„Nagyon sokan csodálnak Benneteket a fényes nappal, főút mentén végrehajtott, a kétnyelvűséget végre gyakorlatba ültető akciótokért, és drukkolnak, hogy tevékenységeteknek legyen folytatása. A mindenhol feltörő spontán ellenállással szemben ugyanis a legtökéletesebb elnyomó gépezet is tehetetlen” – fogalmaz a magyar nyelvhasználat jogáért küzdő felvidéki Kétnyelvű Dél-Szlovákia aktivistáinak címzett nyílt levelében Hantz Péter fizikus, tudományos kutató és – egyáltalán nem mellesleg: a felvidéki civilekhez hasonlóan nemzete iránt elkötelezett, a magyar nemzeti közösség jogaiért (így különösen a nyelvhasználat jogáért) következetesen küzdő erdélyi magyar.
A kolozsvári születésű fiatal tudós nevével az elmúlt években többször is találkozhattunk. 2007. januárjában Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója szervezésében Hantz Péter Kovács Lehel kollégájával és sorstársával együtt látogatást tett Felvidéken, többek közt a Selye János Egyetemen, valamint megbeszélést folytatott közéleti személyiségekkel, Duray Miklóssal, Hrubík Bélával, Pázmány Péterrel és Szigeti László MKP-s képviselőkkel, a Bólyai Kezdeményező Bizottság nevében Bólyai Gyűrűt nyújtottak át a nevezett felvidéki személyeknek.. Dunaszerdahelyen pedig találkozott Malina Hedviggel, akit szülőföldjén éppúgy szinte közellenségnek tekintenek, mint Hantz Pétert Erdélyben.
Ő nyújtotta be a legelső egyszerűsített honosítási kérelmet idén januárban a fővárosban, ezekkel a szavakkal: „Nagyon jó érzés volt, már nagyon régen várok arra, hogy magyar állampolgárrá válhassak”.
Hantz Péternek is komoly gyakorlata van már magyar táblák kihelyezése terén: öt évvel ezelőtt a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem épületében magyar nyelvű táblákat helyezett ki, amit az egyetem vezetése annak ellenére nem tett meg, hogy már 2005-ben határozat született a többnyelvű feliratozásról. Az „akciót” követően Hantz Pétert és Kovács Lehelt kizárták az egyetem oktatóinak sorából. Az egyetem etikai bizottságának határozatával szemben aztán jogi úton, másodfokú bírói ítélettel szerzett elégtételt a magyargyűlölők által eltávolított oktató. Hantz Péter alelnöke annak a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak, amelynek célja a kolozsvári Bolyai Egyetem újraindításának elérése. Valóságos szabadságharc ez az erdélyi magyar felsőoktatás autonómiájáért, hiszen a túloldalon a mindenkori román hatalom áll, amely – légyen az bármilyen összetételű, benne akár magyarul beszélő romániai politikusokkal is – következetesen útját állja ezeknek a magyar törekvéseknek. A BKB tevékenysége a nemzetközi közvélemény, és különösen az európai döntéshozók tájékoztatásától kezdve (ebben Hantz Péternek is komoly érdemei vannak) az európai kisebbségekkel, illetőleg az erdélyi magyar, nemkülönben a román közösséggel való kapcsolattartáson keresztül egészen a magyar szimbólumok és feliratok kihelyezéséig terjed.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökeként is fordult tehát nyílt levelében Hantz Péter a felvidékiekhez. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a jelentőségét és erkölcsi értékét ennek a gesztusnak, mellyel a nemzeti megmaradásunkért folyó küzdelmünkben legfontosabb eszközt, egyben alapfeltételt emeli ki: az összefogást. A más-más állami keretek között élő, de hasonló problémákkal szembesülő és ugyanazon célokért küzdő kárpát-medencei magyar közösségek összefogását e célok megvalósítása érdekében…
Kedves Barátaink!
Nagyon sokan csodálnak Benneteket a fényes nappal, főút mentén végrehajtott, a kétnyelvűséget végre gyakorlatba ültető akciótokért, és drukkolnak hogy tevékenységeteknek legyen folytatása. A mindenhol feltörő spontán ellenállással szemben ugyanis a legtökéletesebb elnyomó gépezet is tehetetlen. Nem rakhatnak járőrt minden útra, és elég átlátszó lenne zöld számot népszerűsíteni a „többnyelvű felirat-veszély” jelzésére. És mi lesz, ha valahol egy polgári engedetlenségi akció keretében a lakosság fog megvédeni egy feliratot? És mi lesz, ha a szlovák állampolgárságukat tömegesen elvesztő felvidéki magyarok párhuzamos oktatási, egészségügyi és szociális intézményrendszert hoznak létre, ahogy azt a koszovói albánok tették?
Éppen ezért a politikum sokkal inkább fél a Ti csoportotoktól, mint megvásárolható „magyar” politikusoktól. Szánalmasok és nevetségesek azok a „magyar” politikusok, akik kussolnak amikor a jogok kiharcolásáról lenne szó, de kezüket tördelve rögtön elítélik a többnyelvű feliratok kihelyezését, vagy a magyar állampolgárság fölvételét. Ha a polgári engedetlenségi megmozdulások sűrűbbé válnak, az egy állandó készenléti állapotba szorítja az elnyomó államhatalmat. És történelmi példák mutatják, ilyenkor az elnyomók húzzák a rövidebbet. Az erdélyi magyarok is hasonló cipőben járnak: emlékezzünk vissza arra a tragikomikus eseménysorra, amely a kolozsvári Babes-Bolyai Tudománygyetemen történt az elmúlt években. 2007 novemberében, amikor az intézmény román vezetői hamisított fényképfelvételeket mutattak be az Európai Parlamentben, amelyek nemlétező többnyelvű feliratokat ábrázoltak, mi tényleg kitettünk néhányat. A folytatás ismert: levert feliratok, elbocsátás, tüntetések, és több tucatnyi újságcikk a világsajtóban, amely leleplezte a romániai valóságot. Idén februárban felhívásunkra ismét kikerült néhány magyar felirat. Az egyik táblát -amely megléte néhány órája alatt senkit nem zavart- megtekintette egy jóindulatú román újságíró. A kapusok ekkor vették észre hogy „baj van”, és egy magyar kollegájával együtt megfogták, bezárták, azzal vádolva hogy ő tette ki a feliratot. Szirénázó autókkal érkező kommandós osztag szállta meg az egyetemet, hogy végül a román kommandóparancsnok se értse, hogy miért az egész cirkusz? Akciótok szakszerű lebonyolítása előtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság is tisztelettel adózik: a helyszín kiválasztása, a titkosszolgálatok félrevezetése, az operatív szervezés, a táblák kivitelezése, a sajtó kezelése, az eredmények kihasználása is ravaszságotokat, felkészültségeteket és bátorságotokat dícséri. A folytatáshoz – legyen az a Felvidéken, Erdélyben vagy a Délvidéken –, illetve a felvidéki párhuzamos magyar intézményrendszer kiépítéséhez azonban stabil anyagi háttér is szükséges. Éppen ezért javasolnám egy hozzájárulási lehetőség megteremtését, például egy belső-magyarországi bankszámla által. Erre én rendszeres adományozó lennék.
Baráti üdvözlettel,
dr. Hantz Péter a BKB alelnöke
www.bolyai.eu
szd, Felvidék.ma
