Kreativitás és multi-kulti – Június 19-én, kedden került sor Kassán, a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 (KEKF13) program bemutatására.
A bemutatkozás két helyszínen zajlott. Először a monarchiabeli kaszárnyák területén kezdődött, majd a vasmű egykori nagytermében a Terasz lakótelepen fejeződött be.
Bombasztikus, reklámízű szövegekből nem volt hiány. Ezek nyelvezetét már a szervezők elsajátították, de alig mondtak valamit. A város lelke, történelme kimaradt. Ez a szőke nők és kommersz tévék felületes világa. A talmi csillogás hiú vására. De a neheze most kezdődik. Az építkezések egyike sem kezdődött még el!
Az első felvonás alkalmával a kaszárnya egyik, már korábban kicsit kipofozott épületének rámpáján fölsorakoztak a hatalmasságok. Richard Raši főpolgármester lépett elsőnek a mikrofonhoz. Ők az árnyékban álltak, az újságírók és az érdeklődők a napon. Nekünk nem volt vaj a fejünkön. A főpolgármester azzal „fenyegetett meg” minket, hogy félórás elmélkedéssel fog szórakoztatni bennünket. 2013 szerinte új érát nyit majd. Ez a hely a 19. század óta kaszárnya volt, most majd a kultúra otthona lesz. Itt majd a kreativitás lel otthonra. Egyébként ezt a kifejezést mindenki előszeretettel szajkózta és ragozta. (Ez a KEKF13 hivatalos szlogenje.) Gondolatok, ötletek, vágyak fognak itt megvalósulni. Valamikor ez egy zárt terület volt, ezentúl nyitott lesz mindenki számára. Egykor katonák otthona volt, ezentúl majd a gyermekeké és családoké lesz. Egykor a zöld uniformis uralta, ezután is zöld lesz, mint a nyugalom oázisa. Az új gondolatok otthona lesz. Így Kassa feliratkozik Európa térképére s ez a város érdekeit is szolgálja.
Hát egykor Kassa ott volt az öreg kontinens térképén, de 1945 után levették onnan. Hogy visszakerül-e, ez a nagy kérdés, melyről a szónokok nem nyilatkoztak.
Marek Maďarič kulturális miniszter hasonló semmitmondó hangnemben vette át a stafétabotot. Beszélt az infrastruktúráról, mely hosszútávú befektetés, a jelenlegi gazdasági krízisről. A KEKF13 keretében 20 „projekt” (ez is divatos szó lett a javából) valósul meg, a Kultúrpark – a volt kaszárnya területe – ezek közül a legnagyobb. Valamikor azt mondták, hogy Inter arma silent Musae – Háborúban hallgatnak a múzsák. Ezt most megfordíthatjuk. (Hogy ez a „fordítás” miből áll, elfelejtette közölni.) Ez itt a szabadság, a fejlődés állandó lendülete lesz a környék számára.
Majd Zdenko Trebuľa, a Kassai Önkormányzati Kerület elnöke lépett mikrofonhoz, akit állandóan zsupánként, vagyis főszolgabíróként emlegettek. Köszönetet mondott a jelenlévő kulturális miniszternek segítségéért. Szerinte, Kassának a többi várossal szemben azért volt nagy esélye indulni a posztért, mert a többi szlovákiai települést a saját kerülete nem támogatta. Ők 10 millió euróval támogatják. Három területen fognak együttműködni: ez a Vas-út, a Gótikus út és a Borút. „Ez az utóbbi családi ezüstünk.“ A pozsonyiak néha úgy beszélnek a kelet-szlovákiaiakról, hogy bugyuták. Hát mi most üstökön ragadtuk a szerencsét. Kassa most építkezési lázban fog égni.
