A napokban emlékezünk egy jeles török születésének négyszázadik évfordulójára. Evlia Cselebi (Evliya Çelebi) (Isztambul, 1611. február 25., vagy március 25. – Isztambul, 1682, vagy 1684, netán 1687) török világutazó és történetíró volt. Apja a szultáni udvar főékszerésze, így ő is az udvarban nevelkedett. Kiváló neveltetést kapott és nagyon szépen énekelt. Kedvelt mulattatója volt IV. Murád szultánnak. Sokfelé utazott és sok emberrel érintkezett, ezeket az élményeit írja le terjedelmes „Seyahatnâme” (Utazások könyve) című munkájában. Evliját Allah nagy képzelőerővel áldotta meg, esetenként a tényeket álomvilágával ötvözte. Olyan helyekről is adott leírást, amelyeken vélhetőleg soha sem járt. Ám anekdotái és kellemes stílusa szórakoztató és tanulságos olvasmányt nyújtanak az olvasónak. Könyvei nemcsak az Oszmán Birodalom és a szomszédos országok néprajzát, történelmét és földrajzát ismertetik, hanem a XVII. század török kormányzás belső rugóit is. Törökországban ma is kiadják őket.
Magyarországi utazásait a hatodik kötetben írja le. Érdekes, ám nem hiteles képet fest a 17. századi magyar közállapotokról. Hogy mit értsünk ez elatt, mindjárt kiderül. Ő 1660-ban járt Kassán egy 12-tagú küldöttséggel. A török egyébként Kassát sohasem foglalta el, a Malom utcán azonban néhány éve török zászló leng, mivel ott székel a török konzulátus.
Mit látott Kassán, most Karácson Imre tolmácsolásában hallhatjuk: “A város összes főutcái fehér márvánnyal lévén lerakva, fényesek. Mikor sár van, akkor a Kassa-hegy tövétől jövő folyót a vár mögött felülről aláfolyatják s a háztulajdonosok az utcákat seprővel elsöpretik s ezek oly tiszták lesznek, hogy ha mézet öntetének ki, az felnyalható lenne. E városban pestis soha sincs. [Szórul-szóra igaz, csak éppen ez ellenkezik a tényekkel. – BZ] Az orvosok állítása szerint a pestis a tisztátalanságból származik, e város pedig legnagyobb mértékben tiszta s ezért a pestis ellen biztonságban van. Kígyó, gyík, skorpió, egér, gólya, kánya és más ilyenféle kártékony és mérges állat e városban nem létezik.” A városnak Cselebi szerint, “Hetven temploma van.” Három templomot és három kápolnát nézett hetvennek! Rácz Olivér költő így kommentálta a nagy utazót:
„Ez itt a Dóm. Tornyait Cselebi
Isa ben Mirjam – neve legyen áldva –
hetven temérdek templomának látta:
hetven huri kedveskedjen neki!”
„Többi között a Kassa-bán temploma. Azon korszak művészmesterei két láda tiszta aranyat költöttek el erre a templomra s némely művészi munkákat készítvén, oly díszessé tették e templomot, hogy ily remekmunkát egy építőmester sem készített. A nyugati kapuja fölé ez van írva magyarul: «E templom költségeire ötezer kisze [erszény arany] tiszta arany fordíttatott.» Belülről és kívülről a különféle bevésett részeket mind bámulatot keltő színes márvány borítja s valamennyi fülkéjének falait zománcmunkákhoz hasonló festéssel fényesítették és aranyozták be. E művészi templom mindegyik kupoláját, a falak egész felületét és ablakait kőoszlopok, fehér, fekete, vörös és más különféle színű értékes fák indiai gyöngyház-munkához hasonlóan díszítik s arannyal, jemeni rubinttal, topázzal, gránáttal s hasonló finom kövekkel ékesített gyülekezési helye ez a kámzsás ruhájú papoknak. Némelyik kaputjának forgókarikája és kapubálványa tiszta ezüstből van s néhány ezer, tiszta aranyból készült drágaköves lámpa és csillár díszíti e templomot, mely olyan mint Jeruzsálemben a