ader janos

Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt engedje meg, hogy Magyarország köztársasági elnökévé választása alkalmából szívből gratuláljak Önnek.

Mint a nemzet egységét személyében megtestesítő legfőbb magyar közjogi méltóságnak már csak e hivatalánál fogva is kijár az illő tisztelet, de az anyaország határain kívül élő magyarok számára ennél “kézzelfoghatóbb” oka is van a tisztelet hangjának. A mindenkori magyar államfő ugyanis nem pusztán egy a többi közjogi méltóság közül, hanem egyben szimbólum is: a határain kívül rekedt nemzetrészeiért felelősséget érző és vállaló anyaországot, a hazát s az egységes magyar nemzetet szimbolizálja, ő a legfontosabb kapocs e nemzetrészek s az anyaország között. Nem véletlenül élvezte minden hivatali elődje a határon túli magyarság bizalmát és szeretetét, amelyre Ön is számíthat, tisztelt Elnök úr!

De ha már a tiszteletről ejtettünk szót: az Ön megválasztását követő első beszédében mások mellett a tiszteletet és megbecsülést emelte ki, mint megvalósításra váró értékeket. Hivatali elődjéhez hasonlóan – aki pedig legdrágább nemzeti kincsünknek, a magyar nyelvnek a megóvását vállalta fel – úgy tűnik, Ön is a képességeit igencsak próbára tevő célt tűzött ki maga elé. Tiszteletnek és megbecsülésnek ugyanis a legcsekélyebb nyomát sem találni a mai magyar közélet csúcsain. De ezt Önnek kell talán a legkevésbé magyarázni, hiszen még csak lehetséges jelöltként merült fel az Ön neve, amikor a függetlensége miatt aggódó (vagy inkább  aggodalmat keltő), de éppen a saját függetlenségét olcsó prostituáltként áruba bocsátó “baráti” sajtó nekiállt a mocskolódásnak. De a politikai élet szereplői is – köztük számosan korábban a legmagasabb állami funkciók betöltői – újból és újból számot adnak arról, mi a véleményük az Ön “programjáról”, a kölcsönös tisztelet, elismerés és megbecsülés megvalósításáról: az Ön eskütételekor üresen maradt bal oldali képviselői székek mindennél jobban árulkodnak erről.

Nehéz, embert próbálóan nehéz dolga lesz tehát ezzel, tisztelt Elnök úr! Abban az országban, ahol újságírók helyett “médiaterroristák” püfölik a klaviatúrát és vadásznak az elnökökre, ott bizony nagyon körültekintően kell eljárnia annak, aki hazugságok, csalások és más böszmeségek nélkül élvezi az alkotmányos többséggel bíró politikai közösség s azon keresztül a nemzet többségének bizalmát. Csak reménykedni tudunk, hogy az Ön közreműködésének is köszönhetően valamelyest sikerül igazítani ezen a nem túl hízelgő képen.

Jóleső érzéssel fogadtuk hozzánk intézett szavait, melyek szerint Magyarországnak sohasem lesz közömbös a határon túliak sorsa. Érdeklődéssel várjuk, hogy e téren mik a konkrét elképzelései Elnök úrnak, mindenesetre csak biztatni tudjuk: látogasson el hozzánk mielőbb és minél többször. S ha itt jár, sohase fordítson nekünk hátat azon a hídon, amely összeköt minket… Látogasson el néhai apósa, a kiváló jogtudós, Herczegh Géza professzor szülőföldjére és vértezze fel magát az itt kapott szeretettel és tisztelettel az odahaza megvívandó küzdelmekre, amelyekre elnöki programja megvalósítása során biztosan számíthat. Tiszteletre méltó és üdvözlendő az út, melyet az anyaország szomszédaival kapcsolatos viszonyában követni kíván: baráti jobbot nyújtva tisztelje partnereit, de ugyanezt következetesen várja is el tőlük. Kezdve azzal, hogy közbenjár azért, hogy e baráti és szövetséges szomszédos országokban senki ne érezze magát másodrendű polgárnak csak azért, mert büszke arra, amire Ön is: hogy magyarnak született, magyarul gondolkodik és ekként is kíván élni szülőföldjén vagy bárhol a világon.
Mindehhez kívánok Önnek jó erőt, egészséget és amire a leginkább szüksége lesz: türelmet és kitartást!

Szűcs Dániel, Felvidék.ma

{iarelatednews articleid=”33725″}