Tormay Cécile: A régi ház

Tormay Cécile: A régi ház című könyvét megjelenése után 17 nyelvre fordították le. Az irodalmi Nobel-díjra jelölt, de még abban az évben elhunyt írónő számos díjjal kitüntetett, ám 1945 után betiltott művét csak a kilencvenes években ismerhették meg az olvasók.

A régi ház Tormay Cécile negyedik önálló kötete, mely az Apródszerelem (1899) és az Apró bűnök (1905) című elbeszéléskötetet, majd az Emberek a kövek közt (1911) című regényt követte. A régi ház első kiadása az utolsó békeévben, 1914-ben látott napvilágot, és nyomban zajos hazai és nemzetközi sikert aratott.
Néhány éven belül németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául is megjelent. Tormay Cécile ezzel felülmúlta előző regényének sikerét, noha az Emberek a kövek közt című kötetnek is készült angol, német, olasz, francia és svéd nyelvű kiadása.
A régi ház hazai sikerét jól jelzi, hogy 1919-ben a hetedik, 1923-ban már a 10. kiadás jött ki, a kor legked- veltebb festője és illusztrátora, gróf Batthyány Gyula rajzaival.
Újabb kiadásokat követően a regény bekerült az írónő életmű-sorozatába is, polgári házikönyvtárak becses darabja lett. A második világháborút követően, egészen 1990-ig új kiadás nem készült, noha – szemben a Bujdosó könyvvel – a hatóságok az antikváriumi forgalmazást nem tilalmazták.
Ennek, illetve a korábbi számos kiadásnak köszönhetően A régi ház lappangva bár, de megmaradt a magyar irodalmi köztudatban, az elmúlt húsz év során pedig fokozatosan visszanyerte méltó helyét.
Tormay Cécile fiatal korától fogva rendszeresen publikált korának vezető irodalmi folyóirataiban, 1923-tól elsősorban az általa alapított és haláláig főszerkesztett Napkeletben. Emellett számos közéleti témájú írása is megjelent.

A kötet a Nemzeti Könyvtár sorozatban jelent meg. 

{iarelatednews articleid=”30602,33451,36838″}