feltámadás temploma. E templomban a papok számára szónoklás végett olyan aranyozott és ezüstözött szószéket állítottak, hogy a mi korunkbeli mesterek egyetlen olyan faragást nem képesek végezni. E szószékkel szemben egy orgonaemelvény van, ezt Bethlen Gábor király állíttatta. (…) A sok drágaköves kötésű evangélium között egy arannyal borított Mária-szobrot látott, “ölében Szent Iszával [Jézussal], aki még anyja tejével táplálkozik s mindenkire mosolygó tekintetet vet. Mind a Messiás szobra, mind Merjem [Szűz Mária] szobra úgy tűnik fel a szemlélő előtt mintha élő volna. E szobrok fejében az órakerekekhez hasonló kerekek vannak, melyek a szemeket óramutató módjára mozgatják, kezeik is füleik is mozognak. (…) Körmeiken egy-egy Rum [tartomány] adójával fölérő értékes kincsek, nyakukon pedig az össze keresztény királyoktól ajándékul küldött gyöngyolvasók, vésett alakok és talizmánok vannak.” Mindegyik szobor értékét tíz-tíz Egyiptom kincsének felelt meg e keleti álmodozó szemében. Legalább 3000 szerzetes és pap szolgált itt – szerinte. Ezzel szemben, ha a három felekezet papjai meghaladták a 25-öt, akkor jó. „Az előtérnek számos szökőkútja és csorgója van s az előtér belsejét különböző gyümölcsfák ékesítik. Van különösen egy szőlőlugas, melyben a beoltás folytán néhány ezer különféle színű szőlőfürt terem. De a Teremtő különös csodája mégis az, hogy egy adag szőlőben huszonkétféle fajú és színű mag van. Azonkívül hogy zöld, vörös, sárga és fekete magja van, a másik ágon pármák, üzümi, tilki, kujrugu, khore, meszkit [muskát], kesis, rezáki, durnál, zejmi, hiszámi és kudszi [jeruzsálemi] magúak vannak. Az Istennek különös műve ez.” No meg a fantáziáé.
„Az előtér szőlője körül háromszáz aranyos cella van, melyeken elbámul, aki látja. Pátriárkák és papok vannak azok mindegyikében s néhány százan azok közül egy datolyával és egy findzsa tejjel és egy mandulával böjtölnek hetenkint.”
Kassán karácsonykor három nap és három éjjel tízszer százezer ember gyülekezett. “Ennél a templomnál arkangyal szobra közelében négyszögű márvány féle bronzból egy fekete elefántot készítettek, mely fülét, fejét és ormányát mozgatja és szemei óramutató gyanánt forognak.” De ez még semmi. “Van egy kórház, melybe ha a beteg bemegy, ott feléled, mivel a kolostorban ügyes orvosok vannak…” Ilyen kórházra ma is szükség lenne.
Kérdés, vajon Cselebi azért rakta tele fantasztikus fantáziájával tele útléírását, hogy érdekes legyen, vagy azért, hogy nemzettársait feltüzelje egy ilyen kívánatos város elfoglalására. Vele kapcsolatosan még egy érdekeset hadd mondjak el.
Cselebi a magyarok eredetét is megörökítette. Irán és Turán harcának idején, Menucsehr halála után, fiai nem tudják megtartani a hatalmat s 579 után menekülni kényszerülnek. Négyen apjuk koronájával – ez azonos a későbbi Szent Koronával – új hazát mennek keresni, melyet a Kárpát-medencében lelnek meg. A négy herceg számos földvárat és települést alapított az ország észak-keleti részén. Egyikük Kassa bán, aki Kassát alapítja. Óriásokkal küzdve fulladt a Tiszába. Ami igaz, ebben a folyóban találtak mamutcsontokat, melyeket akkor óriásokénak véltek. Cselebi egyébként a magyarokat a perzsákkal rokonította.
Tessék csak eljönni és meggyőződni minderről. A szerzőnél már nem lehet reklamálni útikönyve „pontatlanságai” miatt. A mai útleírások is tele vannak hibás adatokkal, miért neheztelnénk a négyszáz éves utazóra?
Balassa Zoltán
Felvidék Ma
