Berényi József elnöki beszéde a Magyar Közösség Pártja I. Országos Kongresszusán, Kürtön, 2012. december 8-án.
Tisztelt kongresszusi küldöttek, tisztelt vendégeink!
A Magyar Közösség Pártjában, illetve elődjében, a Magyar Koalíció Pártjában két év alatt a harmadik tisztújításra kerül ma sor. Rendkívüli és szokatlan, hogy egy párt két év leforgása alatt háromszor tartson tisztújító kongresszust. 2010. július 10-én választott meg először a közgyűlés pártelnöknek. Egy olyan parlamenti vereség után, amikor is a párt megszűnéséről, széteséséről és eljelentéktelenedéséről írtak. Nem véletlenül, hiszen az akkori MKP – egy sikeresnek mondható megyei választás után fél évvel 16 parlamenti képviselővel, számos asszisztenssel, járási irodákkal és titkárokkal – nagyot bukott. Az akkori felkérés irányomban arról szólt, vállaljam el az elnöki tisztséget, mert így biztosítható, hogy az MKP-s polgármestereink és képviselőjelöltjeink a párt színeiben induljanak a soron következő helyhatósági választásokon. Ma már tudjuk és kimondhatjuk, az MKP megmaradásának egyik fő oka az volt, hogy csaknem 200 polgármesteri posztot és 2000 képviselői mandátumot sikerült megszereznünk. Polgármestereink számát tekintve a negyedik párt lettünk az országban, igazolva mindenki számára: az MKP nem szűnt meg, épp ellenkezőleg, számolni kell velünk a jövőben is.
Ha visszatekintünk az elmúlt két évre, események sora merül fel bennünk. Engedjék meg, hogy csak néhányat említsek a szerintem legjelentősebb eseményekből. 2010 októberében aláírásgyűjtést kezdeményeztünk az államnyelvtörvényben megfogalmazott bírságok eltörlése érdekében. Három hét alatt 40 ezer aláírást sikerült összegyűjtenünk, ami összehasonlítva a mai aláírásgyűjtési kezdeményezésekkel nagy sikernek tekinthető. Megemlíteném azt is, hogy a petíciós bizottságban kérésünkre Miroslav Kusý, Gregorij Mesežnikov és Martin Porubjak közismert szlovák értelmiségiek is szerepet vállaltak. Megjegyezném: ekkor még teljes karantént hirdetett irányunkban a szlovák közvélemény. Nemrég a komáromi Selye János Egyetem leminősítése ügyében is aláírást kezdeményezett az egyetem vezetése. Ennek eredményéről nem tudunk semmit, pedig mindnyájunkat érintő, közös ügyről van szó. Mi ezt az aláírásgyűjtést támogattuk, annak ellenére, hogy az egyetem vezetése nagyon tartózkodóan viszonyult segítségünk fölkínálásához. Tartok tőle, az aláírásgyűjtés eredményét azért nem tudjuk, mert kevés aláírás gyűlt össze. Ezúton is szeretném hangsúlyozni, velünk megcélozható lett volna a 40 ezres szám is.
