Berényi Józseftől, a Magyar Közösség Pártjának elnökétől kértünk rövid visszatekintést az elmúlt évre, illetve előrenézést az új esztendőre. (Frissítve év végi – év eleji politikai összefoglalóval)
– A 2012-es év belpolitikai és társadalmi történései közül – annak ellenére, hogy szinte már mindent elmondtunk velük kapcsolatban – ki kell emelnünk az előrehozott parlamenti választásokat és a 2011-es népszámlálás adatainak megismerését. A választásokon nem sikerült bejutnunk a szlovák parlamentbe, de a választói bázisunkat megőriztük, van mire alapoznunk. A magyarok által lakott régiókban alacsonyabb volt a részvétel az országos aránynál, a déli járásokban a később önmaga kormányt alakító Smer jelentősen emelte szavazatainak számát. Ezek és a számunkra rendkívül kedvezőtlen népszámlálási adatok is figyelmeztető jelek, feladatunk van bőven.
Milyennek látja a Robert Fico vezette kormányzás eddigi eredményeit?
– A kormányzás egészére elmondható, hogy a Smer nem találja a kiutat a gazdasági válságból, illetve a válságkezelés eddig nem sikeres. A külföldi beruházók közül többen az ország elhagyását fontolgatják, ha ez megtörténik, a munkanélküliség még inkább növekedhet. Alig háromnegyed évvel a kormányzás felállása után máris különböző társadalmi csoportok fejezik ki elégedetlenségüket, mint például az oktatásügyi vagy az egészségügyi ágazatban dolgozók. A kormány struccpolitikát folytat velük szemben. Változott Robert Ficónak a nemzetiségekkel kapcsolatos politizálása is, lekerültek a napirendről a magyarságot érintő kérdések, ám úgy tűnik, a megmaradásunkat segítő feltételek megadására nincs hajlandóság benne. Ugyanakkor üdvözöljük, hogy a Magyarország és Szlovákia kormányai közötti kommunikáció intenzívebb lett. Igaz, elsődlegesen gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, bízom abban, hogy azok eredményei fokozatosan kihatnak majd más jellegű kérdések megoldására is. Gondolok itt például a kettős állampolgárság rendezésére, a Selye János Egyetem működésével kapcsolatos kérdésekre, a kollektív bűnösség elítélésére, illetve károsultjainak kárpótlására.
Mi volt az egyetemes magyarsággal kapcsolatos legkellemesebb élménye?
– Egyértelműen a nyári olimpiai játékok. Magyar vonatkozású évértékelőnél kihagyhatatlan a londoni ötkarikás játékokra való visszatekintés. Újra jó volt magyarnak lenni, a magyar olimpikonok érmei örömet okoztak a magyarok millióinak, éljenek bárhol is a világon. Egyik barátom nemrég úgy fogalmazott, hogy a sport az a dolog, ami képes összekötni a magyarságot. Emellett még a művészetnek és a kultúrának lehet erős, összekötő ereje.
Egy kérdés erejéig maradjunk a Magyar Közösség Pártjánál. Két közgyűlésük volt, alapszabályt alkottak, teljes tisztújítás történt. Újraválasztott elnökként mit tekint az MKP legnagyobb eredményének?
Kellemes tapasztalat számomra, hogy továbbra is nagy az érdeklődés az MKP-ban való tevékenységre. Az emberek úgy gondolják, hogy a Magyar Közösség Pártja alkalmas mind a gazdasági vagy szociális, mind a társadalmi vagy kulturális elképzeléseik megvalósításához. Rendkívül fontos, hogy megmaradtunk gyűjtőpártnak, a sokszínűségben is egységesek maradtunk.
Milyen elvárásokkal tekint a 2013-as évre?
– Az új év legfontosabb feladata a megyei választásokra való eredményes felkészülés. Összpontosítanunk kell a regionális programokra, választ kell adnunk a megyék gondjaira. Rendkívül fontos, hogy megőrizzük a magyar képviseletet a megyéken belül, hiszen a megyékhez tartoznak a középiskolák, a kórházak, több kulturális intézmény, és a közutak szempontjából is fontos szerepet töltenek be. Például az, hogy a középiskoláink viszonylag jó körülmények között működnek, annak az eredménye is, hogy megyei szinten elég erősek vagyunk. Bízom abban, hogy egyre többen fogadják majd el azt a tényt is, hogy a magyarságunk fogyására, fennmaradásunk érdekében az egyik legfontosabb válasz az önkormányzatiság kiépítése. Nyugat-európai modellek is azt mutatják, ahol működnek kisebbségi autonómiák, ott szinte súrlódásmentes a kisebbség és a többség viszony. Ezért nem igaz az, hogy az autonómia szélsőséges törekvés, ellenkezőleg: az autonómia nem probléma, hanem megoldás! Fontos, hogy az önkormányzatiságnak, mint fontos önmegtartó erőnek a támogatása mellé minél többen felsorakozzunk.
