Advent van. Milyen lelkülettel készülünk az ünnepre? A maradandót keressük és vesszük meg, vagy csupán a hétköznapi szükségletekre gondolunk? Pedig annak az ünnepnek az érkezésére várunk, amikor a menny költözik a földre. Bennünk lehet az ősrégi kép az életről: „a ti életetek olyan, mint a lehelet” (14). Amikor csak ennyi időnk van a földön, akkor érdemes valami nagyobbra törni. Aki tehát tudna jót tenni, tegye! – ez tükrözi az igazi adventi lelkületet.
Tiszta karácsony!
„Jézus Krisztus nem otthon, hanem ‘valahol’ született. A birodalom, a társadalom peremén, stigmatizált családi viszonyok között, kényszerpályák metszetén, kapkodásban, hajléktalanul jött a világra. A bibliai karácsony fenti olvasata egy konszolidált család számára csődnek, rémálomnak hathat a mában” – olvasható Pásztory Ádám írásában. A Zsinati Hivatal kommunikációs igazgatója a reformatus.hu adventi-karácsonyi cikkei elé írt felvezetőt.
A teremtett világ emberi léptékek szerint a teremtett otthont jelenti. Tamási Áron Ábel-trilógiájának létösszegző felismerését majdnem mindenki ismeri: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne…” E mottót a karácsonyi történetre vonatkoztatva azt látjuk, Jézus Krisztus nem otthon, hanem „valahol” született. A birodalom, a társadalom peremén, stigmatizált családi viszonyok között, kényszerpályák metszetén, kapkodásban, hajléktalanul jött a világra. A bibliai karácsony fenti olvasata egy konszolidált család számára csődnek, rémálomnak hathat a mában. Karácsony titka, hogy ahol mi fenyegettetést, sötétséget és kiszorítottságot látunk, a világ peremére érve a mélységbe tekintünk, magasan felettünk énekszóra leszünk figyelmesek, a megszülető gyermeket mennyei üdvrivalgás fogadja Betlehemben. Ami nekünk az otthonosság, a biztonság, a kiszámíthatóság végét jelentheti, az Isten számára egy új kezdet, a visszautasíthatatlan kegyelem győzelmének ünnepe.
Mai szóval élve a karácsony konfliktus helyzetet teremt. Világosság és sötétség, biztonság és kiszolgáltatottság, az otthon és a „valahol” ellenpontozza az ünnepet. Persze csak akkor, ha elfogadjuk, hogy a többi karácsonyi valósággal szemben elégséges ellensúlyként szolgál a Biblia beszámolója. Ha hagyjuk kialakulni a konfliktus helyzetet, ha azt mondjuk, semmi nem véletlen ebben a történetben, Jézus születésének körülményei olyan üzenetek, Igék, amik elválaszthatatlanok a testet öltés jelentőségétől. Az Isten kijelentése szülte konfliktus jó dolog, nem kell félni tőle. Kimossa belőlünk azt, ami felesleges vagy másodlagos, helyet készítve annak, ami egyedül fontos. Advent, az eljövetel ideje, szükség és lehetőség arra, hogy letisztuljanak a dolgok. A tiszta karácsony a hazatérés ünnepe, az otthonra talált ember békessége, ami abból az élményből táplálkozik, hogy Isten vendége lehet ebben az ünnepben, járt Betlehemben, járt a „valaholban”. Útközben elhagyta, vagy hálából ott hagyta értékesnek vélt tárgyait, hazatér üres kézzel, tisztán, szabadon.
Az advent első és legfontosabb felismerése, tehát az, hogy Isten aláhajló, önmagát megüresítő szeretete eszköztelenné tesz minket. De ennek nem csak lelki, hanem praktikus, életvitelünket érintő vetülete is van. A jászolban megszülető király képében Isten nem csak a földi hatalmasságoknak fordít hátat karácsonykor, a tisztaság az emberi civilizáció számára is üzenetet hordoz. A kereskedelmi karácsony csúcsra járatja azokat a civilizációs folyamatokat, ami világunk ökológiai egyensúlyát rombolják. Többet autózunk, több papírt használunk fel, több energiát fogyasztunk. Miközben a biblia karácsony minden „öko-ünnep” előfutára. Minden civilizáción kívüli, természetes benne. A szent család, az „emberpár” visszatér a természetbe, nincs még kőépület sem körülöttük. A meleget az állatok kipárolgása adja, a fényt az égitestek és talán valami tűz a mécsesben. „A világosság a sötétségben fénylik…” (János 1,5). Karácsony az igazi Föld Órája; minden elsötétül az ember körül, minden energiaforrás megszűnik. Egyetlen tiszta, károsanyag kibocsátástól mentes energia marad: a szeretet.
A karácsony azonban sokkal több, mint ideig-óráig tartó önmegtartóztatás, Krisztus születése az új Teremtés ünnepe. Isten hátra vet minden mást, és erre a látszólag „gyenge” energiaforrásra alapozza a világ jövőjét. Azért sötét a karácsony, hogy ez az energia láthatóvá váljon. Azért a világ peremén gyullad fel, hogy ragyoghasson. Azért kirekesztve, mert karácsonykor Isten fogadja be a világot és nem fordítva. A befogadás, az új szövetség alapja pedig a szeretet, az egyetlen olyan energiaforma, ami kompatibilis az emberrel. Ami bennünk, általunk végzi el a munkáját nem a külső környezetünkön keresztül hat ránk. A szeretet a legutolsó és a legelső energiaforrás az ember számára, Isten teremtési rendje szerint ennek képmására lettünk formálva. A megszülető Krisztus képmására.
Az idei adventben honlapunkon (www.reformatus.hu) megkíséreljük a lehető legalaposabban körbejárni a karácsony konfliktusát, a két karácsonyt. Azt, amiben élünk és azt, amit kaptunk. Szeretnénk bemutatni, milyen lelki, anyagi kihívásokkal küzdünk mi, maiak karácsonykor? Milyen frusztrációk és hibás beidegződöttségek állnak közénk és a bibliai karácsony üzenetének eszköztelensége közé? Hogyan látja és láttatja az ünnepet a kereskedelem, hogyan látják, vagy éppenséggel miért nem látják a Biblia karácsony üzenetét ebben az ünnepben a kereső emberek vagy a másvallásúak? Emellett természetesen szeretnénk minél alaposabban körbejárni a bibliai történet üzenetét. Rekonstruálni, közel hozni részleteit, történeti, teológiai vonatkozásait. Ellátogatunk olyan emberek közé, akik segítenek megmutatni az érzékeny, letisztult, egyszerű, ha tetszik puritán karácsony lelki és tárgyi világának egyensúlyát. Advent vasárnapjait egy-egy áhítattal szeretnénk megünnepelni.
Reméljük, hogy ez az utazás segíti majd az olvasót abban, hogy méltóképpen, azaz boldogan vegye birtokba karácsonykor otthonát. Helyet és időt hagyva az Ő érkezésének. Tiszta karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Pásztory Ádám, reformatus.hu
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31402,31295″}