Általában elmondható, a felvidéki magyarságot érintő legérzékenyebb témák esetében az elmúlt két évben a Magyar Közösség Pártja zászlóvivőnek bizonyult, annak ellenére, hogy nem vagyunk parlamenti párt. Ilyen például a kettős állampolgárság kérdése. A civilekkel összefogva nagygyűlést szerveztünk. 2011. szeptember 1-jén megtelt a komáromi Klapka tér, érzékeltetve, van egy jelentős rétege a szlovákiai magyaroknak, akik nem fogadják el a kettős mércét, és továbbra is hangsúlyozzák: ami jár a magyarországi szlovákoknak, ebben az esetben a szlovák állampolgárság felvétele, az jár a szlovákiai magyaroknak is. Nyomatékosan ki kell emelnem, hogy a Radičová-féle kormány magyar tagjai a 2011 februárjában megbukott állampolgársági törvénymódosítás után fél évig nem tettek semmit. Az alkotmánybírósági beadványuk csak a komáromi nagygyűlés után született meg. Nyilván annak következtében, hogy kényszerhelyzetbe kerültek, cselekedniük kellett. De a mai napig nem kaptunk választ arra, miért kellett fél évet várni a beadvány elkészítésére. Az év első felében kétszer is kaptam felszólítást a belügyminisztériumtól, valljak színt állampolgárságomat illetően. Az akkori kormány magyar tagjai, Daniel Lipšic belügyminiszter koalíciós partnerei ezt némán követték, esetleg csendben örültek is neki. Az MKP elnöke főjön meg saját levében – gondolhatták. Később a magyar állampolgárságot nyíltan felvállalók – Gubik László, Boldoghy Olivér, Tamási Ilona, Fehér István, Dolník Erzsébet, Kassay Gyula – és a komáromi tüntetés változtatott a helyzeten. Mi nem adjuk fel a kettős mérce eltávolítására tett kísérletet ebben a témában sem, ezért hallattuk hangunkat az idén is szeptember elsején, az Alkotmánybíróság kassai épülete előtt. Hallatni fogjuk a hangunkat a továbbiakban is, amíg ez a kérdés nem oldódik meg úgy, ahogy azt két szövetséges, európai uniós és NATO-tagországtól elvárhatjuk. Ezúton is felszólítjuk az Alkotmánybíróságot, hozza végre meg a döntését, és mondja ki, a Fico-Slota-Mečiar-féle állampolgársági törvény alkotmányellenes. Elvárjuk az Alkotmánybíróság két magyar tagjától, hogy aktívabban lépjenek fel ebben a kérdésben, és érjék el a közösségünket érintő alkotmányos jogok érvényesülését.
A Radičová-kormány egészéről elmondható, hogy nem lépett értékelhetően előre a dél-szlovákiai közutak fejlesztése területén, nem sikerült jelentős munkahely-beruházásokat sem megvalósítania (ahol ez sikerült, például Tornajlán, ennek motorja épp az MKP-s polgármester asszony, Szögedi Anna volt). Nem rendeződött az önkormányzatok pénzügyi helyzete, a mezőgazdaság leépülése tovább folytatódott, és az embereket az áremelkedések sújtották. Ma már azt is látjuk, hogy Robert Fico miniszterelnökként sokkal nyitottabb és bátrabb párbeszédet folytat az Orbán Viktor vezette magyar kormánnyal, mint azt Iveta Radičová tette. Mindennek tudatában nem is volt csoda, hogy a Radičová-féle rendkívül színes jobboldali kormánykoalíció 21 hónappal megalakulása után megbuktatta önmagát.
A 2012. március 10-ei választások eredményéről, az okokról, tanulságokról a legutóbbi közgyűlésünkön részletesen szóltunk. Annyit talán érdemes újra megemlíteni, hogy nyolc járásban voltunk eredményesebbek, mint két évvel azelőtt. Dunaszerdahelyen, Komáromban, Galántán, Vágsellyén, Szencen, Rozsnyón, Rimaszombatban és Kassán. A magyarok lakta tizenkilenc járásban a legtöbb településen mi győztünk. Pontosan 236 helyen. Az utánunk következő párt csak 209 helyen tudott győzni. Mementóként újra meg kell említeni azt is, hogy a választási kedv az északi járásokban jóval magasabb volt, mint a déliekben. Valamint azt is, hogy a Smer kivételes előretörést tudhat maga mögött a magyarok lakta járásokban. 101 ezer szavazattal kaptak többet, mint 2010-ben, ez számukra 40 százalékos javulást jelentett. Olyan vélemény is napvilágot látott saját sorainkból, hogy a 2012-es választási eredmény nagyobb kudarc volt, mint a 2010-es, hiszen 155 szavazattal kevesebbet kaptunk, mint 2 éve. Ezzel nemcsak nem tudok egyetérteni, hanem tendenciózus félremagyarázásnak is tartom azt. Hiszen elég csak összehasonlítani választási versenyfutásunk néhány körülményét. 2010-ben parlamenti pártként 15 parlamenti képviselővel, azok asszisztenseivel vettük fel a harcot egy négy parlamenti képviselővel rendelkező, mindössze egy éve létező politikai csoportosulással szemben. Idén nulla parlamenti képviselővel, mindössze két európai parlamenti asszisztenssel együtt vettük fel a küzdelmet egy tizennégy tagú, három minisztert adó kormánykoalíciós párttal szemben. Az eredményt ennek függvényében kell megvizsgálni. Arról se feledkezzünk meg, hogy nem egész másfél év volt a felkészülésre, ahogy a kormánypárt is erre a másfél évre hivatkozhatott eredményeinek igazolásakor.