Sok sikert kívánunk ehhez.
– Köszönöm, én is sikeres és boldog új évet kívánok a Felvidék.ma munkatársainak és olvasóinak.
***
Világvége helyett újrakezdés
Egy kis újévi lazasággal elmondható, hogy a 2012-es év legjobb híre az volt, hogy elkerült bennünket a világvége. Ismét beigazolódott, ki tudja, hanyadszor, hogy nem kell minden hírnek bedőlni, még ha néha olyan jól is esik.
Az elmúlt év elején újra megteltek a szlovákiai városok terei. Az ország eddigi legnagyobb korrupciós botránya, a Gorilla-ügy tízerzreket vitt a nagy hideg ellenére az utcákra. Néhány alkalommal Pozsonyban személyesen is részt vettem a megmozdulásokon. Ott, akkor, a tömegben állva nem gondoltam volna, hogy ez a mozgalom ilyen gyorsan s látványosan kifullad, megsemmisül. Megfelelő elképzelés, megvalósítható célok és követhető vezetők nélkül az egész jelenség úgy tűnik, csak egy téli vihar volt. Jött és ment. A tüntetések szervezői és azok résztvevői nagyon akartak valamit, de maguk sem tudták, hogy pontosan mi is lenne az. A szlovák közélet tisztsága pedig igencsak megkívánta volna, hogy a mozgalom ne haljon hamvába.
Emellett a 2012-es év természetesen bővelkedett jó és rossz hírekben egyaránt. Rögtön az év elején, még februárban szembesülhettünk a népszámlálás eredményeivel. Bár mindenki sejtette, hogy a szlovákiai magyarokat érintő folyamatok nem kedvezőek, viszont kevesen gondolták, hogy húsz év alatt száztíz ezerrel leszünk kevesebben. Ezt a tényt nem szabad elbagatelizálni, szőnyeg alá söpörni, vagy megkérdőjelezni hitelességét. Épp ellenkezőleg, minden közéleti cselekvésünk mozgatórugójának kell lennie. Minden tevékenységünkkel azt a célt kell szolgálni, hogy ez a folyamat megváltozzon. Innentől minden nyilatkozat vagy politikai szlogen, szóljon akár az együttműködés hangzatos üzenetéről, üres marad, ha nem társul hozzá a magyarság megmaradásához szükséges cselekvéssorozat megvalósítása.
A márciusi parlamenti választásokról már sokszor és sok helyen szóltunk. Robert Fico nagyarányú győzelme hosszú időre meghatározza az ország irányultságát. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Smer több mint százezerrel több szavazatot kaopott a magyarok lakta járásokban, mint két évvel korábban. Láthatjuk, Fico pártja tanult korábbi hibáiból, ha csak tehetik, kerülik a konfliktusokat, nem úgy, mint 2006 és 2010 között. Annak ellenére, hogy a kormányzat nem találja a gazdasági válság kezelésének megfelelő eszközeit, továbbá egyre több társadalmi csoport (pedagógusok, egészségügyi dolgozók) hajlandó akár az utcára is kimenni jogos követeléseik miatt, Robert Fico mégis nyugodtan ülhet a székében. A jobboldali ellenzék ugyanis nagyon rossz állapotban van. A többéves tradíciókkal rendelkező pártok (SDKÚ, KDH és a hozzájuk csapódó MOST-HÍD), valamint a rendszeridegen, populista Igor Matovič-féle OĽaNO, illetve az SaS ellenzéki versenye a Smernek kedvez.
A Magyar Közösség Pártja, bár nem jutott be a parlamentbe, de továbbra is megőrizte egységét, nem hagyta el sorainkat szinte senki, a szeptemberi és decemberi közgyűléseink igazolták: programunknak, felvállalt értékeinknek köszönhetően továbbra is számolni kell velünk, hatékonyan bele fogunk szólni a következő megyei, helyi, majd európai parlamenti és elnökválasztásokba. Megváltozott a neveünk, s a párton belül megalakult a keresztény platform. Az internetes bejelentkezési lehetőségnek köszönhetően érdekes személyek csatlakoztak hozzánk. A nyitás politikáját a 2013-as évben is folytatni fogjuk.
A nyáron újra jó volt magyarnak lenni. A nyári londoni olimpiai járékokon a magyar sportolók nagy örömet szereztek mindnyájunknak. Néhány hét erejéig elfeledtették velünk gondjainkat, bánataunkat, és közösen tudtunk örülni a szinte naponta érkező sikereknek. Ezúton is köszönet érte!