David J. Rintoul, a US Steel elnöke angolul köszöntötte a jelenlévőket. Előtte egy gyermekcsoport vörös köpenyekben és védősisakokban, sivalkodva befutott a rámpa elé. Volt mit fotózniuk a fényképészeknek. Az elnök arról beszélt, hogy az egyik épületben meg fog nyílni a Steel Park. (A multi-kulti sznobok mindjárt eldobják az agyukat!) Ez a tárlat arra lesz hivatott, hogy bemutassa az acél történetét. Itt majd nemcsak azt lehet megnézni, hogyan készül az acél, hanem a látogató maga is elkészítheti. (Emlékszik még valaki a híres kommunista regényre, melynek címe Как закалялась сталь – Kak zakaljálasz sztalj? Nyilokáj Alexejevics Osztrovszkij sztálinista regényére?) Az érdeklődő edzheti majd az acélt. Nyilván virtuálisan. Rintoul köszönetet mondott a Šafárik Egyetem, a Kassai Műegyetem és a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársainak, akik segítségére voltak. Összefogásukból jövőre a baloldali épület életre kell. A mellettünk álló kamion fogja járni Kassa utcáit, hogy reklámozza ezt a tárlatot. (Már szinte láttam lelki szemeimmel, amint az Óváros utcáit fogja kisimítani.)
Majd a szónokok „aranykalapáccsal“ megkopogtatták az alapkövet. Amikor először láttam ezt a sírkövet, azt hittem, valakit egykor ide temettek. Tévedtem. De szimbólumnak találó.
Az első rész sajtótájékoztatóval ért véget, melyen érdembeli kérdések nem hangzottak el, s így a szónokok vidáman álltak a rivaldafényben. Azért kiderült, hogy a közbeszerzés körül gond van. Juraj Androvič, a Doprastav igazgatója elnézést kért a környéken lakóktól az átmeneti kellemetlenségekért, mert elképzelhető, hogy éjjel-nappal fognak dolgozni. Ugyanis december végéig el kellene készülniük. Azonban a homlokzatokat nem tudják -100C-nál elkészíteni. Magyarán: nem kell tartaniuk magukat az eredeti időponthoz.
Arról egy szó sem hangzott el, hogy a több ezernyi négyzetméteres épületterületet és a jócskán elhanyagolt zöldterületet, miképpen akarják fél év alatt a kreativitás zöld oázisává varázsolni, ha még egy kapavágást sem végeztek el. Egyébként az egész napi program alatt az időpontokról, a munka megkezdésének napjáról egy konkrét szó sem esett. Nyilván tapintatból.
Bejártam a területet, amely bizony lehangoló képet mutatott. Egy helyütt megtaláltam azt a „bódét“, mely jövőre a város logója lett volna a megnyert pályázat szerint. Rozsdásodva ott árulta a petrezselymet szomorúan az egyik fa alatt. Pedig vagy egy éve még a város Fő-utcáját csúfította büszkén ez az oldalára fektetett csonka gúla. Az emberek nem tudtak vele mit kezdeni, ám amikor megtudták, mi célt szolgál, elnevették magukat és átsétáltak rajta. Gondolom, az illető művész szép kis summát vett föl eszement ötletéért. Dehát a ma társadalma szponzorálja a művészeteket.
A Teraszon álló Társadalmi Pavilonba már meghívott vendégeket vártak. Ezek zömmel meg is érkeztek. Itt vagy két kiló prospektust és tájékoztató anyagot gyűjtöttem be, hogy minél alaposabban tudjak tájékozódni a világrengető beruházásokról, amelyek hallatán a világmindenség turistái csapot-papot hátrahagyva, ész nélkül Kassára fognak szaladni, nehogy bármit is elmulasszanak. (Csak arról sem tudni, hogy a szállodai kapacitással, éttermekkel parkolókkal, felkészült idegenvezetőkkel hogyan állunk. A buszparkolás Kassán számos kívánnivalót hagyott maga után az Aupark megépítésével. Arról meg már tapintatosan mindenki hallgatott, mi az, amit csak ez a város tud nyújtani. Ugyanis nagy banzájt és ricsajt mindenki tud generálni, ha kapnak hozzá 65 millió eurót.) Egyik régi ismerősöm is ott parádézott. Amióta az egyik projektet rábízták, szinte nem ismer meg. Azelőtt – okkal – sok mindent kritizált, most már minden rendben van. Számára bizonyára! Egy másik hölgy sem akart megismerni. Hiába a hatalom aprócska morzsái is mennyire megváltoztatják az embereket!