Kedves Barátaim!
Ma itt, Kürtön elérkeztünk a Magyar Közösség Pártja újraépítésének második pontjához. Ennek a folyamatnak az első lépését szeptember 22-én az új alapszabály elfogadásával már megtettük. A járási konferenciákon tapasztaltak alapján kijelenthetem, az egyszerűsítéssel s a megváltoztatott névvel azonosul tagságunk és a közvélemény visszajelzése is kedvező. Az internetes tagfelvétel pedig jelentős és Szlovákiában egyedülálló előrelépésként könyvelhető el. A ma megválasztásra kerülő központi vezetésnek a kerületi, járási és helyi vezetőkkel együttműködve újra kell fogalmaznia pártunk programját, üzeneteit és szervezési kereteit. Ezúton is kérem a küldötteket, hogy aki ma felszólal, ne ragadjon le a közhelyek ismételgetésénél, miszerint modernizálni, fiatalítani, nyitni kell, mert ezt mindenki tudja, hanem azt fogalmazza meg, hogyan tudjuk megvalósítani a szükséges változásokat, mi az út egy modernebb, a 21. Század kihívásainak megfelelő MKP felépítésére. Ma mindenképpen el tudjuk mondani, hogy a mai szlovák kormány válságkezelő intézkedései rontják a vállalkozói környezetet, nem segítenek a régiók közti különbségek felszámolásában, s elriasztják a munkahelyteremtő beruházásokat is. A társadalmi elégedetlenség egyre nő. Ma az oktatásügyben dolgozók vonulnak az utcára, holnap a mezőgazdák, azután talán ismét az orvosok fognak sztrájkolni, a későbbiekben tippelhetünk, kik következnek majd. Az MKP-nak mint dél-szlovákiai érdekképviseleti pártnak arra kell összpontosítania, hogy a lehető legkisebb mértékben érintse régióinkat a kormány intézkedéssorozata. Például a pedagógusok béremelésénél a kormány javasolta az alsó tagozatos kisiskolák megszüntetését, majd az így megspórolt pénzt az igényelt béremelésre javasolta fordítani. Ez viszont azt jelenti, hogy a magyar tannyelvű kisiskolák, melyek településeinken létfontosságúak magyarságunk megmaradása és községeink közélete szempontjából, veszélybe kerültek. A mi feladatunk, hogy minden alkotmányos eszközzel megakadályozzuk a kisiskolák megszüntetésére irányuló intézkedéseket.
