A politikusok azt játsszák, hogy a Magyarországgal kötendő szerződés javaslata titkos. Valakinek azonben mégiscsak kellene vállalnia érte a felelősséget. A kormányfő, Iveta Radičová a kettős állampolgárságról szóló Szlovákia és Magyarország közt megkötendő szerződésjavaslat munkaváltozatát nem kívánja kommentálni. Nem tudni ugyan, hogy mi másról kíván majd állástfoglalni, de ő legalább nyíltan vállalta ezt.
Az emberjogi és kisebbségügyi kormányalelnök, Rudolf Chmel viszont még ennyi fáradságot sem vett magának, amiből az következik, eddig észre sem vette, hogy ez a beszédtéma. Esetleg majd egy hónap múlva megszólal, mint tette a Marián Kotleba kijelentéseivel kapcsolatos bírósági ítélet esetében, mellyel ő nem ért egyet. Mossák kezeiket a koalíció más politikusai is, arra hivatkozva, hogy az államközi szerződésjavaslatot a tudtukon kívül dolgozták ki.
A javaslat bizonyára titkos, mert hogy semmilyen hivatal nem tette még közzé. Sem a belügyminisztérium, sem a külügyminisztérium, amely állítólag közösen kidolgozta. Valakinek mégis viselnie kellene érte a felelősséget. Jó vagy rossz értelemben. Az államtitkári szint a megvitatására bizonyára elégséges, de nem az a szöveg előkészítése szempontjából. Mind politikai, mind tárgyi okokból.
Ha hihetünk az MKP-nak és a magyarországi politikusoknak, hogy valóban az van leírva benne, amit ők állítanak, akkor ez nem javaslat egy megállapodás megkötésére, hanem javaslat arra, hogyan fekélyesítsünk el egy problémát. Egy másik szempontból pedig arról szól, hogy nincs is probléma, és ha nem tudunk megállapodni, nem is fog létezni.
Ám probléma mégiscsak lesz. Magyarországnak örömteli módon megszaporodnak az állampolgárai, akik nem Magyarországon élnek, Szlovákiában meg csökken majd az állampolgárok száma, akár az ország területén élnek, akár nem. Hasonló történik, mint a volt állami vagyonnal, volt, de már nincs. Máris eltűnt csak úgy néhány tucat szlovák állampolgár.
Ha a kormányt nem érdeklik a polgárai, akkor valóban nincs mit tenni. Az állam hatásköre feltételeket teremteni mind az állampolgárság megadásához, mind annak elvételéhez. Az állampolgárság érintett személy akarata elleni megvonását kimondó alkotmányos tilalomnak ehhez semmi köze, mert két különböző mechanizmusról van szó – az egyiket az alkotmány megengedi, a másikat nem.
Tény, hogy a vitában Magyarország az, amely az egész játszmát elindította. Tény viszont, hogy Szlovákia az első, amely elkezdte az állampolgárságok elvételét. Megszabadulni a saját állampolgároktól – valóban Pazar reakció volt, és Orbán Viktort bizonyára annyira szíven ütötte, hogy máig nem tud magához térni.
Igen, mind a volt kormánykoalíció, mind a KDH, mely a szlovák ellencsapást kitalálta, már rádöbbent erre, s mert hogy most már a választások után vagyunk, változtatni akar a törvényen. S ebbe majdnem belebukott a kormány. Rendezzetek hát népszavazást, ifjak, egyenesen azzal a kérdéssel: adhat-e Magyarország állampolgárságot olyan embereknek, akik a területén kívül élnek. Ha mást nem értek el vele, legalább annyit, hogy javul az érvényes és érvénytelen népszavazások aránya. Kellemetlen dolog ez, de a mostani helyzet, amibe a politikusok a polgárokat sodorták, talán nem az?
Juraj Hrabko, Sme, ford.: Felvidék Ma