A termet már évekkel ezelőtt átalakították. A szocializmus idején étteremként, de rendezvények otthonaként is szolgált a vasgyáriak számára. A mennyezetre leplek kerültek, az egyik falon a város nevezetes épületeinek fotói, melyek majd némán kiáltó kulisszaként fognak szolgálni a tervezett programmerényletek számára: az egykori Rákóczi Múzeum épülete, a Jakab-palota, az Orbán-torony, a Dóm, a Mihály-kápolna, a Miklós-börtön és végül a Nemzeti Színház. Mintha az összeállító azt akarná mondani: A múzeumból a történelmi személyiségek a palotán át a toronybeli panoptikumba kerülnek, pedig a Dómba kellene keresniük az Istent, mert életük egyszer véget ér és a kápolnában ravatalozhatják föl őket. Ha azonban nem időben halnak meg, nincs ilyen szerencséjük, börtönben találhatják magukat. De ez nem érdekes, hiszen színház az egész világ!
A színpadon közben megkezdődött némi késéssel a hókusz-pókusz, az agymosó szuggesztió. A fináléba megyünk! – hirdették. Ez a rendezvénysorozat nemcsak Kassának, a kerületnek, de egész Szlovákiának is hasznára lesz. Támadásba lendültünk!
Majd röviden ismertették a kulturális fővárosok történetét. 1985 óta Athént, Firenzét, Berlint, Antwerpent… érte ez a megtiszteltetés. (Itt pontatlanul fogalmaztak, mert Nyugat-Berlinről volt szó.) Ez elképesztő társaság! –hirdették a műsorvezetők – Ami európai dimenziót kölcsönöz a rendezvénysorozatnak és a lakosság érdeklődését váltja ki. Brüsszel szigorúan figyel az előkészületekre és Melina Mercouri-díjjal tüntette ki a várost a projekt megfelelő színvonaláért. Ez 1,5 millió eurós többletet jelent!
Jövőre Marseille is kulturális főváros lesz, s így bemutattak egy rövid filmet erről a városról. Balett, tócsában ugrabugráló lábak, rohanás, kikötő daruval, automaták, számítógép-billentyűzet, étel, hajó, lány, vágtató lófej, bányák, stúdió, megint cipők a tócsában, felhők fölül egy pillantás a ködös városra. Na végre, gondoltam, valamit látok majd Marseille-ből! De ezzel a villanásnyi panorámával véget is ért a film. Szóval még a vak is látja, ez Franciaország második legnagyobb városa! Nem tudom, hogy jó ómen-e, de ebből a városból indult 1347-ben a fekete halál európai pusztítása. Mindenesetre Kassa abban az évben lett szabad királyi város.
Majd Marek Maďarič következett, akinek arra a kérdésre kellett felelnie, vajon elégedett-e az eddigi fejleményekkel. Szerinte a verseny igazságos eredményt hozott, mert Kassán a legnagyobb a genius loci. (Ennek mibenlétéről ezután sem hallottunk egy kukkot sem. Bizonyára nem véletlenül.) Reméli, ez nem Danaidák ajándéka lesz.
Amikor ennek nekifogtak, még rizikós volt a vállalkozás. Szerinte egy az ügyért égő, jó csoport irányítja a projektet, mely azt kézben tartja. Végül a miniszter két dologra kívánt rámutatni. A város Szlovákiát képviseli, azt teszi láthatóvá. Másodjára, ennek össznemzeti léptéke van, tán európai is. A kultúra – állam – gazdaság egymást befolyásoló háromszög. Ha az egyik gyengélkedik, a többit is gyöngíti. A kultúra alábecsülése káros. Az állam támogatja azt. Mert az hozza magával a kreativitást, s az föllendíti a gazdaságot.