Az itt élő magyarság érdekképviseletének és érdekérvényesítésének is jelentősen változtak a körülményei. Pozitív elmozdulásnak tekinthető, hogy a szlovák-magyar államközi kapcsolatokban jelentős előrelépés történt az elmúlt fél évben. A gazdasági együttműködés felgyorsítása és elmélyítése új, bizalmibb légkört teremtett. Számunkra, a felvidéki magyarokra nézve minden határ menti együttműködés jó és támogatásra érdemes, hiszen munkahelyeket teremt a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő régiókban. Ugyanakkor hangot adunk annak is, hogy a jövő évben szükséges a két ország megbeszélésein hangsúlyosabban foglalkozni a felvidéki magyarság nyitott kérdéseivel. Ezek közé tartozik elsősorban az állampolgárság ügye, a Selye János Egyetem leminősítése, a nyelvhasználati kérdések, a kollektív bűnösség elvéből adódó jogfosztások, nem utolsó sorban az önkormányzatiság vagy autonómia kérdései. Megállapíthatjuk azt is, hogy ennek az új szlovák-magyar kormányközi párbeszédnek köszönhetően mára látványosan romba dőlt azon állítás, miszerint Magyarország ne avatkozzon be a mi ügyeinkbe, mert az csak árt nekünk. Az erős Fico-kormány hatalomba lépése után minden józanul gondolkodó embernek látnia kell, a magyar kormány támogatása és ügyeink részükről való felvállalása elengedhetetlen része a megmaradásunkért folytatott küzdelemnek. Nekünk külön megtiszteltetés és egyben óriási súlyt is ad számunkra, hogy a magyar kormányzat a miniszterelnöktől, Orbán Viktortól kezdve a minisztériumi szakelőadókig állandó konzultációt folytat velünk, az MKP tisztségviselőivel a szlovák-magyar párbeszédről. Így, bár nem vagyunk parlamenti párt, a szlovákiai magyarság ügyeit igenis tudjuk befolyásolni. Ezt a konzultációs lehetőséget ezúton is köszönjük a magyar kormányzatnak és a magyar parlamenti pártoknak is általában.
Az elmúlt 20 év eseményeinek tükrében, összességében negatívumként értékeljük azt, ahogy, és amilyen hatáskörökkel a kisebbségi kormánybiztosi hivatal létrejött. Pár hónap alatt beigazolódott, hogy a kormánybiztos egyetlen mozgásterülete a kisebbségi kultúrára szánt állami támogatás szétosztása, a pártjához tartozó érdekcsoportok méltányosnál nagyobb mértékű támogatása. A főbiztos minden ígérete ellenére sem tud előrelépni, sem az állampolgárság, sem a Selye János Egyetem ügyében, sem a vasúti kétnyelvűség megvalósításában. Az elmúlt napokban az is kiderült, hogy a szlovák kormány tagjai figyelembe sem veszik a kormánybiztosi hivatalt. Erre konkrét példaként szolgált annak a kulturális minisztériumi anyagnak az elfogadása, amely szerint Dél-Szlovákiában nincs biztosítva a szlovák nyelv használata. Mindannyian tudjuk ebben a teremben, látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy ez pont fordítva van. A magyar nyelv visszaszorulása napról napra érzékelhető. A kisebbségi kormánybiztos ezt vagy nem látja, vagy tehetetlen, és nincs módja befolyásolni a saját kormánya által elfogadott, a magyarság érdekeivel szemben megfogalmazott dokumentumot. Ilyen körülmények közt működő kormánybiztosra véleményünk szerint nincs szükség. 2006 és 2010 között az első Fico-kormányzat idejében sok konfliktusunk volt a hatalom gyakorlóival. De a kisebbségi kultúrára szánt támogatásokat viszonylag problémamentesen kezelték, annak ellenére, hogy nem volt magyar nemzetiségű kormánybiztos. Ezért is hangsúlyozzuk, csak a pénzosztás miatt hosszú távon rendkívül káros, hogy egy magyar nemzetiségű, a magyar választók bizalmából mandátumot kapott párt legitimizálja a Fico-féle kormányzat nemzetiségpolitikáját. Így a nemzetközi jogvédő intézményeket sem tudjuk ügyeinkben mobilizálni, azt mondák: intézkedjetek először otthon.
