Csodára nem számíthatunk, illetve száznyolcvan fokos fordulatra a szlovák politikai képviselet gondolkodásában, nemzetféltő és magyaroktól rettegő magatartásukban. Úgy tűnt, hogy a kettős vagy többszörös állampolgárság kérdésében lesz mégis egy józanabb nézőpont, jogszabály, amit ugyan csak „behunyt szemmel” nevezhetnénk csak nagyjából európainak – még ebből sem lett semmi. Talán jó is, mert ez egy hosszú időre bebetonozott torz állapot lett volna.
Példa nélküli elképzelés volt a javaslat: bizonyos munkakörök, tisztségek esetében törvény tiltotta volna a többszörös állampolgárságot (főleg a magyart!). A kormánykoalíció az unió nyomása alatt is tudatosította, hogy valamit tennie kell Fico abszurd törvényével, enyhíteni kellene ezt az irreális állapotot. Határozott fellépésre viszont nem volt képes. Gyáva volt? Meggyőződésem, hogy nem. Tudniillik: valamennyi szlovák politikus „kisagyában” állandóan dolgozik a magyarellenesség, illetve a magyaroktól való félelem, és ennek köszönhetően tudatosan egyre szűkebb határok közé szorítják jogainkat, mozgásterünket. Így „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” elv alapján született meg a nevetséges módosítási javaslat. Az „ellentörvény” megfogalmazásán spekuláló szlovák politikai elit még hajmeresztő, de egyúttal nevetséges jogi megfogalmazásra is képes volt: törvénybe iktatni, hogy a magyarországi jogszabály nem lesz hatályos Szlovákia területén. Kabaréba illő vicc! Ezt a törvényt a magyar Országgyűlés szavazta meg, tehát Magyarországon érvényes. Ha bárki közülünk megszerzi a magyar állampolgárságot, de Szlovákia területén él, dolgozik, adózik stb., akkor egyértelműen a Szlovák Köztársaság törvényei szerint kell élnie és cselekednie.
A Tisztelt Ház többsége kellő összefonódással lehetetlenné tette még ennek a „béna” ún. koalíciós javaslatnak az elfogadását is.
Most már csak egy kapaszkodó maradt – mondják a bölcsek. A kettős állampolgárságról szóló kormányközi szerződés összehozása. Őszintén szólva: nem tudom elképzelni, hogy ki hisz ilyen megoldásban. Iveta Radičovának jó az időhúzás, illetve előre menekülést jelenthet ez a hosszadalmas folyamat, a törvényi gyakorlatban viszont kicsi a súlya. Egy ilyen szerződés nem írhatja fölül a tavaly óta hatályos Fico-törvényt. Nem beszélve arról, hogy bízom az Orbán-kormány határozott eltökéltségében, és nem kerülhet sor a már hatályban levő magyar állampolgárság odaítéléséről szóló jogszabály Szlovákia elvárásai szerinti módosítására (pl. hogy kizárnák a keretből a felvidéki magyarokat). Orbán látogatásakor született meg a szlovák kormányfő „megváltó” ötlete, hogy a továbbiakban szakértői megbeszélések, a szlovák-magyar (kisebbségi meg a többi) vegyes bizottság tárgyalásainak hosszú sora vezessen el a kettős állampolgárság (szlovák-magyar) kérdését és lehetőségét rögzítő államközi egyezményhez. Megmosolyogni való és közismert állapot – így időtlen időkig lehet oldogatni a problémát. Közben pedig állandóan ott lebeg majd a fejünk felett a „damokleszi kard”, a Fico-féle hatályos törvény.
