot örökölt és többek között igen magas munkanélküliséget.
A falu 70-80 százaléka munkanélküli, s mivel a lakosok nagy többsége alacsonyan képzett, nincs is sok esélyük arra, hogy munkát kapjanak. Páran a Yurában, Domafalán, míg mások Füleken dolgoznak, de számuk elenyészően kevés. Több mint négyszáz aktivációs munkás van jelenleg, akiknek próbálnak munkát biztosítani. Illés szerint katasztrofális a falu anyagi helyzete, igen sok a kintlévősége, a be nem fizetett adók, s több időzített bomba is akad az előző vezetés után. December 27-én, az utolsó lehetséges napon vette át a falu irányítását, és üres kasszát talált. Ráadásul a távozó polgármester végkielégítését is rendeznie kell, ami 9 100 euró, sőt még szabadságpénzt is jelent mintegy 2 600 euró értékben. Illés nem érti, milyen jogcímen, ugyanis elődje azon kevés polgármesterek közé tartozott a régióban, aki még elöljárót is foglalkoztatott, tehát lett volna lehetősége a szabadsága kimerítésére.
Használatbavételi engedély nélkül, a választások előtti napokban adták át a szociális lakásokat is, amely nyolc családnak biztosít hajlékot. Az engedély időközben meglett, az örömbe azonban üröm is vegyült, mert a kivitelező cég csapnivaló munkát végzett. Már repedeznek a falak, beázik a tető, beltéri ajtókkal látták el a kijáratokat, s azok a nagy hidegben pár hét alatt eldeformálódtak. A talaj minősége miatt tartállyal oldották meg a szennyvíztárolást, de kéthetente üríteni kell, ami egy-egy alkalommal 30 euró kiadást jelent. Illés ennek ellenére már újabb két szociális lakáson gondolkodik, s nem zárja ki, hogy az elmúlt években félig szétlopott, egykori szövetkezeti épületet is megvásárolja és átalakíttatja lakóépületté.
Nagyon rossz állapotban vannak a mellékutak is, s hiába hányták el a havat rendszeresen, egyes utcák a szemetes autó számára így is járhatatlanok, a Seregből vagy a Felsőbükk alól például nem tudják havas-sáros időben a szemetet elszállítani.
Várgede múltja nagyon gazdag, hiszen várdombja mellett egykor a régióban híres vasas fürdője, csevicéje volt, s nem egy kastélyt húztak fel itt az akkori gazdag tulajdonosok. Mindez ma már emlék. A kastélyok egy részét teljesen széthordták, a zsidó temető értékesebb síremlékeinek is lába kelt az idők során, s a Kubinyiak kápolnáját is megrongálták.
Illés Istvánnal a falusi turizmust is szóba hozzuk, de rögtön visszakérdez: „Maga hisz még ebben?” Nagyon gyorsan elbizonytalanodom magam is. A fürdő épületét ugyan visszakapták az egykori tulajdonosok, de mivel egymás között sem tudtak megegyezni, ma az épülettömb rogyadozik. Így akár rendkívüli örömhírként is hathatna, hogy több mint 40 millió koronát kapott a község a Sztojkovics kastély felújítására. (Ebben az épületben szállt meg annak idején Petőfi Sándor is.) A felújítást egy vágbesztercei cég végzi, s helyi részről a polgármester Vladimír Gondáš helytörténészt bízta meg a munkák, a később kialakítandó regionális helytörténeti múzeum megszervezésével. A projekt sarkalatos pontja ugyanis a regionális múzeum létrehozása, amelyet legalább öt évig működtetni kell. Illés már tárgyalt a Gortva Mikrorégió tagjaival, amelynek új elnöke, Ján Melišík gortvai polgármester lett, akiktől szintén segítséget kért.
Októberre kell elkészülnie a felújításnak, mondja Illés, s választ sem várva kérdőn tárja szét a karját: „Jó nekünk, hogy csináltunk egy múzeumot? A falu katasztrofális állapotban, utak és kanalizáció helyett még nekünk kell az 5 százalékos önrészt is kifizetni. De miből?!”
