lancz attila

Válaszolt a Belügyminisztérium a Szlovákia Magyarok Kerekasztala a szlovák állampolgársági törvénnyel kapcsolatos kérdésekre. Ebből kiderül, hogy 1997 és 2005 között kb. 10-11 ezer határon túli szlovák kapott szlovák állampolgárságot szlovákiai lakhely nélkül. Lancz Attila megjegyzései a válaszlevélhez.

A Szlovákia Magyarok Kerekasztala 2011. november 30-án néhány kérdéssel fordult a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumához a szlovák állampolgársági törvény alkalmazásával felmerülő néhány gyakorlati probléma kapcsán. Közvetve rákérdeztünk arra a jelenségre is, mely szerint a minisztérium a szlovák állampolgárság megszűnésének bejegyezésénél eltérő gyakorlatot folytat a külföldi állampolgárság megszerzésének okirati bizonyításánál. A szlovák állampolgársági törvény értelmében a törvény 1993-as hatálybalépéstől egészen napjainkig a szlovák állampolgárságról önkéntesen le lehet mondani (kérelemre). Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha az adott személy rendelkezik külföldi állampolgársággal, vagy legalább a külföldi állampolgárság megszerzésére vonatkozó ígérettel. A minisztérium a kérdésünkre adott válaszában egyértelműsíti, hogy a szlovák állampolgárságról való önkéntes lemondás csak akkor jár a szlovák állampolgárság megszűnésével, ha az ilyen személy hiteles okirattal bizonyítja (!) a külföldi állampolgárság megszerzését (pl. honosítási okirattal, útlevéllel), vagy a külföldi állampolgárság megszerzésére vonatkozó ígéretet. Az okirati bizonyítással kapcsolatban a minisztérium külön kiemeli, hogy az ilyen okirati bizonyítás nélkül nem jegyzi be az adott személy szlovák állampolgárságának megszűnését, hiszen „Szovákiának nem érdeke, hogy saját állampolgárait úgy bocsássa el az államjogi kötelékből, hogy azok állampolgárság nélküli (hontalan) személyekké válnak. Szlovákia ezzel az Európai Állampolgársági Egyezmény egyik alapelvét sértené meg (8. cikk).” 1)
A szlovák állampolgársági törvény 2010. július 17-én hatályba léptetett módosítása alapján annak a személynek, aki saját akaratából külföldi állampolgárságot szerzett, a törvény hatályánál fogva (automatikusan) megszűnik a szlovák állampolgársága. Az ilyen személy a külföldi állampolgárság megszerzését haladéktalanul be kell jelentenie az állami hatóságnak. A minisztérium válaszában egyértelműsíti: „A bejelentés részleteiről a törvény nem rendelkezik, azaz: a bejelentőt nem kötelezi arra, hogy a külföldi állampolgárság megszerzésére vonatkozó okiratot vagy a külföldi állam útlevelét bizonyítékként szolgáltassa.”
A fentiekből az tűnik ki, hogy míg a szlovák állampolgárságról való önkéntes lemondás esetében az állampolgársági törvény szerint és az állami hatóságok gyakorlata alapján csak a megfelelő okiratok szolgáltatását követően szűnik meg a szlovák állampolgárság, addig a 2010-ben a Fico-kormány alatt bevezetett új jogintézmény esetében a szlovák állampolgárság megszűnéséhez nem szükséges az ilyen okiratok szolgáltatása.
A minisztérium indokolása, miszerint az okirati bizonyításra Szlovákia konkrét nemzetközi kötelezettségvállalása miatt van szükség, feltűnően következetlennek tűnik, hiszen a hivatkozott nemzetközi dokumentum a hontalanság elkerülését nem csak az állampolgárságról való önkéntes lemondás esetében követeli meg. Az Európai Állampolgársági Egyezmény 7. cikkének 3. bekezdése a hontalanság elkerülését az „ex lege”-típusú állampolgárság-megvonás esetében is előírja 2) (ilyen pl. a Fico-féle törvénymódosítással bevezetett jogintézmény is). Sőt, az Egyezmény 4. cikke minden esetre kiterjedő, általános alapelvként szabályozza a hontalanság elkerülését. 3)
Mindezek fényében a jogbiztonság és a jogszabályok következetességéhez fűződő közérdek megsértéseként értékelhető a belügyminisztérium azon konkrét gyakorlata, hogy bizonyos esetekben a hontalanság elkerülésére hivatkozva a külföldi állampolgárság okirati bizonyítása nélkül nem jegyzi be a szlovák állampolgárság megszűnését, míg más esetekben a hontalanság elkerülésére vonatkozó ugyanilyen kötelezettsége mellett, a külföldi állampolgárság okirati bizonyítása nélkül is megállapítja a szlovák állampolgárság megszűnését.
1) Európai Állampolgársági Egyezmény, 8.cikk: ” 1. Minden részes állam köteles engedélyezni az állampolgárságról való lemondást, feltéve, hogy az érintett személyek ezáltal nem válnak hontalanná.”
2) Európai Állampolgársági Egyezmény, 7.cikk: ” 1. A részes állam nem rendelkezhet belső jogában az állampolgárság ex lege vagy a részes állam kezdeményezésére történő elvesztéséről, kivéve az alábbi esetekben: a) egy másik állampolgárság önkéntes megszerzése; b) a részes állam állampolgárságának megszerzése a kérelmező által elkövetett csalás, hamis adatszolgáltatás vagy bármely releváns tény eltitkolása révén;…

