Léván 2012. január 18-án, szerdán 17.00 órától a Reviczky Házban a Történelmi előadássorozat keretében Müller Péter tartott előadást Kittenberger Kálmán élete és munkássága címmel.
Kittenberger nemcsak kiváló vadász volt, hanem, szakíró, Afrika-utazó, valamint nemzedékének egyik legkiválóbb zoológus gyűjtőjeként is tisztelhetjük. A magyar vadászirodalom klasszikusa, 1920–1948 között a Nimród vadászújság főszerkesztője.
Léván született 1881. október 10-én, szegény, nyolc gyermeket nevelő felvidéki iparoscsaládban. Léván végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Természetrajz tanára, Kriek Ernő tanította meg az állatok preparálására, az ő ajánlására kapott később segédpreparátori állást a Magyar Nemzeti Múzeumban, miközben a tanárképző főiskolát is látogatta. Önképzéssel szerzett tudást a trópusok élővilágáról, megismerkedett többek közt Herman Ottóval és Bíró Lajossal. A tanulmányai közben végzett segédpreparátori munkáját nem fizették, nem tudta fenntartani magát, ezért félbe kellett szakítania tanulmányait, és tanítói állást vállalt 1902 őszén Tatrang faluban, a hétfalusi csángók közt. Választása azért esett erre a vidékre, hogy legalább vadászszenvedélyének hódolhasson.
1902-ben lépett először Afrika földjére.1903-ban lőtte első, rá támadó elefántját. 1904-ben oroszlánkalandban volt része, ahol elveszítette egyik újját, amit preparálva elküldött a Nemzeti Múzeumba. 1912-ben élő állatokat szállít Budapestre, az Állat- és Növénykert számára. Élete során hatszor kereste fel a kontinens keleti részének egyenlítővidéki, zoológiai szempontból leggazdagabb és mintegy tíz és fél évet töltött ott. 1914-ig évente küldött szakszerűen kikészített állatokat a Nemzeti Múzeumnak. Zoológiai megfigyeléseiről és élményeiről könyveiben számol be. Legismertebb könyve: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig. 1914-ben ugandai gyűjtése során az I. világháborús események őt is elérték. Mint az ellenséges hatalmak állampolgárát letartóztatták, anyagát elkobozták, őt pedig egy indiai hadifogolytáborba küldték, ahonnan csak 5 év múlva szabadult. 1919 utolsó napján tért haza teljesen kifosztva. Itthon egy évig a Nemzeti hadseregben szolgált. 1920 tavaszán Nagymarosra költözött, s itt élt haláláig. A Kék-Nílus mentén 1916-ban elhunyt afrikakutató, Kovács Ödön családja biztosít számára otthont. Kittenberger nemcsak a Nagymarosi tájat szerette meg, hanem Kovács Ödön húgát is. Feleségül vette, és végleg letelepedett Nagymaroson. 1920 őszén átvette a Nimród c. vadászújság szerkesztését, amelynek 1929-ben kiadótulajdonosa lett. Ötödik és hatodik útján Ugandában (1925–1926), valamint Belga Kongóban és Ugandában járt (1928–1929), ahol magyar vadászokkal nagyvadvadászatokon is részt vett. A múzeumot ekkor nagyemlőspéldányokkal is gyarapították. Még megérte a Nemzeti Múzeum 1956-os tűzvészét, amelyben az általa gyűjtött állatok példányai csaknem teljes egészében elégtek.A tűzvész után egészségi állapota fokozatosan leromlott.Azonban még volt ereje a hatvanas és hetvenes évek későbbi expedícióinak szervezésében részt venni. – olvashatjuk a róla elnevezett lévai cserkészcsapathonlapján. Nagymaroson, 1958. január 4-én hunyt el, Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik.
“A történelmi előadássorozat keretében Müller Péter tökéletesen felkészülve, helyenként a meghatottság könnyeit csalogatva elő a több mint 40 résztvevő szeméből, Kittenberger Kálmánról tartott előadást, a nagy vadászról, aki Afrika élővilágának megismertetésével járult hozzá kora tudásanyagának bővítéséhez. Kittenberger nemcsak kiváló vadász volt, hanem, szakíró, Afrika-utazó, valamint nemzedékének egyik legkiválóbb zoológus gyűjtőjeként is tisztelhetjük. Az előadás időtartama alatt mi is egy picit afrikavadászokká válhatttunk, beteljesitve gyermekkori álmainkat. Sajnos, mint oly sokszor, az újkori történelem viharai Kitti, ahogyan egykori vadásztársai és bajtársai nevezték, hagyatékát is jócskán megtépázták. Annál inkább is időszerű volt felidézni városunk egyik nagy szülöttjének méltó emlékét. Mindig tisztelettel hajtsunk fejet oktatási intézményeinknek adományozott, városunk ismert személyiségeiről készült történelmi arcképcsarnokunkban, Kittenberger Kálmán portréja előtt is…” – számolt be a Reviczky Társaság. A megemlékezésen készült fotókat a facebook oldalukon tekinthetik meg.
Felvidék.ma