Szeptemberben a Magyar Közösség Pártja a Szlovákia Magyarok Kerekasztalával és a Most-Híddal közösen elkészített és aláírt egy dokunentumot: „A szlovákiai magyarok megmaradádának és fejlődésének alapfeltételei”-t. Az ún. nemzeti minimum újra kimondja, hogy a szlovákiában élő magyarság a magyar nemzet része. Az aláírt felek felvállalják a nyelvi egyenjogúság politikáját, kulturális és oktatásügyi kisebbségi önkormányzat létrehozásának a szükségességét, de kimondjuk a természetes régiók területi önkormányzatiságának a jogos igényét is. A dokumentumban foglaltakon túl a „nemzeti minimum” üzenete az is, hogy a felvidéki magyar életben szerepet vállalók együttműködése ne a puszta mandátumszerzésen alapuljon, hanem közös célok kitűzésén és azok megvalósításán nyugodjon. Intő jelként kezeljük viszont azt a tényt, hogy az aláírás óta eltelt négy hónap alatt a dokumentummal, illetve a benne foglaltakkal csak az MKP foglalkozik érdemben. Kimondtuk, csak olyan szlovák köztársasági elnökjelöltet tudunk támogatni, aki felvállaja a „nemzeti minimumban” foglaltakat. Mi ugyanis nem azért fogadtuk el a dokumentumhoz való csatlakozást, hogy pár hétig villogjunk a médiában, vagy igazoljuk magyar elkötelezettségünket, hanem azért, hogy erőt demonstráljunk a szlovák társadalom felé és napirenden tartsuk a magyarság megmaradásának és gyarapodásának témáit. A 2012-es évnek ugyanis az is egy meghatározó jelensége volt, hogy a szlovák politika levette napirendjéről az ún. magyar kérdéseket. Nem véletlenül. A népszámlálás eredményei miatt rájöttek ugyanis arra, hogy a folyamatok a nemzetállam építésének kedveznek. Elég passzívan hallgatni, már nem kell tenni semmit azért, hogy a szlovákiai magyarság néhány évtized múlva elfogyjon.
A magyar és a szlovák kormány miniszterelnökei, Orbán Viktor és Robert Fico konstruktív párbeszédbe kezdtek. Igaz, ezidáig a gazdasági és szociális együttműködésről esett inkább szó. Mégis láthatjuk, ez a párbeszéd utat nyithat a megoldatlan kérdések kezeléséhez is. A kettős állampolgárság, a kollektív bűnösség, a Selye János Egyetem sorsa mind megoldásra váró problémák.
Méltánytalanul elkerülte a média figyelmét, hogy az októberben megtartott európai néppárti kongresszuson elfogadott dokumentum áttörést jelent az európai kisbbségpolitika terén. Azzal, hogy az Európai Parlament legnagyobb politikai csoportosulása, az Európai Néppárt az MKP, az RMDSZ és a FIDESZ javaslatára kimondta, hogy külön jogalkotást kezdeményez az európai őshonos kisebbségek jogairól, komoly lehetőség nyílik, arra, hogy az Európai Unió nemzetközi közösségeket érintő jogvédelme megvalósuljon. Ezért is rendkívül fontos, hogy 2014-ben sikeresek legyünk az európai parlamenti választásokon. Nem szabad hagyni, hogy ez a kedvező folyamat at Európai Néppárton belül erejét veszítse.
Köszönhetően politikai megosztottságunknak, a nemeztközi szervezetek korábban nem tapasztalt passzivitásának és (valljuk be) a szlovák politika és diplomácia erejének, ma a felvidéki magyarság érdekképviselete és érdekérvényesítő ereje kisebb, mint ezelőtt volt. Ezért a 2013-as évnek valóban az összefogásról kell szólnia. Az összefogást viszont csak kialakítani, és nem kierőszakolni lehet. Gondoljunk csak bele, egy MKP-Most-Híd – koalíció a második legjobb eredményt érhette volna el a márciusi parlamenti választásokon, ha a koalícióra tett javaslatunkat nem utasították volna vissza. De ez már a múltté. A közelgő megyei választásokon, bár nem mi akartuk a kétpárti megosztottságot, az MKP részéről újra kísérletet teszünk arra, hogy ahol kell és szükséges, megtaláljuk az együttműködés leghatékonyabb formáit. Mindenki tudatosítja, a tét nagy.
A 2012-es évben tehát a világvége elmaradt. Továbbra is esélyünk van az életre, az álmok, a tervek megvalósítására, a cselekvésre. Éljünk vele. – írja Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnöke Pozsonyban, 2013. január 1-jén.
Felvidék.ma, on
