A Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa közösségépítő munkáról döntött legutóbbi ülésén, a párt országos elnöksége ennek alapján szólította meg a civil szervezeteket és kezdeményezett párbeszédet a közös cselekvés lehetőségéről.
Villáminterjú Berényi Józseffel, a Magyar Koalíció Pártja elnökébel.
– Miként fogadták a megkeresést az érintettek, milyen eredménnyel jártak az első megbeszélések?
– Örültem annak, hogy az összes országos hatáskörrel működő szervezet részéről szinte azonnal visszajelzést kaptunk, és megerősítették a tárgyalások szükségességét. Az írók társasága, a pedagógusok és a szülők szövetsége, a Csemadok, a cserkészek és a Fórum Intézet is fontosnak tartja a párbeszédet és a közös cselekvést, megbeszéléseink a szervezetektől függően, természetesen témaorientáltak voltak. Számunkra nagyon fontos volt, hogy nyomatékosan hangsúlyozzuk, a népszámlálási adatok rendkívül aggasztóak, és nagyon komoly felelősség van mindenki vállán, hogy az asszimilációs folyamatot megállítsuk. Fontos, hogy meg tudtunk állapodni abban, a közös cselekvésben mindenki saját tevékenységi területén maximálisan kiveszi részét, s abban is, a munka az eddiginél erőteljesebb koordinációt igényel, hogy kiegészítő jelleggel működjenek a szervezetek és intézmények. Biztató, hogy valamennyien egyetértettünk abban is: az eddiginél bátrabban kell vállalni a felelősséget, a megmaradásunkért folytatott küzdelmet.
– Az országos tanács határozata azonban nemcsak a magyar civil szervezetekkel való együttműködést hangsúlyozta, szükségesnek tartja a szlovákiai pártokkal is a párbeszédet. Sikerült-e valamely szlovák párttal vagy pártokkal felvenni a kapcsolatot?
– A pártok közül elsőként a Polgári Konzervatív Párttal találkoztunk, képviselőik elsősorban a szlovák politikai mozgást elemezték a márciusi választások után, s arra voltak kíváncsiak, mi hogyan látjuk a kialakult helyzetet, illetve milyen a választások eredményének a lecsapódása a kisebbségi körökben. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Polgári Konzervatív Párt egyértelművé tette, butaságnak tartják az MKP kiszorítását a jobboldali pártok együttműködéséből, s ők is úgy ítélik meg a helyzetet, hogy ha pártunk bekerült volna a parlamentbe, stabil kormánytényező lehetett volna, s a Radičová-kormány még mindig a helyén lenne. A 110 ezer szavazat nem kevés, és hiányozhat a jobboldalnak például a köztársasági elnökválasztáson, de ők pontosan látják azt is, hogy az MKP pozíciói megyei és helyi szinten túl erősek ahhoz, hogy ne folytassunk párbeszédet, hogy ne legyen együttműködés köztünk és a szlovák jobb-közép pártok között. Igaz, kicsi pártról van szó, amelyik – ráadásul – a legjobban megsínylette a Radičová-kormány bukását, hiszen a párt jelentős személyiségei más pártok listájáról landoltak a parlamentben, de akik maradtak, értékorientált politikusok és ennek megfelelően nagy túlélők is egyben. Ugyanakkor tudjuk, hogy a parlamentben mindig is ők voltak azok a szlovák politikusok közül, akik készek voltak kiállni a kisebbségi és emberi jogok védelmében. Ezért is tartom fontosnak a párbeszédet velük, hogy meg tudjuk nekik magyarázni, a jelen helyzet kevés az asszimiláció elleni cselekvésre, a magyarság megmaradásához jogbővítésre is szükség van, nemcsak jogvédelemre.
– A Most-Híd szlovák-magyar vegyespárt vezetőivel kétszer is találkoztak az elmúlt időszakban, előbb kétoldalú megbeszélést folytattak, majd a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kezdeményezésére háromoldalú egyeztetésre is sor került. Van-e olyan eredménye ezeknek a tárgyalásoknak, amely a jövő szempontjából biztató?
– Az MKP álláspontja az, hogy a két párt versenyfutásának következtében nagyon megerősödött a civil szféra véleményformáló ereje, ami jó, hiszen ez a politika leghatékonyabb kontrollja. Ezért mondtuk azt, hogy a cselekvési terv kidolgozásánál mindenképpen fontos lesz, hogy háromoldalú megbeszélések történjenek. Ezért én pozitív előremozdulásnak tartom azt, hogy a három fél leült tárgyalni, hogy érvényesült az MKP kezdeményezése. Jó azonban azért is a tárgyalások háromoldalú jellege, mert a két párt versenyfutásában egy harmadik fél – amely ráadásul a megerősödött civil szféra – a vitás kérdések esetében pozitív hatással lehet az álláspontok kialakítására, s így talán hamarabb közös nevezőre jutunk. Mert jelentős különbségek mutatkoznak bizonyos kérdésekben a két párt között, ez tapasztalható volt megbeszéléseink során is. Ezeket segíthet kezelni a Kerekasztal, hiszen abban állapodtunk meg, hogy kidolgozunk egy programminimumot a közös cselekvés érdekében. Ami számunkra ezzel kapcsolatban nagyon fontos, hogy ezt az egyezséget ne csak a pártelnökök, illetve a Kerekasztal vezetője írja alá, hanem tárgyalja meg és fogadja el minden résztvevő fél illetékes választott szerve, ami a mi esetünkben az országos tanács lesz. Nincs szükség olyan dokumentumra, amit csak mutogatunk az embereknek, hogy lám, együttműködünk, hanem olyanra van szükség, amely tényleges válaszokat ad arra a megrázó tényre, statisztikai adatra, hogy ebben az országban naponta átlagban tizenhat magyarral van kevesebb. (R-F-, MKP Hírvivő)
{iarelatednews articleid=”34498,34467,34426″}
