A tavalyi kormányváltás ellenére Szlovákia tovább zuhant a versenyképesség rangsorában – állapítja meg Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke, aki alábbi írásában ennek lehetséges okait fejti ki.
A versenyképes országok korszerű, innovatív termékeik és szolgáltatásaik által sikeresek a nemzetközi kereskedelemben, emellett a belső kereslet is felfelé hajtja országuk gazdaságát. Megfelelő környezetet képesek kialakítani polgáraik érvényesüléséhez, a rátermettek tehetségének kibontakozására. Emellett képesek megfelelően gondoskodni az elesettekről, a kevésbé tehetségesek is megtalálják számításaikat. Kiszámítható játékszabályok uralkodnak náluk, nem torzult el az értékrendjük. Nos, Szlovákia egyre erőteljesebben eltávolodik az élbolytól, sőt már a középmezőnytől is. A tavalyi kormányváltás ellenére. Hol van már Közép-Európa néhány évvel ezelőtti tigrise? A polgárok többsége saját bőrén érzékeli, hogy rosszabbodik a helyzet, azt azonban senki sem gondolta, hogy a versenyképesség tekintetében Szlovákia a dél-amerikai és az afrikai országok szintjére süllyed.
Vajon hol lelhetők fel mindennek az okai? Az esélyegyenlőség már hosszabb ideje látványosan romlik, köszönhetően annak, hogy egyre nehezebb a jog érvényesítése, egyre szerteágazóbb a korrupció és a klientelizmus. Nyitott, rendkívül exportfüggő, ezért sebezhető az ország gazdasága. 4-5 meghatározó multinacionális vállalat teljesítményétől, piaci részesedésétől függ az államháztartás állapota, mert beszállítóikkal együtt a gazdaság meghatározó tényezőivé váltak. Szlovákia Vállalkozási Szövetsége (PAS) rendszeres kimutatása alapján nemcsak Fico idejében romlott látványosan a vállalkozási környezet, tovább romlott az utóbbi egy év folyamán is. Hatalmas, égbekiáltó regionális különbségek tapasztalhatók és a képzeletbeli olló szárai még inkább szétnyílnak. Míg Pozsony és a Vág-mente továbbra is fejlődik, az ország további térségei, főleg Kelet- és Dél-Szlovákia látványosan elszegényedik. Senki sem törődik mindezzel, ha van is a kormánynak víziója, jövőképe a leszakadó, hátrányos helyzetű térségek felkarolására, akkor azt nagyon-nagyon titkolja. Ha Szlovákia a versenyképesség tekintetében az utóbbi egy évben 9 hellyel lecsúszva a 69. helyen tanyázik, akkor Kelet- és Dél-Szlovákia a 150. helyet sem érné el az összehasonlítható paraméterek kiértékelésénél. Tudvalevő, hogy az autópályák és gyorsforgalmi utak a gazdaság ütőerei, azok mentén fejlődik a gazdaság, ott jönnek létre ezrével munkahelyek, nem csoda tehát, ha ennyire rosszul állunk. Hiszen az R7-es déli gyorsforgalmi út megépítése ebben a választási időszakban minden bizonnyal el sem kezdődik, pedig az ország leszakadó térségeit vonná be a vérkeringésbe. Az egyik leghatékonyabb régiófejlesztési eszköz lehetne, de egy ideig még nem lesz az. Az északi D1-es autópálya Fico ígéretei szerint már tavaly össze kellett, hogy kösse a fővárost Kassával – 2017-ben ígéretei talán megvalósulnak. Sokan felkapták a fejüket, hogy Szlovákiával ellentétben Magyarország 4 hellyel feljebb került a ranglétrán. Tisztul a közélete, gazdasági téren megindult az önállósulás, a függőség felszámolása. A folyamatok legalább elindultak pozitív irányba. Ami pedig a magyar autópályákat illeti, egy-két kivétellel az összes elérte az országhatárt. Ahol meg nem, ott hamarosan eléri. Igaz, hogy eközben Magyarország eladósodottsága túlszárnyalja Szlovákiáét.
A tavalyi kormányváltás ellenére Dél-Szlovákia hátrányos megkülönböztetése nem szűnt meg. Hiányolom a kormány vízióját, jövőképét a gazdasági kilábalás tekintetében, fantáziahiányos, elfásult a gazdaságpolitikája, különösen a régiófejlesztés. Mindez nem mélyíti el a polgárok jövőbe vetett hitét, bizalmát. S mindez tükröződik az ország versenyképességének megítélésében, ezért csúszunk egyre lejjebb a listán. A kormány több mint egy évvel a választásokat követően megemberelhetné magát, hozzáfoghatna végre a radikális irányváltáshoz, ígéretei megvalósításához. Amíg nem késő.
Farkas Iván, Felvidék.ma