Miután megoldatlanul lekerült a parlament napirendjéről a szlovákiai állampolgársági törvény módosítása, Lipšic belügyminiszter konyhájában megszületett a kétoldalú szerződés javaslata, amit azon melegében elküldtek a magyar félnek. És itt gyökerezik a földbe a megdöbbenéstől az ember lába. A javaslat pontosan azt az elképzelést tartalmazza, amit a Smer és az Egyszerű Emberek képviselői megszavaztak, illetve aminek következtében a kormánykoalíció visszavonta a parlament elé terjesztett javaslatát. Megáll az ész! Micsoda görcsös, énhasadásos állapot! Tisztára úgy hat, mintha Fico és Matovič képviselők dolgozták volna ki. Ne csodálkozzunk viszont, mert Lipšic miniszter sem jobb a „Deákné vásznánál” – már nemegyszer kinyilvánította szélsőséges sovinizmusát, illetve magyarellenességét. A kidolgozott javaslat kicsúcsosodása: Lipšic miniszter szemrebbenés nélkül elvárná, hogy Szlovákia és Magyarország minden év májusában kölcsönösen kicserélje azok jegyzékét, akik megszerezték, vagy igénylik a másik ország állampolgárságát. Ilyenre nincs példa Európában! Hol élnek ezek a szlovák vezető politikusok?! Nem Európában, az biztos! Fejetlenül összetákolt javaslataik nemhogy nincsenek összhangban az EU vonatkozó szabályaival, de ellentmondanak a józan emberi logikának is. Érezhetően a „mediátornak” vélt, a nehezen definiálható szlovák-magyar együttműködés elvére épülni vágyó felemás „Most” párt is, vergődve zsákutcába jutott. Egyre inkább meg kell győződniük nekik is arról, hogy magyarságunkat komolyan érintő kérdésekben nem lehet a szlovákok, illetve a szlovák politikai képviselet támogatására számítani. Még a „nagyon” demokratának hitt OKS képviselőiben is csalódnunk kell, ha egyik tapasztalt oszlopos képviselőjük, F. Šebej is elképzelhetetlennek tartja, hogy a felvidéki magyarok úgy szerezzék meg a magyar állampolgárságot, hogy nincs bizonyos ideig lakhelyhez kötött tartózkodásuk Magyarország területén, és továbbra is felvidéki nemzeti közösségük öntudatos tagjai maradnak.
A Budapestre elküldött, kétoldalú megállapodás-javaslat szövegétől Fico pártvezér örömében eljárhatja a „csupaszhasú” detvai táncot! Ha rólunk, magyarokról van szó, a szlovák legfelsőbb politikai reprezentációra vitathatatlanul érvényes: „egyik kutya, másik eb!” Tekintet nélkül a pártszínre, hovatartozásra, vagy a politikai színképen elfoglalt helyétől.
Ahogyan múlnak az évtizedek, semmi nem változik: riasztóan, félelmetesen működik továbbra is az ún. „történelmi félelem” effektusa – a szlovák politika kisebbségi komplexusa. Politikai magatartásukat változatlanul, rendszeresen és elkeserítően befolyásolják a magyarországi események, a magyar politika erőviszonyai, valamint az ország hanyatlása vagy sikeres fejlődése – a nemzet megújhodása.
Jó lesz, ha tudatosítjuk, hogy a szlovák politikusoknak, közjogi méltóságoknak eszük ágában sincs olyan kétoldalú megállapodásig eljutni, ami kielégítené felvidéki magyar közösségünket, megfelelne önazonossági, illetve nemzeti öntudatunknak – olyan megoldásig, ami megfelelne az európai gyakorlatnak. Továbbra is marad a szlovák reprezentáció büszke „köldöknézése”!
Így mi, felvidéki magyarok is a bennünket érintő kérdéseket kezeljük higgadtan, fölülnézetből, eltökélten és meghunyászkodás nélkül. A másik, a magyar állampolgárság megszerzése egyéni kérdés, kizárólag a mi elhatározásunktól függ, hogy élünk-e ezzel a nagyszerű, felkínált lehetőséggel. És nyugodjunk meg: a mai Európában nincs olyan eszköz, amellyel erőszakosan megvonhatnák tőlünk azt a jogot, hogy itt, a Felvidéken, szülőföldünkön tovább élhessünk, dolgozzunk és erősítsük nemzeti közösségünket. Ez csak szláv honfitársaink vágyálma!
Duka Zólyomi Árpád, Felvidék Ma