Ma világossá kell tenni, hogy a szlovákiai magyarok érdekérvényesítése csak akkor valósul meg, megmaradásunkat és gyarapodásunkat csak akkor tudjuk biztosítani, ha céljaink mögé fel tudjuk sorakoztatni az itt élő magyarok többségét. Ma ez a felvidéki magyarság alapkérdése, és nem más! Minden találkozónkon, összejövetelünkön megfogalmazódik, a felvidéki magyarság az elmúlt 20 év folyamán még sosem volt ilyen nehéz helyzetben, mint most. A népszámlálási adatok, amelyekről részletesen szóltam az elmúlt közgyűlésen, az emberek közti hangulat azt mondatja velünk, a legnagyobb feladat ma újra erősíteni a hitet és önbizalmat közösségünkben. A politikai megosztottság, a fogyasztói társadalom értékvesztett mivolta, a magas munkanélküliségből fakadó munkahelyféltés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nemzetállam-építők bátrabbak és vakmerőbbek legyenek. Elég csak figyelni a mai szlovákiai közélet témáit: a magyar közösség megmaradásának alapkérdései lekerültek a napirendről. Mintha nem is léteznénk ebben az országban. A parlamentben nincs olyan politikai erő, amely magyar kérdéseket megnyitna. Ténylegesen ezt eredményezte az MPK parlamentből való kiszorulása. Magyarán: nemcsak mi maradtunk ki a törvényhozásból, hanem az egész szlovákiai magyarság esett ki a szlovák közgondolkozásból, a közéleti vitákból. Azért kell újraépíteni az MKP-t, hogy mindez megváltozzon. Azért kell megőriznünk pozíciónkat megyei, európai szinten, és visszaszerezni befolyásunkat országos viszonylatban, hogy ez a lassú felmorzsolódás, erózió ne folytatódhasson. A jó szándékú, tenni akaró civil szervezetekkel együttműködve megfordíthatóak a társadalmi folyamatok.
Rendkívüli jelentőségű tehát a mai tisztújítás. Ma dől el, meg tudjuk-e őrizni gyűjtőpárti jellegünket, vagy elmozdulunk az egyik vagy a másik szélsőség irányába. Az elmúlt két évben tapasztalhattam és folyamatosan mondom, az MKP ma rendkívül sokszínű. A Pozsonytól Királyhelmecig húzódó területen az életkörülmények mind a gazdasági, mind a magyar identitás szempontjából jelentősen eltérnek egymástól. Egészen másképp fogalmazza meg jelenét és jövőjét a tömbben élő magyar, mint a szórványban, a nyugati, a csallóközi, vagy éppen a keleti, bodrogközi ember. Ma olyan döntést kell hoznunk, mely lehetővé teszi, hogy pártunkban mindenki otthon érezze magát. Hogy a magyar választó érezhesse, ott vannak a vezetőségben azok a személyek, akik hitelesen tudják tolmácsolni régiójuk nehézségeit és azok megoldásait. Ma itt a jelöltek versenyben állnak egymással. Valakik ma bizalmat kapnak, valakik nem. De ne feledjük: nekünk nem elsősorban egymást kell legyőznünk, hanem választóinkat kell meggyőznünk, s amit le kell győznünk, az a szlovák intolerancia és nacionalizmus, és a közösségünkben megjelent széthúzás, elbizonytalanodás és gyengülés.
Tisztelt Küldöttek, Kedves Barátaim!
Három év alatt négy nagy választási megmérettetés is vár a Magyar Közösség Pártjára. 2013-ban megyei választások lesznek, 2014-ben európai parlamenti és köztársasági elnöki, 2016-ban pedig parlamenti választásokra kerül sor Szlovákiában. Ma, természetesen a legtöbb szó a közelgő megyei választásokról esik. Az ezekre való felkészülést az MKP ténylegesen csak a mai nap után tudja elkezdeni. Alulról építkező, a demokrácia szabályait betartó pártként az elmúlt napokban megválasztott járási és kerületi elnökségeknek kell elsősorban meghatározni választási indulásunk és felkészülésünk körülményeit. A megyei választások tétje a minél hatékonyabb magyar képviselet biztosítása a megyékben. Ne feledjük, és kérem, vegye ezt mindenki szigorúan tekintetbe, az elmúlt 20 évnek köszönhetően ma jelentős különbségek mutatkoznak