A főpolgármesternek azt a kérdést nyújtották tálcán, hogy milyennek látja a 2013-as esztendőt. Kassa szerinte tele van kreatív emberekkel. Vannak csodálatos egyetemeink. A kreatív potenciál a valóságba kell átolvasztani. ‚Két szót akarok mondani a végén: Támogatjuk a kreativitást!“
A US Steel vezére a kreatív gyárról és a Steel Storyról beszélt ismét. A városban szerinte elképesztő kreativitású emberek élnek, akik fantasztikus csapatot alkottak.
A kerület elnöke nagyjából megismételte reggeli felszólalását hozzátéve, Kassa a magyar, lengyel és ukrán határhoz közel fekszik, itt él a Pentapolitána, a „kelet-szlovákiai városok“ eszméje. (Akkor persze Kelet-Szlovákiáról még csak nem is álmodoztak!) A Terra Incognita-program keretében támogatják a várost projektje megvalósításában. A világ had tudja meg, hogy nekünk is vannak tokaji boraink. Sikerre visszük a projektet és a világ látni fogja, kreatív emberek élnek itt.
Ezt követően Tereza Šafránková, a konzervatúrium fiatal tehetsége elhúzta a politikusok nótáját. Bachot hegedült.
A színpadra kérték az egyes projektek vezetőit. Michal Hladký építész, a Kassa Interface 2013 koncepció kidolgozója arról beszélt, hogy a városnak, mindennek úgy kell működnie, mint egy számítógépes programnak. Ez az ötletének alapja. A fölhasználónak hozzá kell jutnia az óhajtott szolgáltatáshoz. Ján Sudzina projektigazgató kifejtette, a legfontosabb, hogy Kassa posztindusztriális várossá transzformálódjon. Az emberek rajongjanak a kreativitásért, ami a későbbiekben is megmarad. Itt van 250 kulturális operátor. Vladimír Beskid művészeti igazgató szerint a kulturális programnak gazdagnak, egyszerűnek kell lennie, de legyen határozott „programarca“ amely a jövőnek szól és megszólítja a külföldi turistákat is. Olyan példaértékű helyzetet kívánnak teremteni, mely a 21. századi Európa számára hátgerincet képezhet.
Hasonló mélyenszántó gondolatiságot szólaltattak meg többiek is. Nyílt közterületről vizionáltak. A vizet, világosságot és hangot kell biztosítani. Eszmei nyitottságról, meg persze a gyökerekről is szó eset. Ezek taglalásába azonban nem fogtak. Kassából Treveling City lesz. Sok száz program vár tehát a kassaiakra és az idelátogatókra. A mozaikot most rakják össze…
Ezután Anička Oláhová, a roma szupersztár győztese énekelt. A Szendrei-zenekar kísérte. Most néhány ifjú hölgy mutatkozott be talkshaw színvonalú rövid klippekben. Ők az egyes területekért a felelősek. Lýdia Vargová a színházért és táncért, Jana Šangová a zenéért felel. Simona Fochlerová az irodalomért. Így természetesen megemlékezett a világhírű „Marajról“. Azt szajkózta, amit Kafka jelent Prága számára, az „Maraj“ Kassa számára. Zuzana Pacáková a vizuális művészetet felügyeli. Mindannyian hitet tettek amellett, hogy szeretik városukat, ahol többen születtek. Persze a posztszocialista városban szocializálódtak, így e fiatal múzsák történelmi tudata ebből a gyökértelenségből táplálkozik.
