Sok mindenről esik szó ilyenkor, az új év kezdetén. A szlovákiai politikai stabilitásról is, például. Ez az a megfoghatatlan valami, amit a jósnő is hiába keres az üveggömbön túl. Ezzel kapcsolatban számunkra egy dolog fontos: nem az, hogy mikor lesznek az előrehozott választások -mert lesznek-, hanem az, hogy azok milyen állapotban érik a szlovákiai magyarságot.

Ha megint csak olyan eltompult állapotban, mint 2010 júniusában, akkor semmi nem oldódik meg. A normális magyarok számára tehát itt a permanens házi feladat: dolgozni kell. “O tom nem potom.”  Dolgozni a jövő érdekében, máris, elszántan, minden nap. Azután aki nem vak, az néha lát is. Ha nem süket, talán hall is.
Bizonyára felkelti az érdeklődését, hogy a Most-ra szavazókat egyaránt dicséri Čarnogurský, Fico, Dzurinda és Figeľ is. Érettek, úgymond. A szlovák érdekek szerint szavaznak, nem a saját – magyar?- érdekeik szerint. Más országban ilyenkor már a korlátozottan reagálni képes állampolgár is megáll egy pillanatra és megkérdezi: mi van? Biztos jó nekem az, ami ezeknek unisono tetszik? Mi történik itt velünk és körülöttünk?
S azután itt a viták, hogy a gazdag emberek kormánya mennyit terhelt 2011-ben a polgárokra. 420-450 eurót – mondja a pénzügyminisztérium.
Az sem kevés – de azok csak a közvetlen terhek. Jön hozzájuk az energiahordozók árának emelkedése, a közlekedési kiadások emelkedése, az általuk okozott másodlagos kiadásnövekmények.
A független elemzők közel 600 euróra teszik az átlagháztartások kiadásainak növekményét.
Sok(k)!
Még egy volt csodaország számára is.
Eggyel több ok, hogy meg kell buktatni ezt a kormányt.
Igenis, vannak jobb megoldások is a gazdasági problémák kezelésére. Bátorság és kreativitás kell hozzá.  Egy olyan kormány azonban, amely reggeltől estig attól retteg, mikor fog megbukni, képtelen életképesebb megoldásokat találni.
A legviccesebb azonban mégiscsak az volt, amikor ez a szegény Iveta Radičová az egyik karácsony előtti interjújában azt mondta, hogy úgy látja, az Orbán-kormánynak problémája van a stabilitása megőrzésével.
Nem kizárt, hogy a Fideszben is nőni fognak majd az ellentétek. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi szlovák kormány megpróbál puhább retorikát alkalmazni a szlovák-magyar viszonyt illetően – tudván, ha szépeket mondanak és közben mosolyognak, de ugyanakkor érvényben hagyják a Fico-i törvényeket, lényegében sokkal inkább betesznek a magyaroknak, mintha nyílt konfrontációt hirdetnének. S ott van nekik a paraván, amely mindent elfed (?): a Most.
A mi magyar szavazatainknak köszönhetően.
Szép, új világ. Szép, új 2011.
De a hatszáz euró mégiscsak sok, nemde?
A Most-ra szavazó magyarok joggal fizetnek. Ők ezt akarták.
De a többiek?

www.csakypal.eu, Felvidék Ma