Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényére kerül sor Bugacon 2012. augusztus 10-11-12-én. Beszélgetés Bíró András Zsolt főszervezővel.
A háromnapos rendezvényre 17 országból és autonóm köztársaságból érkeznek vendégek, több mint 250-en, akik 26 nemzetet képviselnek, adták hírül a Kurultaj szervezői. Az idén Bugacon megrendezendő ünnepre legalább kétszázezer embert várnak a kezdeményezők, elsősorban azokat, akik a népvándorlás korából szeretnének személyes élményt szerezni, akik jelképesen bő egy évezredet szeretnének a három napos ünnep alatt visszaugrani a múltba. Ebben a múltba tekintésben a Kárpát-medencéből érkező 111 hagyományt őrző csapat segíti a közönséget.
Erről beszélgetett a Kurultaj főszervezőjével, Bíró András Zsolttal Molnár Pál, a Kossuth rádió Vasárnapi újság c. műsorában 2012. augusztus 5-én.
– Ezekben a napokban zajlik az Olimpia. A magyar versenyzők neve mellé az van írva, hogy HUN. Jelent-e ez nekünk valamit?
– Remélem, igen. Hiszen attól függetlenül, hogy itt zajlik egyfajta tudományos csatározás is e körül, én mindig azt szoktam mondani, hogy a hun örökség a magyar kultúrának a része. Hiszen a legrégebbi legendáinkban is benne van már eleve Hunor és Magyar, és itt nem egy irodalmi műről, vagy nem egy utólag gyártott hagyományról van szó, hanem a legősibb hagyományainkban nyugszik és ezt büszkén lehet vállalni, mint a magyar örökségnek egy része.
– A Kárpát-medencében a szomszédos népek egy részénél megfigyelhető a történelem tolvajlás. Vigyázni kell-e a történelmi hagyományra, hogy nehogy talán valakik ellopják?
– Vigyázni kell, de nem is azért, hogy ellopják, hanem hogy átalakítsák, átírják. Inkább ez fenyeget, mert valószínűleg az ő történelmükbe ezt nehéz beépíteni. Nekünk, magyaroknak az a szerencsés sors jutott ebből a szempontból, hogy a mi történelmünk olyan nagy és olyan gazdag, hogy nekünk nem kell egy új történelmet kitalálni, nekünk elég, hogy ha a sajátunkat méltó módon meg tudjuk mutatni, hiszen olyan nagy őseink voltak és olyan nagy tettei a magyar történelemnek, akár a világtörténelmet formálók is, amivel nagyon sok nép nem rendelkezik. Ezért őket nem kell lenézni, csak azokra a jelenségekre kell odafigyelni, amikor a mi történelmünket támadják vagy próbálják meg kikezdeni olyan régi viszályokra utalva, ami miatt ezek a népek azt nem tudják megemészteni, hogy a magyarságnak ilyen történelmi személyiségei, vagy ilyen tettei voltak. Ezen nekünk felül kell emelkedni és a saját nagy őseinknek az emlékét meg kell őrizni, mert ők olyan jelentősek voltak, hogy a krónikákbeli feljegyzések mind megemlítették őket, legyen itt szó Árpád vezérről, Bajánka Gánról, Attila nagyfejedelemről. Bár elődeink tudtak írni, hiszen a rovásírás már akkor létezett, de történelmük nagy részét nem saját maguk jegyezték le. Egyszerűen inkább a szájhagyományokban éltek mind a történelemnek a tradíciói, mind a családi történetek, tehát nem írtak le mindent. Hírre viszont olyan jelentős tetteik voltak, hogy a világ ezt megírta, ők írták a történelmet.
– Skandináviában, azon belül Dániában nagyon színes a viking hagyomány ápolása, tehát ott is átugranak egy évezredet, amikor múltat elevenítenek föl. Ennek ellenére ott senki nem vádolja ezeket a fiatalokat múltba révedéssel. Föl kell-e zárkózni nyugat-európához e tekintetben?
– Nagyon jó, hogy Skandináviában ez így van. Én is voltam ilyen ünnepeken, de szerintem mi ebben még előbbre tartunk. Hiszen nálunk egy nagyon széles réteg emlékezik meg erről és több generáció, nemcsak idősek, nemcsak középkorúak, hanem egészen fiatalok is. Már az első Kurultajon, 2008-ban 60.000 ember jelent meg. Ez azt mutatja, hogy egyrészt a magyar emberek kíváncsiak a saját hagyományaikra, megőrizték részben a saját hagyományaikat és ilyen jellegű ünnepeken magyarként szeretnének ünnepelni. Egy nagyon szép példája volt ez már akkor az összefogásnak. Azóta ez egyre nőtt, mert 2010-ben, a 2. Kurultajon Bugacon immár minden idők legnagyobb hagyományőrző rendezvénye valósult meg. 140 ezer látogató volt a főnapon. A magyarságban van ilyen igény, tudnak a magyarok méltón ünnepelni. A nagy tömegek véleménye az, hogy ezek az ünnepek kellenek, eljönnek rá, hiszen maga az ország, a nép akarata tartja ezeket életben. Ez a magyar nemzet vágyából és a magyar nemzet hagyományokhoz való ragaszkodásából született.