Meghallgathattuk még a hét kulcsfontosságú projektmenedzser szólamait, akik egy showműsor bombasztikus stílusában szóltak néhány semmitmondó szót az általuk felügyelt területről. A kaszárnyából multifunkcionális termek lesznek, melyek a kultúra templomai. Itt fogják alkotni a kultúrát. A hat átalakított hőcserélő állomás a lakótelepeken lesz a kultúra zászlóvivője. Ez a SPOTs-program. Ahol koncerteken, nem formális találkozókat lehet tartani az ott lakók igénye szerint. (Amikor magyar fiatalok ki akarták az egyik ilyen épületet koncert céljaira használni, ezt nem tették számukra lehetővé.) Majd a kreatív iparról esett szó, meg az undergroundról, a kassai desztinációról. (Ezt a kifejezést is imádom!) . Iveta Niňajová, a Košice Turizmus vezetője egy pillanatra a földre szállt, amikor kifejtette, Kassa Budapest és Krakkó közötti fekvésének köszönhetően kerülhet föl Európa turisztikai térképére. Említette a gótikát, a zsidó kultúrát és a kulináris örömöket. A város arculatát szerinte Andy Warhol és Márai Sándor határozza meg. Jana Kovácsová a Terra Incognita programot mutatta be, mely a már említett Vas-utat, Gótikus utat és Borutat fogja egységbe. Az ismeretlen fehér foltokat kívánják így fölszámolni. Eva Arvayová a Pantapolis-programot ismertette. Ez Bártfa, Eperjes, Kassa, Kisszeben és Lőcse kulturális operátorainak együttműködését fogja össze. Ahogy olvashattam, ezt követi majd touristoperátorok együttműködése. (Milyen kár, hogy az emberek ebből kimaradnak, majd jön a többi robotoperátor!) A helyi művészek propagálása céljából, de a gazdasági élet fellendítését is fontosnak tartják. Új kulturális és művészeti projekteket közösen megvalósítani és e városok összetartozását erősíteni, hiszen ennek történelmi hagyományai vannak. Adela Foltýnová csehül mutatta be a KAIR-programot. Ennek keretén belül a világ különböző tájairól származó fiatal művészek érkeznek Kassára három hónapra, ahol szabadon alkothatnak és együttműködhetnek a helyi művészekkel. A kelet-szlovákiai művészek meg Németországban, Ukrajnában és Moldáviában alkothatnak szintén egy negyed éven át.
Ezt követően a több száz résztvevőnek módjában állt kötetlenül elbeszélgetni az egyes programok vezetőivel és ismertetőivel.
A rendezvény egyértelműen világossá tette, hogy nem a történelmi hagyományokra kívánnak építeni. Nem kősziklára. Új beruházásokra nem költenek, hanem régi épületeket fognak átalakítani. Az egykori, az 50-es években épült fedett uszodából Kunsthalle lesz. A Művészeti Palota elnevezés tán nem elég előkelő. Pedig reméltük, a városnak ezt a csúfságát végre le fogják bontani. A Thália Színházat is átépítik. (Érdekes, most már nem védett a homlokzata, mint korábban?) Multifunkcionális jellegűvé válik. Az embernek a hideg szalad végig a hátán. Csak nem így akarják elkészíteni a magyar színház eltüntetését? A Bocatius Könyvtár egyik épülete kap egy üvegcsigaházat. Egy klasszicista épületet tesznek megint tönkre.
Van azonban a programok között egy fontos és előremutató terv is. A víz visszatérése a városba c. program azt szeretné elérni, hogy a 70-es években fölszámolt Malom-árokba visszatérjen a víz. Ma ott autók rohangálnak. Ennek megvalósítása óriási összegeket emésztene föl, de a víznek vissza kellene térnie!
Az angol és szlovák nyelven kiadott programfüzet is azt hirdeti, a magyar és lengyel turistákkal nem különösebben számolnak. Miskolc ugyan testvérvárosa Kassának, de a rendezvényre annak képviselőit nem hívták meg.
Az egész multi-kultinak az lesz a hozadéka, hogy néhány épület – valószínűleg megkésve – új életre kell. De hogy ez miképpen fog illeszkedni a város hagyományaihoz, azt nem tudjuk. Talán a város túléli!
Felvidék.ma, Balassa Zoltán
