Hogy Esterházy János amerikai kitüntetése milyen jelentőséggel bír, jól lemérhető a szlovák oldalról érkezett reakciókról.
A Rágalmazásellenes Liga (ADL) kitüntetését ugyanis lehet lekicsinyelni, értéktelennek, súlytalannak nevezni, vagy akár nyíltan támadni – mindre akad példa – egyet azonban nem tehettek a szlovák bírálók: nem lehetett tudomást nem venni, hallgatni róla.
Ezen már többször elgondolkodtam: vajon miért nem az (el)hallgatás módszerét választják az “Esterházy-jelenséggel” kapcsolatban? Vajon nem lenne-e számukra egyszerűbb és kifizetődőbb, ha tudomást sem vesznek Esterházyról? Nem veszik észre, hogy minden egyes támadással, fasisztázással Esterházy híveinek tesznek óriási szívességet? Pláne, ha a legmagasabb állami szintről érkeznek a rágalmak… Ezáltal csak azt érik el, ami legfőbb szándékunk: egyre többek szemét nyitják fel azáltal, hogy a médiában is kiemelt helyet és figyelmet biztosítanak Esterházynak.
Voltaképpen hálásnak is kellene lennünk Gašparovičnak kijelentéseiért – a mégoly otromba és ostoba jelzőit Esterházy biztosan megbocsátaná – Slotáék fröcsögéseiért, no és persze a “komoly” szlovák történészek cizellált elemzéseiért.
Ez utóbbira jó példa a TASR szlovák hírügynökségnek nyilatkozó Dušan Kováč történész, aki beáll ebbe a hosszú sorba. Persze mi mást is tehetne, a kenyeréről van szó. A szlovák történelem egyik sarokpontja Esterházy és az ő korszaka. Esterházy rehabilitálása – számos egyéb, súlyosabb következmény mellett – egyúttal azzal is járna, hogy a Kováč és a hozzá hasonló történészek máris szegre akaszthatnák diplomájukat és tudományukat, mert egy “nem fasiszta” Esterházy a magyar ügyet (és általa az ezen nyugvó szlovák történelmet) is szükségszerűen egészen új megvilágításba helyezné.
A fasiszta Esterházy tehát – sokszor leírtuk már – falat kenyér… Na tehát, Kováč uram is igyekezett kivenni részét az ADL kitüntetésének elbagatellizálásában. Ezt egyebek mellett nem kisebb súlyú “érvvel” támasztotta alá, mint pl. azzal, hogy a kitüntetés előtt senki nem kérte ki az orákulum, azaz a Szlovák Tudományos Akadémia véleményét. Talán azért, mert senki sem kíváncsi rá.
Ismerjük jól a SZTA Történettudományi Intézetének álláspontját Esterházyról – ezt többek között a róla szóló kiadványunkban is olvashatják – amely lényegében azt hangoztatja, hogy a csehszlovák állam szétverésén munkálkodó Esterházy voltaképpen antiszemita volt. Ezt a nonszensz, történelmi tények, a túlélők és kortársak vallomásai alapján is százszor megcáfolt véleményt osztja Dušan Kováč is legutóbbi nyilatkozatában amikor azt állítja, hogy Esterházy “erősen antiszemita nézeteket vallott”. Esterházy híres tiltakozását a deportációk ellen pedig azzal relativizálja, hogy több szlovák képviselő is távozott az ominózus parlamenti voksolás alatt, de róluk nem beszélnek. Esterházyról is csak azért, mert a szlovák sajtó nekirontott. Ahelyett, hogy minősítenénk a történész úr fejtegetéseit, csak visszautalnánk a bevezető sorokban elmondottakra: köszönjük Kováčnak és társainak, hogy a maguk szerény, ámbár jelenleg igen hatékony eszközeivel az igazság napvilágra kerülésének és megszilárdításának ügyén fáradoznak, még ha ez szándékuk ellenére is történik.
Ahogy a szentté avatáshoz, úgy az igazság kikristályosodásához is sok-sok idő kell, s az út sem mindig egyenes odáig. Esterházy kapcsán pedig bizonyos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mindkettőre sor kerül. Ezen munkálkodunk tehát együtt…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30880, 30955, 30972, 30956″}
