Látszólag kevés múlik a mostani választásokon. Fico könnyen többséget szerezhet, a felvidéki magyarok pedig ellenzékbe kerülhetnek, így teljesen mindegy lesz, ki képvisel minket.
De ez csak látszat. Március 10-én mondjuk meg, milyen lesz a következő négy évben a szlovákiai magyarság arculata, milyen lehet a politizálás jövője.
Acsarkodás és kritika
A búcsúzó kormányt nehéz jellemezni anélkül, hogy ne akasztanák ránk az acsarkodó jelzőt. Ez nem véletlen, ez egy jól működő kommunikációs sablon: A Most-Híd előjön egy pozitív üzenettel, nem számít, ha túlzó, populista vagy ostobaság. Az MKP és a közvélemény választhat: vagy nem reagál rá, ebben az esetben az üzenet sértetlenül eljut az emberekhez, vagy cáfolják, és akkor érkezik egy újabb üzenet, miszerint már megint lejáratják a Most-Hídat. Így bármilyen kritika megfogalmazása után könnyen érzelmi síkra terelődhet a beszélgetés.
A múlt hibáiból tanultak Berényiék. Pár napja egy telefonos közvélemény-kutatásról számoltak be Bugárék, kifejezve sajnálkozásukat, hogy az MKP megint csak árulózni tud. Erre jelentek is meg a szomorú írások a Most-Híd lejáratásáról. Miközben az egész telefonosdi kétes eredetű, és nem is említik benne egyik pártot sem. A másik kibúvó az elmúlt hónapok kritikái alól az idő hiánya. Tegnap már azt olvashattuk, hogy a Most-Híd kihozta az egy évből a maximumot. Legutóbb két éve nyáron választottunk, most tavasz van. Az rendben, hogy kevés, de azért mégsem egy év.
A bizonyítvány
Ez a másfél év (nevezzük kompromisszumosan ennyinek) tényleg nem elegendő nagy projektek megvalósításához, de – és ezzel megérkezünk az eredmények mérlegeléséhez, szűkebb pátriámat, a Komáromi járást nézve – ahhoz például elég volt, hogy a még Fico idején beharangozott, és Bastrnák Tibor kampányában is kulcsszerepet betöltő hetényi ipari park projektjét csendben leállíthassák. Pedig Komárom a parlamentben volt, mitöbb, a kormányon, képviselőkkel.
A Komárom-Pozsony vasútvonalat legalább Dunaszerdahelyig felújították, igaz, megszüntették az egyetlen gyorsvonatpárt Komáromból Pozsonyba Újváron keresztül. Vagyis a leglassabb opció gyorsabb lett, a leggyorsabb viszont lassabb és kényelmetlenebb. Pedig a közlekedési államtitkárt is „mi adtuk”.
Komárom környékén a munkanélküliség legelszomorítóbb. A magyarországi Nokia leépítéséről tényleg nem tehettek Pozsonyban, arról viszont igen, hogy ennyire függővé váltunk más ország gazdaságától, saját ipari létesítmények hiánya miatt. Bastrnák Tibornak éveken át elégedetten nézhette a „nokiások” révén csökkenő munkanélküliséget, a városi élet élénkülését. Pár éve még ő jelentette ki, hogy Komáromnak nem kell ipari park. Most már kéne, de már késő. A hajógyár szerencséje lehet, hogy kampányban került elő a már ismert hír a végveszélyről, így legalább most odafigyeltek rá.
Nem csak kenyérrel él…
Egy erős gazdaság növelhetné a felvidéki magyarság potenciálját, de mégsem ennek hiányától tartok legjobban. A befektetések idővel pótolhatók, egy teljes ciklus kitöltésével befejezhetők az elkezdett projektek. A szlovákiai magyarok hozzáállását, jövőjükbe vetett hitét sokkal nehezebb megváltoztatni, helyreállítani.
A Most-Híd létrejöttekor definiálnia kellett magát, kiemelve a különbségeket az új párt és az MKP között. Bugár és társai itt követték el a legnagyobb hibát: az MKP-t nacionalista, izolált pártnak bélyegezték meg, hogy ők lehessenek a nyitott, kompromisszumképes formáció. A Most-Híd rövidtávú céljaiért, a népszerűségért alapvető nemzeti értékeket és célokat vont kétségbe és áldozott fel.
Rossz üzenet volt ez a szlovákok felé, akik eddig is úgy gondolták, a magyar kisebbség átlagon felüli jogokkal rendelkezik. Ezután pedig elégedetten nyugtázhatták: igazuk volt, hiszen egy magyar is megmondta, az MKP szélsőséges. Az üzenet a felvidéki magyarokra még károsabban hatott. Egy átlagember addig sem volt tisztában azzal, hogy jobb helyeken kisebbség tagjának lenni nem szégyen, hanem büszkeség, és hogy olyan fogalmak, mint többnyelvűség, sőt autonómia teljesen elfogadottak. Az MKP, és ezzel addigi tevékenységének nacionalista megbélyegzése közvetett módon csak tovább gyengítette az identitásukból már így is félig kivetkőzött felvidéki magyarok igényét magyar létük megélésére, nyelvük nyilvános használatára.
A kritikákat megelőzendő a Most-Híd a kormány kisebbségeket érintő intézkedéseiről is mint óriási eredményekről beszélt, pedig valóban szükségesek, de korántsem elégségesek az elfogadott rendelkezések. Azt a téves képet erősítették ezzel, hogy a felvidéki magyar kisebbség szinte jogainak tengerében úszik, csupán Matovičon múlt a teljes siker. A valóságban viszont a civil aktivistáknak köszönhető a kétnyelvűség ügyének érdemi előmozdítása, és végül az MKP kellett ahhoz, hogy a Most-Híd közreműködésével elfogadott, a híres szlovák atyafiakról elkeresztelt települések magyar megnevezéseit megengedő törvénymódosítás is ne csak papíron maradjon meg.
A jövő
Pontosan a fentiek miatt nem mindegy, hogy merre indul tovább a felvidéki magyarság. Az igényeket újra megteremteni sokkal nehezebb, mint azokat megőrizni. Ellenzékben és kormányban egyaránt.
-ts-, Felvidék.ma