a magyarok lakta régiókban, minden szempontból. Tényként kell kezelni, hogy ma más retorikát, más megoldásokat, más megközelítést várnak el tőlünk választóink például Szencen vagy Komáromban, a Csallóközben, Gömörben, illetve Bodrogközben, és folytathatnám… Alapszabályunk ezért írja elő, hogy minden járás és kerület önállóan dönt. És egymás döntését tartsuk tiszteletben. Ahol azt erőnk engedi, és a magyarság érdekei nem sérülnek, ott igen, önállóan kell indulni. Sőt, egyéni véleményként mondom, a Nyitrai és a Nagyszombati Kerületben, de lehet, hogy máshol is, mindenképpen meg kell gondolni az önálló magyar, MKP-s megyei elnökjelölt indítását. Az erdélyi és a vajdasági példák is azt mutatják, az önálló magyar jelöltekre való szavazás esélyének a megadása fontos lélektani hatást vált ki közösségeinkben. Azt pedig már említettem, hogy a mai napok egyik legfontosabb közösségi feladata a felvidéki magyarság lélekben való megerősítése. Ahol a magyarság aránya alacsony, ahol már az utóbbi, esetleg mindkét választáson sikertelenek voltunk, ott nyitottnak kell lenni az együttműködés irányában. A 2010-es helyhatósági választások azt mutatták, helyi vezetőségeink döntő többségében helyesen határoztak az indulás körülményeiről, hiszen mondtam már: 200 polgármestert és 2000 helyi képviselőt választottak meg sorainkból. Én bízom a járási és kerületi vezetőink bölcsességében, leköszönő, de újra induló elnökként ezúton is kérem az újonnan megválasztott járási és kerületi vezetőket, akár kibővített elnökségi üléseken, a lehető legrövidebb időn belül, a mai kongresszusunk után vitassák meg és döntsék el megyei indulásuk körülményeit. Ha szabad bármi irányelvet ezen a ponton megfogalmazni, az az erős magyar képviselet, az MKP nevének és logójának megőrzése és a regionális különbségek tiszteleten tartása kell, hogy legyen pártunk döntéshozói számára. Sok sikert kívánok hozzá!
Tisztelt Küldöttek, Kedves Vendégeink!
A ma befejeződő tisztújítási folyamat azt igazolta mindenki számára, hogy jóval nagyobb ma az érdeklődés egyes MKP-s vezetői tisztségek iránt, mint az elmúlt két évben. Ez azt jelenti, sokan látják a perspektívát, a jövőt MKP-sként az MKP-ban. Ez jó jel. De kérem, ne csak akkor indítsuk be az energiákat és a meggyőző erőnket, amikor a párton belüli tisztségek elnyeréséről van szó, hanem az után is. Egy csapatként „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Az országos vezetés csakis a helyi, járási és kerületi vezetőkkel szorosan együttműködve tudja elérni céljaink megvalósítását. Ma minden jel arra mutat, ma minden körülmény azt igazolja, hogy az MKP erősödik, feljövőben van. A mai kongresszus felelőssége óriási. Ezt a pozitív trendet ma itt megerősíthetjük, de le is gyöngíthetjük. Kérem önöket, őrizzük meg az MKP gyűjtőpárti jellegét, mert az 1998 és 2006 közötti választási sikereink oka épen ez volt. A mai parlamentet figyelve nem túlzás, ha azt mondom, hogy az MKP nélkül nincs magyar érdekképviselet. Ha középtávú utunk végén, 2016-ban sikerül visszajutnunk a parlamentbe, a magyar megmaradás és gyarapodás témái újra a szlovák közélet részévé válnak. Ha ez nem sikerül, talán örökre lekerülnek a napirendről, ami tragikus következményekkel járhat az itt élő magyar közösség számára.
Tisztelt Barátaim!
Az adventi időszakot éljük, a messiás megszületését várjuk. Ez az időszak reményekkel és várakozásokkal telik minden családban. Egyben a fogadkozások ideje is közeleg. Fogadjuk meg itt és most közösen, hogy nem adjuk meg magunkat, hogy küzdeni fogunk igazunkért, Dél-Szlovákia felzárkóztatásáért és a magyarság megmaradásáért. Meggyőződésem, hogy közösen sikerülni fog!
{iarelatednews articleid=”36940″}