– A Kurultajra több mint 20 nép érkezik Ázsiából. Ezekkel a népekkel a barátságunk több mint ezer éves szünet után elevenedik föl. Szükség van-e erre a fölelevenítésre most a 3. évezredben?
– Ez ugyan olyan, mint pl. a rokonok. Ha nem találkoznak egy ideig, attól még rokonok maradnak. Néha a rokon nemzetek is szoktak háborúzni. A történelem ilyen. A magyar törzsi gyűlés, a Kurultaj megmutatja, hogy a magyar történelmet lehet magyar szempontból értelmezni, ráadásul ez a szemléletmód sokkal közelebb is áll a realitásokhoz meg a valóban lejátszódott történelmi eseményekhez.
– A mai magyarok Árpádig, netán Álmosig, de legföljebb az ő apjáig tekintenek vissza. Mégis akiktől lelkesedést merítünk az Szent László, Nagy Lajos, Mátyás király, Rákóczi, tehát csupa európai és keresztyén történelmi alak. Ezt Önök hogyan tudatosítják?
– Én nem választanám külön ezt. Természetesen legalább 1100, vagy ha a hunoktól nézzük 1500 éve Európa közepén vagyunk, nekünk nem kell magyarázni az európaiságunkat is, hiszen az természetes, sőt ebben inkább az a csodálatos, hogy olyan államszervezetet hoztak létre az őseink, ami kiállta az idők próbáját, hiszen a magyar állam rendületlenül, több mint 1000 év óta létezik, amióta népek, országok tűntek el. Tehát az egyik legrégebbi államisággal rendelkezünk és ez nemcsak abból fakad, mert pl. egyszer katonailag erősebbek voltak az őseink és megszereztek mondjuk egy területet, hanem abból fakad, hogy a magyar nemzet kultúrateremtő képessége és az államszervező ereje ezt hozta magával, azt, hogy a Rákócziak itt, Magyarországon ilyen történelmi tetteket tudtak végrehajtani. Azt ugye megelőzték azok a korok, hogy az Árpád-ház idejében a középkori Magyarország a kontinens egyik legstabilabb és legjelentősebb állama volt és nemcsak Közép-Kelet-Európában ismerték, hanem európai híre volt. Elsősorban magyar, másodsorban pedig millió más megközelítésből lehet nézni, hogy miért így következtek be és voltak ilyen nagy tettei a magyarságnak.
– A Kurultaj mennyivel nyújt nagyobb élményt, mint az egyébként tiszteletre méltó múzeumok?
– A Kurultaj az nem vethető össze egy múzeummal, hiszen ez egy ünnep. Először is ott megvalósul a kárpát-medencei magyarság legnagyobb seregszemléje, amire 111 hagyományőrző csapat jelezte részvételét és több mint 200 lovas. Ez azt jelent, hogy egy olyan lovas hadsereg is felvonul, amit nagyon ritkán lehet látni. A felvezető sereg részei olyan korabeli, 10. századi dolgokat mutatnak be, ami nem a fantázia szüleménye, hanem amik régészeti rekonstrukciók alapján lettek elkészítve, tehát tanulni is lehet belőle. Számtalan zenei program lesz, magyar népzenei programok, de ide érkezik 24 olyan nemzet, akivel azért nem találkoztunk bármikor – Kazahsztánból, Üzbegisztánból, Azerbajdzsánból, Törökországból és ezek a delegációk mindegyike műsort is ad. Tehát gyönyörű keleti koncertek lesznek 3 napon keresztül, tudományos előadások is lesznek, amit majdnem mind történészek, régészek, antropológusok tartanak és lesz egy rendkívüli kiállítás, aminek az a neve, hogy „Ősök sátrai”, ahol bemutatkozik a szkíta világ is. Számtalan gyermekprogrammal is készültünk – lovagoltatás, íjászati lehetőségek. Mindenki saját maga is kipróbálhat valamilyen időtöltést, amibe bekapcsolódik és rengeteg programot nézhet, előadást hallgathat meg – tájékoztatott Bíró András Zsolt, a Kurultaj főszervezője.
Kossuth rádió nyomán MV, Felvidék.ma
A Kurultaj részletes programját megtalálják Eseménynaptárunkban.
{iarelatednews articleid=”34816,34402,33374″}
