A 2011-es népszámláláskor Farnad 1307 lakosából 940-en vallották magukat magyarnak, 326-an pedig szlováknak. A lakosság főleg római katolikus vallású, reformátusnak 147-en vallották magukat.
A község református templomát 1787-ben építették, tornyot 1804-ben emeltek hozzá. A gyülekezet lelkipásztora 1999 októberétől Kissné Tóth Ilona.
A választói névjegyzékben 104 név szerepel, a gyermekekkel együtt 130 körül lehet a gyülekezet lélekszáma – mondja a lelkipásztor -, így alig húszan lehetnek, akik reformátusok ugyan, de nem járulnak hozzá az egyházközség fenntartásához. A templom befogadóképessége megfelel a gyülekezet jelenlegi nagyságának. Bár a padsorok csak a sátoros ünnepek alkalmával (főleg karácsony este) telnek meg, olyankor százan is jelen vannak (sokan ugyanis kíváncsiak a gyermekek szereplésére).
A falu a nagyobb településektől (Párkány, Érsekújvár, Léva) messze esik, s mivel helyben megszűntek a munkalehetőségek, a fiatalok elköltöztek vagy külföldön dolgoznak. Farnadon van óvoda és iskola, valamint néhány üzlet is, ám ezek csak nagyon kevés embernek tudnak munkát biztosítani. Ez a tény is befolyásolja a gyülekezet lélekszáma negatív irányba történő alakulását. Kevés az újszülött, annál több a temetés (az elmúlt évben nyolc temetés volt, miközben egyetlen keresztelő sem).
A vasárnapi istentiszteleteken átlagosan huszonöten vesznek részt, a böjti időszakban negyvenen is ülnek a padokban, ünnepek idején hatvanan is úrvacsoráznak. A lelkipásztor elmondja, hogy hívogatja a híveket a templomba, ám sokaknak betegség vagy öregség miatt nehezükre esik eljutni. Egy ideig autóval szállította az idősebbeket a templomba a lelkipásztor, de romló egészségi állapotuk miatt ez a szolgálat abbamaradt.
Ősztől pünkösdig hetente egyszer van bibliaóra, amit átlagban tízen látogatnak. A nyári időszakra viszont fel kell függeszteni az egyébként rendszeres alkalmat – mondja a lelkésznő -, mivel az asszonyok nyáron a kerti munkákkal vannak elfoglalva, kint vannak a szőlőben. Keddenként az iskolai hittantanítás után a bibliakör néhány tagjával a lelkipásztor felkeresi azon idős embereket, akik már nem tudnak részt venni a vasárnapi szolgálaton, és házi istentiszteletet tartanak számukra az otthonaikban: énekelnek, imádkoznak és beszélgetnek az igéről.
A gyülekezet lélekszámának jövőbeli alakulását mutatja, hogy az iskolai hittant mindössze kilenc gyermek látogatja. Ezért már nem tudnak évente konfirmációt tartani, hanem több – különböző korosztályú – fiatal tesz egyszerre vallást a hitéről. A karácsony esti és anyák napi ünnepélyek mellett a gyermekeknek tanévzáró és -nyitó alkalmat szerveznek. Általában húsz gyermek is összejön ilyenkor, mert a barátaikat is magukkal hozzák. Tartanak gyermek-istentiszteletet is, melyet rendszeresen öt gyermek látogat (velük a lelkipásztor lánya foglalkozik).
Tervek mindig vannak, csak az Úristen adja meg hozzá a jóváhagyást – mondja Kissné Tóth Ilona, majd az elmúlt évekre visszatekintve sorolja is, hogy mi mindent sikerült megvalósítaniuk. Farnadra való kerülése után a templom tetőzetét javították meg, majd holland segítséggel a megrongálódott padokat cserélték ki jobb minőségűekre, és új padlóval burkolták a belső teret. Egy vihar miatt alaposan megrongálódott a torony is, így azt is ki kellett javítani. Be- vezették a vizet, akárcsak a gázt a templomba és a parókiára, hogy fűteni lehessen a gyülekezeti teremben és az irodában is a hideg időszakban.
Pár éve került vissza az egyházközség tulajdonába az államosítás áldozatául esett, mára már alaposan lelakott, romos épület, amit a gyülekezet fokozatosan újít fel. Már pótolták a hiányzó nyílászárókat, de a homlokzat felújítása még várat magára. Tavaly, amikor nehéz helyzetbe került az egyik család, a gyülekezet úgy döntött, hogy otthont ad nekik ebben az épületben. A központi fűtés ugyan még nincs bevezetve, de sikerült átalakítani és felújítani a helyiségeket. A költségek fedezésére kölcsönt vettek fel az Egyetemes Egyháztól, s amíg nem törlesztik, addig csak kis lépésekben haladnak a terveik megvalósításában. (Tavasszal egy vihar megrongálta a templom északi oldalát, most ennek a kijavítása az elsődleges feladat.)
Az egyházközségnek volt iskolája is, de azt sajnos nem kaphatták vissza (időközben magánlakás céljára alakították át, és a törvény ilyen esetben nem tette lehetővé a restitúciót).
De van remény a jövőre is, és ha Isten megsegít, akkor az meg is látszik a gyülekezeten – szögezi le a lelkipásztor. Ezt tapasztalják azok a holland reformátusok is, akiknek a támogatásával lecserélhették a régi padokat. A lelkipásztor lelki téren fontosnak tartja a család- és beteglátogatást, az idősek felkeresését, a rendszeres bibliaórákat és az istentiszteleti alkalmak megtartását, valamint a gyermekekkel való foglalkozást. Kissné Tóth Ilona támaszkodhat a gondnokok segítségére, akik mindig betöltötték küldetésüket, teljesítve a rájuk bízott feladatot. És így áll az ügyek intézéséhez az egész presbitérium, mert a magára vállalt feladatot minden tagja végre is hajtja.
A lelkipásztor azt is konstatálja, hogy a hívek nagyon szépen adakoznak: Isten dicsőségére, a perselybe is, és szinte mindenki befizeti az egyházfenntartói járulékot. Amikor a templom tetőzetét kellett kicserélni, akkor sem voltak restek megnyitni a pénztárcájukat. Nagyon lelkes, családias a gyülekezet, ahol jól érzi magát a lelkész is meg a hívek is – összegez Kissné Tóth Ilona lelkipásztor.
Reformata, Kálvinista Szemle 2012/10
