Ötödik alkalommal rendezte meg augusztus 6-án a Remény nap-ját a környei Római Katolikus Egyházközség, a Református Gyülekezet, a Három Királyok Alapítvány, valamint Környe önkormányzata. A rendezvény a család évében Boldog II. János Pál pápa imájának egy sorával, „A te gondodra bízom a családok minden szükségletét…” mottóval várta a híveket, akik ezúttal is nemcsak helyből, s a környékbeli településekről, de Dunaszerdahelyről, Nagymegyerről, Szentantalról, és Környe testvértelepüléséről, Tardoskeddről is érkeztek.
Öt esztendővel ezelőtt az első Remény-napját a kitelepítések, deportálások évfordulóján a múltba tekintés és kiengesztelődés hívta életre, hiszen Környén számos olyan lakos, vagy leszármazott él, akiket Felvidékről telepítettek át a második világháború után. Akkor a szervezők a felvidéki gyökerek kapcsán döntöttek úgy, hogy a programra a Remény szerkesztőségének munkatársait is meghívják, hiszen névazonosság mellett a keresztény újság gondolatisága is tökéletesen illeszkedik a rendezvény eszmei üzenetéhez: a felekezeti hovatartozás nélküli közös emlékezéshez, a kiengesztelődéshez.
A program kezdetén a Közösségi és Tájházban a Szivárvány Táncegyüttes szórakoztatta az egybegyűlteket, majd a református templomban tartott ökumenikus megnyitón Beke László polgármester a mottóhoz és a család évéhez kapcsolódva a Környe közoktatásában és életében jelentős szerepet betöltő Hegyháti családról is megemlékezett.
Hegyháti Alajos és felesége, Hahnekamp Marianna sorsa Gánton fonódott össze, majd közös életük színtere Kecskéd, később Környe lett, hogy munkájukkal, életükkel alakítsák a község történelmét, segítsék, oktassák, neveljék faluban élőket. Tevékenységük értékét növelte, hogy a XX. század második felének magyar történelme, az egyre puhuló diktatúra is folyamatosan köveket gördített életútjukra, de ők vállalták a kihívásokat, és hitük, jellemük szerint tették dolgukat. Volt olyan szakasza életüknek, amikor saját házukban megtűrt emberként éltek, s volt olyan, amikor Kömlődre kellett gyalog átjárniuk tanítani.
Ezek a kihívások, akadályok, nehézségek csak megerősítették őket, bizonyságot adtak, hogy jó úton járnak, hogy helyesen cselekszenek. Követendő az életük, követendő a munkásságuk, követendő a gondolkodásuk. Úgy gondolom, hogy tanulhatunk tőlük – fogalmazott a polgármester, zárásul azt kívánva, hogy a remény lángja ne csak ezen a napon lobogjon a szívekben, adjon hitet és erőt mindenkinek az ünnep után is a hétköznapokhoz, a munkához, a boldog családi élethez.
Beke László gondolatait Szemeti Ferenc református lelkész igehirdetése követte, majd Mons. Szakál László János, Nagymegyer esperes plébánosa köszöntötte a híveket, tolmácsolva dr. Herdics György apát, kanonok, s egyben a Remény szerkesztőségének üdvözletét. Az igehirdetéshez kapcsolódva így méltatta a rendezvény ökomenikus jellegét: nagy boldogság ez számunkra, hogy közösen dicsőíthetjük az egy igaz Istent.
A Remény-napja Petrás Mária csángó énekművész műsorával folytatódott a katolikus templomban, majd Mons. Szakál László János, Nagymegyer esperes plébánosa főcelebrálásában, a „Család éve” jegyében ünnepi szentmise következett, Hegyháti Alajos és felesége lelki üdvéért ajánlva fel.
Teljes meggyőződéssel valljuk, hogy a keresztény családok védelmezik az életet, mert a férfi és nő kapcsolata a házasságban életet adó kapcsolat. Isten akaratából… A gyermeknek a családban kell megtanulnia, hogy az élet Isten nagy ajándéka. Az egyház ma is bízik a keresztény családokban. Ahol megbecsülik az öregeket, védelmezik a meg nem született életet, a gyermeket, Isten ajándékát… – fogalmazott az esperes plébános, aki a felvidékiek nevében köszönetét fejezte ki a Remény-nap szervezői számára a meghívásért, s kifejezte abbéli meggyőződését is, hogy a rendezvény évről-évre reménnyel, hittel tölti el a résztvevőket, s erősíti összetartozásukat.
A vendégek útja délután Tarjánba vezetett, ahol a római katolikus egyházközséget, a hit- és közösségi életet, szakrális létesítményeiket Szabó Zoltán plébános, s Árendás Tamás világi elnök mutatta be.
A plébániaközösség összetartozását egész évben sokszínű, minden generációt megszólító rendezvényekkel igyekeznek erősíteni. Az legfontosabb egyházi ünnepekhez kötődő, lélekemelő liturgiákon túl rendszeresen felelevenednek a többnyire leginkább a falusi léthez kapcsolható keresztény hagyományok: a bor-, a búza- és az új kenyér megszentelése.
Az ünnepeik sorát gazdagítja a Szent Kristóf-napi áldás, a jubiláló házasok fogadalmát megerősítő, valamint az idősek és betegek szentségét kiszolgáltató vasárnapi szentmise.
Az 1756-ban épült egykori plébánia felújított épülete közösségi házként számos egyházi program fészke. A vasárnapi misék után rendszeresen benépesül, amikor a gyermekek akár asztali focizhatnak is. De húsvéti és karácsonyi kézműves foglalkozások is várják a kicsiket, s a bérmálkozásra készülő fiatalok hittanóráin, vallásos témájú filmek vetítésén túl a közösségi házban kapnak helyet a keresztény szellemiségű képzőművészek alkotásait bemutató kiállítások is.
Az is kiderült, sajnos rövidül a község esküvői „listája”, ezért ritka alkalomnak lehettek a Remény-nap résztvevői szemtanúi, amikor fúvószenekar kíséretében népes esküvői menet érkezett a templomhoz. A felvidékiek élvezettel hallgatták a muzsikát, hiszen – mint mondták – náluk nem rezesbanda húzza a lakodalmakon a talpalávalót, ezért egy életre szóló élménnyel gazdagodtak.
Az 5. Remény-napjának résztvevői természetesen idén is azzal az ígérettel és reménnyel búcsúztak, hogy jövőre ismét találkoznak Környén.- számolt be a rendezvényről a kornye.hu.