A katolikus egyház szeptember 29-én üli az arkangyalok ünnepét, közülük Szent Mihályra az „angyalok fejedelmére” fókuszálva. Nevének jelentése: Mikaél – „Ki olyan, mint az Isten?”. Ezen a napon üli búcsúját az a több száz templom, melynek titulusa Szent Mihály.
Az arkangyalok közt világszerte Szent Mihály neve a legismertebb, hisz a világ minden táján több száz templomot, bazilikát, kápolnát és székesegyházat emeltek tiszteletére. Ismert még a Szent Mihály-vonal, melyet Szent Mihály kardjaként is emlegetnek. Ez a titokzatos láthatatlan egyenes vonal hét Szent Mihályról elnevezett monostort, templomot köt össze, Írországtól Izraelig bezáróan.
A magyarszőgyéni búcsú Szent Mihály ünnepéhez kötődik, őrizve az ősi templom emlékét, melyet már egy 1290-es okiratban említenek, és amelyet a II. világháború utolsó napjaiban robbantottak le a kivonuló német csapatok. A kétezres évek elején ásatásokat végeztek a templom helyén, melynek értékes leleteit a templomkert és a Tájház szomszédságában található Régészeti Múzeum őrzi.
Szent Mihály-templom, régi képeslapon (Fotó: Laczkó Gábor)
Az ásatások után a templom falait kiemelték, felújították, melyet kis liget, és a keresztút állomásának tizennégy építménye öleli körbe. A kert bejáratánál Kálvária, a templom hajdani bejáratánál szobor áll, mely őrangyalt és gyermeket ábrázol.
A község első írásos emléke 1156-ból ismert, amikor Scheuden néven volt bejegyezve. Majd IV. Béla király uralkodásának idején két részre szakadt, ami a tatárdúlás utáni németföldről történt betelepítések után alakultak ki.
Az Úr 1291-ik esztendejéből maradt oklevél, Ungarica Villa Sceudin, vagyis Magyarszőgyén, és Theutonica Villa Sceudin, azaz Németszőgyén néven említi a községet, ami végül 1944. január elsején egyesült és a Magyarszőgyén, Németszőgyén elnevezés után a hivatalos helységnév a Szőgyén lett.
Szent Mihály-romtemplom napjainkban (Fotó: Berényi Kornélia)
A községben nagy becsben áll a templomkert, mely az ősi templom emlékét és a község múltját őrzi. Történelmi források szerint a 13. században már létezett, és a helyén, Szent István uralkodásának idejében is állt egy kápolna. Ezt később szentéllyé építették át, majd egy hajóval és két toronnyal bővítették ki. Az évszázadok történelmi viharaiban az ősi templom sok viszontagságot élt át.
1606-ban, a török harcok idején az érsekség költségén megépítették a Szent Mihály-templom körüli palánkvárat, amely Érsekújvár előretolt bástyája volt, de a végvár szerepét is betöltötte.
Ezt az 1617-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben „templum in castello” elnevezéssel illetik. Maga a vár tompa négyszög alakú, árokkal körülvett földsánc volt, és facölöpök közé vert földből épült. 1630-ban kibővítették, ekkor már egész Magyarszőgyén a palánkon belül helyezkedett el.
Régi iratok, panaszlevelek, jegyzőkönyvek tanúskodnak arról, hogy a törökök számtalanszor rátámadtak a községre, gyilkolva, jószágokat és embereket rabolva. A harcok szüneteiben pedig kereskedők, vásárosok lepték el a környéket.
A megmaradt ereklyék a németszőgyéni templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
1663-ban a törökök Érsekújvár elfoglalására készültek, és az útjukba eső Szőgyént is felégették. A sok viszontagsággal dacoló palánkvár is ekkor esett végleg az enyészet áldozatául. A régi lejegyzések szerint a várőrség létszáma akkor 150 lovas és 100 gyalogos volt, akiket Lévára vezényeltek.
A Szent Mihály-templomból két ereklye maradt fenn, melyeket a németszőgyéni Nagyboldogasszony-templomban őriznek: a hajdani templom főoltár szobra, mely Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, s amely csodával határos módon túlélte a templom lerobbantását, valamint a szentségtartó felújított ajtaja, melyet Smidt Róbert fafaragó restaurált.
Szentmise a romtemplomban (Fotó: Berényi Kornélia)
A magyarszőgyéni búcsú idején, szeptember utolsó vasárnapján gyülekezett a falu népe a templomkertben megtartott szentmisére. Az ezt megelőző napokban a községi önkormányzat, a Mária Légió tagjai és a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat képviselői brigádot szervezetek, hogy méltó helyet biztosítsanak a hagyományos szabadtéri szentmisének, melyet dr. Farkas Zsolt esperes-plébános mutatott be. A szentmisén szolgáltak és díszőrséget álltak a cserkészcsapat tagjai, a kántori szolgálatot Mgr. Nyitrai Katalin végezte a Forrás énekkar közreműködésével.
Farkas Zsolt atya a szentbeszédben hangsúlyozta, hogy
őseink is felismerték Szent Mihálynak, a nagy védelmezőnek jelentőségét, ezért emeltek templomot a tiszteletére, s akire napjaiban is sok feladat hárul, hogy az egyre zavarosabb világban, a gonosz elleni harcban hozzá folyamodjunk és kérjük közbenjárását és védelmét.
Csapatzászló, 2020 (Fotó: Berényi Kornélia)
A templomkert, nem csak Szent Mihály ünnepén kerül a középpontba, de más különleges eseményeknek is helyet ad, így szabadtéri szentmisékre, keresztúti ájtatosságra kerül sor, és a cserkészek is gyakorta tartanak történelmi megemlékezéseket, hisz itt emelkedik a magasba a cserkészkopjafa, melyet a csapat emelt megalakulásának 10. évfordulóján.
Több ízben volt a romtemplom esküvő színhelye, és gyakoriak a múzeumpedagógiai órák a Régészeti Múzeum látogató részére.
A cserkészek liliomos zászlóján, melyet megboldogult Czuczor József plébános ajándékozott a csapatnak 33 évvel ezelőtt, Szent Mihály küzd a gonosszal. Szépemlékű Paxy László atya, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség hajdani főcserkésze, szőgyéni látogatása idején azt mondta: „nem is tudjátok milyen nagy védelmezőtök van. Ő a Seregek Ura, Jézus Krisztus hadvezére, aki folyamatos harcot vív a lelkekért.”
Cserkészek a szentmise után, 2026 (Fotó: Berényi Kornélia)
Ezért mi is folyamatos imában kérjük a közbenjárását: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket, a gonosz kísértései ellen légy oltalmunk…”
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
