Húsz éve, hogy a brünni Tugendhat villában Václav Klausszal informálisan megegyezett Csehszlovákia szétválásában. Ma azt állítja, annak idején kettejük közül egyikük se húzta a rövidebbet, mivel két erős partner lévén mindegyikük a saját érdekeit védte.
Amíg Klausból köztársasági elnök lett idővel, ő csupán vesztes elnökjelölt lehetett Szlovákiában − két ízben is. Az évforduló alkalmából Vladimír Mečiarral az Aktualne.sk beszélgetett. Ebből a beszélgetésből készült összefoglalónk.
A cseh-szlovák szétválásról
Az interjúban Mečiar elmondta, hogy az önálló Szlovákia kérdése már jóval korábban felvetődött. Szlovákiában már akkor voltak olyan hangok, amelyek inkább az önálló kormányzást sürgették, amikor az ország nevével kapcsolatos kötőjel-vita kirobbant. Prága ezt követő gazdasági lépései elbizonytalanították az egész gazdasági közeget Szlovákiában. A szlovák gazdaság számára nem éppen előnyös prágai szabályok csak növelték az ellenállást. „Nemrégiben olvastam, hogy az 1992-es választások előtt, már május elején a cseh polgárok nagy része akarta a szétválást, mivel az volt az érzésük, hogy a szlovákokra csak ráfizetnek. Szlovákiában szintén sokan a szétválás hívei voltak, mert ők meg ellenkezőleg úgy gondolták, hogy a csehekre fizetnek rá.” Ám a bizonyosság, hogy másképpen nem megy, véleménye szerint akkor következett be, amikor a csehszlovák föderáció demokratizálására tett kísérlet kudarcot vallott. Mečiar szerint a hatalomra jutott Charta 77-esek addigra már az alkotmányt sem tartották tiszteletben. Havel elnök például baráti alapon Vavroušeknek ígérte a környezetvédelmi posztot, bár ennek létrehozása a szövetségi országok hatáskörébe tartozott. A környezetvédelmi miniszter azután meg csak galibát okozott Bősön, meg másutt is beavatkozott a dolgokba.
A szétválás kapcsán sokak által hiányolt népszavazással kapcsolatban elmondta, hogy a referendumról szóló törvény a cseh fél, a Nyilvánosság az erőszak és a KDH kezdeményezésére lett elfogadva azzal a céllal, hogy megakadályozza Csehszlovákia szétválását. Nem arról volt szó, hogy a referendum dönt a szétválásról. Azt kellett megakadályoznia, hogy a szétválás népszavazás útján valósuljon meg, az az ország ugyanis, amelyik úgy dönt, hogy kilép az államszövetségből, lemond a vagyonról is annak javára, aki marad. „Vagyis ha Csehországban referendum lett volna ez ügyben, és a cseh polgárok úgy döntöttek volna, hogy önállósulni akarnak, akkor az ő tulajdonuk a mi tulajdonunkba került volna. Az ODS rögtön a tárgyalások első estéjén bejelentette, hogy a választásokból kifolyólag teljhatalommal rendelkeznek bármiféle döntést illetően, nem akarnak népszavazást és nincs is rá szükségük. Akár azonnal megtehetik a lépéseket az önállósuláshoz, referendum nélkül is. Ti, szlovákok meg csináljatok, amit akartok.”
A Dubčekhez, Havelhez és Klaushoz fűződő viszonyáról
Alexander Dubček egyike volt azoknak, akik a bársonyos forradalom után Mečiart a belügyminiszteri székbe javasolták. Mečiar szerint Dubček nem ellenezte az önálló Szlovákia létrejöttét. „Mondtam is neki, te leszel a mi első köztársasági elnökünk, ha már csehszlovák elnök nem lehettél.” Azzal kapcsolatban, hogy Dubček valóban játékban volt-e a csehszlovák köztársasági elnöki posztért, Mečiar elmondta, egyértelműen jelölt volt, és Csehországban meg Szlovákiában is elfogadták. Akkoriban minden attól volt hangos, hogy „Dubčeket a várba!” „Ha ez a két jelölt − Alexander Dubček és Václav Havel − az akkori szövetségi gyűlés elé álltak volna, nem vitás, hogy Dubček lett volna az elnök. Hogy ez a helyzet megváltozzon, felkérték a szlovák csoportot, győzzék meg Dubčekot, hogy lépjen vissza Václav Havel javára. Ő azonban visszautasította ezt. Ellensúlyként felajánlották neki a szövetségi gyűlés elnöki tisztjét. Dubček csak miután megválasztották őt ebbe a tisztségbe, mondott le a köztársasági elnöki jelöltségéről. Ha korábban megtette volna, biztosan nem választották volna meg a szövetségi gyűlés elnökének. A kommunistaellenes hullám akkoriban nagyon erős volt Csehországban, és Alexander Dubček mégiscsak egy főtitkár volt.”