Szóba kerül a foci és az ifjúság is, mert az iskolán kívül sok szórakozási lehetőségük nincs. A focicsapat felújítására is komoly pénzösszegek kellenek, ma már öltöző nélkül be se nevezhetnek egy alacsony szintű bajnokságba se, de a pályát se kaszálták azóta, hogy megszűnt a focicsapat. Illés mégis örömmel újságolja, hogy közel harminc fiatallal foglalkozik, s nemcsak ifjúsági focitornákra járnak, hanem van már a falunak egy tánccsoportja is, amellyel szintén több rendezvényen részt vettek. Szeretné felújítani az egyszer már nagy sikerrel megrendezett roma kulturális fesztivált, és örömmel venné, ha végre a tetszhalott állapotában leledző Csemadok is mutatna némi aktivitást. Hisz tanár van bőven a faluban!
Beszélgetünk még a volt gondozói szolgálatról, amelyben tízen dolgoztak korábban, sokan mindenféle engedély nélkül, s alkalmanként olyanokat láttak el, akik maguk jártak a boltba vagy akár egy hektár földet is megkapáltak gond nélkül. Egyszóval, nem voltak rászorulva. S nem mehetünk el szó nélkül a kutyák mellett sem, amelyek tízesével grasszálnak az utcákon. „Nagyon gyorsan sintértelep lesz a vége” – mondja határozottan Illés.
Az utolsó kérdésemre, hogy mit szólt a választások eredményéhez a ma már kisebbségben lévő nem roma lakosság, látszólag meglepve válaszol: „A feleségem sem roma, soha semmi gondom nem volt ezzel, s remélem, ezután sem lesz. Mindannyiunknak egy célunk kell legyen, hogy Várgedét kivezessük a jelenlegi szerencsétlen helyzetből”.
Kép és szöveg: Juhász Dósa János (Gömöri Hírlap)
Várgede (Hodejov) 1490 lakosú község a Rimaszombati járásban. Lakosainak többsége, 922 fő roma nemzetiségű. Az általános iskola 280 tanulójából 220 roma, ötven százalékos az arányuk a falu óvodájában is. A munkanélküliek kétharmada szintén az ő soraikból kerül ki. 2010-ben roma polgármestert választottak Várgede élére.
Várgede a Cseres-hegység északi részén található a Gortva folyó bal partján. A járási székhelytől, Rimaszombattól (Rimavská Sobota) körülbelül 20 km-re található, délnyugati irányban. A község kataszteri területe 1725 ha, amelynek a nagy része a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetbe tartozik. A régészek bizonyították, hogy először a kései bronzkor idején volt lakott terület ez a térség. A községet írásos formában 1244-ben említik először, Genech néven. Több nemesi család tulajdonában volt, amelyek közül a legjelentősebbek az Ilsvayak, a Lórántffyak, a Petőkök és a Kubínyiak voltak. A 13. században a község feletti hegyen vár állt, amelyet a 15. században Castrum Gedewnek hívtak. A vár ellenállt a husziták és a törökök támadásainak is. A törökök további próbálkozások után végül 1574-ben elfoglalták és elpusztították. Mára már csak az alapok maradványai láthatók néhány helyen. A várhegyen áll a kis Szent Anna kápolna. A 19. században Várgedén gőzmalom és vastartalmú gyógyvizet alkalmazó fürdő üzemelt, amelyet főleg a rimaszombati lakosok használtak ki. Az 1846-47-es években itt tartózkodott Petőfi Sándor forradalmi költő is. A két templom a község legértékesebb szakrális műemléke. A klasszicista stílusú, Alexandriai Szent Katalinról elnevezett római katolikus templom 1826-ban épült. Az utolsó felújítására 1930-ban került sor. Az evangélikus templom 1901-ben épült. Ezen kívül a községben van általános iskola, óvoda, kultúrház és ravatalozó is. Várgede a zöld jelzésű turistaútvonal kiindulóhelyeként szolgál, amely a Steblová skala nevű sziklához, majd a Ragács-hegyre, és Ajnácskőre vezet. A faluban már hagyományosan, minden évben megrendezésre kerül a Szent Hubert vadászünnepség.
Felvidék Ma