3. A részes állam belső jogában nem rendelkezhet az állampolgárságnak a jelen cikk 1. és 2. bekezdése értelmében történő elvesztéséről, ha az érintett személy ezáltal hontalanná válna, kivéve a jelen cikk 1. bekezdés b) pontjában említett eseteket.”

3) Európai Állampolgársági Egyezmény, 4.cikk: “Minden részes állam állampolgárságra vonatkozó szabályainak az alábbi alapelveken kell alapulniuk: a) minden személynek joga van valamely állampolgársághoz; b) a hontalanságot el kell kerülni;…”

A Szlovákia Magyarok Kerekasztala 2011. november 30-án néhány kérdéssel fordult a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumához a szlovák állampolgársági törvény alkalmazásával felmerülő néhány gyakorlati probléma kapcsán. A minisztériumnak megküldött információkérésünkben arra is rákérdeztünk, hogy 1997 és 2005 hányan szereztek úgy szlovák állampolgárságot, hogy Szlovákiában nem rendelkeztek lakhellyel.
A minisztérium válaszából kiderül, hogy ebben az időszakban háromféleképpen lehetett szlovák állampolgárságot szlovákiai lakhely nélkül. Ezek a következők: 1. ha a kérelmező az adott időszakban szlovák állampolgár házastársa volt, 2. ha a kérelmező Szlovákia számára jelentős hozzájárulást biztosított a gazdaság, a technika, a tudomány, a sport vagy a kultúra területén végzett tevékenységével (továbbiakban: kiemelkedő teljesítményű személyek), 3. ha a kérelmező határon túli szlovák jogállásával rendelkezett.
A határon túli szlovákok jogállásával rendelkezők számára 1997. július 5-től 2005. augusztus 30-ig volt lehetőség szlovákiai lakhely nélkül állampolgárságot szerezni. Mivel ebben az időszakban az állampolgárság megszerzéséhez főszabályként (!) szükséges volt bizonyos idejű szlovákiai tartózkodás bizonyítására, a határon túli szlovákok számára biztosított lehetőség a főszabály alóli kivételként lett megfogalmazva. Azonban ezt a kivételt bevezető törvényszöveget a törvényhozó ugyanabba a törvényi pontba helyezte, amely addig kizárólag a kiemelkedő teljesítményű személyek számára megfogalmazott kivételt tartalmazta. A minisztérium állítása szerint, mivel a vonatkozó statisztikát csak a konkrét törvényi pontokra vonatkoztatva vezetik (esetünkben tehát a határon túli szlovákokat és a kiemelkedő teljesítményű személyeket egy és ugyanazon pontban), ezért a statisztikából nem állapítható meg azok pontos száma, akik határon túli szlovákként szlovákiai lakhely nélkül szereztek állampolgárságot.
Azonban a két esetcsoport együttes statisztikai vezetésétől függetlenül, mégiscsak következtethetünk bizonyos számra, vagy legalábbis nagyságrendre. A minisztérium által rendelkezésre bocsátott adatokból kiderül (lásd a minisztérium válaszlevelében), hogy amíg a hivatkozott törvényi pont nem egészült ki a határon túl szlovákoknak adott kivétellel (1997.július 5.) – a szóbanforgó törvényi pont szerint szlovák állampolgársághoz jutottak száma csak tizes nagyságrendű volt. Bár még 1998-ban sem állt be változás a tizes nagyságrendben, 1999-ben már több százra, 2000-től pedig évente több ezerre emelkedik a szóbanforgó törvényi pont szerint állapolgárságot szerzettek száma. Ez a nagyságrend mindaddig fennmarad, amíg 2005 szeptembertől a határon túli szlovákok számára megszűnik a szlovák állampolgárság szlovákiai lakhely nélküli megszerzésének lehetősége. Feltételezve, hogy 2000-től kezdődően nem állt be radikális változás a szlovák állampolgársághoz juttatott kiemelkedő teljesítményű személyek számában (tizes nagyságrendű maradt), illetve a Szlovákiában kevesebb mint öt éve élő, szlovák állampolgárságért folyamadó határon túli szlovákok száma sem volt számottevő, megállapítható, hogy 1997 és 2005 között kb. 10-11 ezer határon túli szlovák kapott szlovák állampolgárságot szlovákiai lakhely nélkül.

Lancz Attila, jogsegely.sk/Felvidék.ma

{phocagallery view=category|categoryid=399|limitstart=0|limitcount=0|type=1}