Václav Havellal kapcsolatban elmondta, hogy kezdetben jó volt kettejük kapcsolata. Később azonban Havel őt hibáztatta, amiért a szlovákok lázonganak, végül pedig arra a következtetésre jutott, hogy Mečiar a politikának azzal tesz a legjobbat, ha nem lesz benne. Az 1992-es választások utáni találkozójuk kapcsán elmondta, olyan dolgokat vágott akkor Havel fejéhez, amelyeket addig senki, meg talán azután sem. Elmondta, hogy szerinte Havel a politikai cselekedeteivel mennyit ártott Szlovákiának és Csehországnak is. A találkozó előtt, amikor sértő módon csupán Havel titkára fogadta az érkező Mečiart, a titkár kérdésére, hogy mit szeretne Haveltől, Mečiar állítólag azt felelte „a fejét”. Már ekkor tudni lehetett, hogy az egyezség teljeséggel kizárt. Véleménye szerint Havel sok hibát elkövetett politikai és gazdasági döntései során: ő nyitotta meg Csehszlovákia nevének kérdését, folytatás nélküli gazdasági döntéseket hozott, lefagyasztotta a Szovjetunióval való kapcsolat, aminek következtében néhány hétre le is állították az áruellátást. „Mindenhol csak az általa elkövetett hibákat kellett egyengetni. Nem igazán értette a valós életet, inkább csak drámai képekben gondolkodott. Amikor kormányfőnek javasoltak, azt mondta, hogy egy kis Napóleon vagyok. És amikor már arról döntöttek, hogy leszek-e vagy sem Szlovákia kormányfője, azt mondta: Hát akkor csak legyen, azzal a vidéki nacionalizmusával együtt.”
Mečiar Václav Klausról már sokat hallott, még mielőtt találkoztak volna. Első találkozásukat felidézve elmondta, hogy még pénzügyminiszter korában látogatta meg Klaust, aki nagyon udvariasan viselkedett vele, majd néhány perc múlva a szövetségi gyűlésben olyan kritikát zúdított rá, hogy hirtelenjében reagálni sem tudott arra. Később, amikor meghívta Klaust Szlovákiába, ő is megcsinálta vele ugyanezt. Mire Klaus megjegyezte, micsoda módszerek ezek, és elment. Mečiar szerint annak idején azért kínálták fel neki a szövetségi kormányfői posztot, hogy ebben a tisztségében gondoskodjon arról, hogy Klaus eltűnjön a politikából. „Akkor azt mondtam Havel elnöknek, hogy egyszer talán majd sor kerül a Klausszal való politikai csatára, de előtte szeretném tudni, milyen lesz ehhez az ő álláspontja: semleges marad, vagy valamelyikünk oldalára áll. Elvállalom az elnökséget, ha azt mondja, semleges lesz. Erre azonban Havel nem válaszolt, így a szövetségi kormányfői posztra nemet mondtam. Persze, hogy erről a beszélgetésről Klaus is tudomást szerzett. A két Vašek kapcsolata nagyon bonyolult volt, de mindketten elég intelligensek voltak ahhoz, hogy az ország érdekében a nyilvánosság előtt ezt ne mutassák. Így történt, hogy egy ízben akaratlanul is egy oldalon találtuk magunkat Klausszal Havel „ellenfeleiként”. Mečiar mindemellett Klaust szimpatikusabbnak tartotta Havelnál. Véleménye szerint Klaus kemény férfi, szilárd elvekkel, a múlt század legnagyobb cseh politikusának tartja, aki sokat tett Csehország érdekében.
Mečiar elmondta azt is, hogy a szétválást megelőző tárgyalásokon a két ország küldöttsége úgy összeveszett, hogy volt mit csinálniuk, hogy újra egy tárgyalóasztalhoz ültessék őket. „Nem arról van szó, hogy kihúzta a rövidebbet. Két erős partner találkozott, és mindegyikünk felelősségteljesen védte a saját érdekeit.” Klaus jelenlegi kijelentései kapcsán megjegyezte, hogy az Európai Unióra vonatkozó nézeteinek nagy része rendben van és reális is. „Ami felingerlő, hogy időnkét túlexponálja ezeket a kijelentéseket, de ezek mindig csehpártiak. Több nézetéről utóbb bebizonyosodik, hogy helyes volt”.
A sorsról és a szlovák mentalitásról
Mečiar nem irigyli Klaustól, hogy köztársasági elnök lett, míg neki a két próbálkozásából egyszer sem sikerült ugyanez Szlovákiában. „Tudatában vagyok annak, hogy a szlovák politikusoknak más sors jutott. Egyetlen szlováknak sem engedték meg, hogy hosszabb ideig a politikai színtéren maradjon, mindegyiket maguk tönkretették. Ez volt az én sorsom is, aminek tudatában voltam. Annak idején mondogattam is, amit anyám mondott egyszer nekem. A csehek bosszút állnak rajtad. A magyarok visszaadják ezt, és a szlovákok nem fognak segíteni neked. És ez még az önálló állam létrejötte előtt volt. Ilyen a mentalitásunk. Ha valaki kilóg a sorból, az gondot jelent. Mondjon az ember bármilyen nevet, s már jön is a válasz: azt ismerem, az egy szamár.”
Arra a kérdésre, hogyan fogja ünnepelni az önálló Szlovákia húszéves évfordulóját Mečiar elmondta, hogy a tízéves évforduló kapcsán rendezett hivatalos ünnepségen szeretett volna részt venni. A köztársasági elnök Rudolf Schuster volt akkor, a parlament elnöke Pavol Hrušovský, a kormányfő pedig Mikuláš Dzurinda, ám az ünnepségen nem volt kívánatos a személye. Mint mondta, akik az ország önállósodása ellen voltak, most újra megünneplik azt, s ő nem szeretné újra megérni, hogy kitiltsák őt az ünnepségekről. „Még gondolkodom, hogy elmenjek-e. Azok az emberek valahogy nem akarnak kapcsolatba lépni velem, inkább letagadtatják magukat, vagy küldenek valamilyen ostoba üzenetet. Azt hiszik, azzal hogy megnyerték a választásokat, az Isten nemcsak hatalmat, hanem eszet is adott nekik”.
Aktualne.sk nyomán dé
