Félelmetes az önzés és a nemtörődömség szintje! Komáromra értem, de bizonyára máshol is hasonló – vagy részben hasonló – a helyzet.
Ma ebédre menet végigsétáltam a komáromi belváros egyik nevezetes utcáján, a Megye utcán – a városházától a körzeti hivatalig (munkahivatalig). Elborzadva nyugtáztam, hogy mi az eredménye annak, amikor a város néhány napig nem tudja – objektív okok miatt hozzáteszem – takaríttatni az utcákat. E rövid szakaszon (nagyjából 200 méter) legalább kétszáz csikket és más apró szemetet láttam eldobva. Az ember ilyenkor szembesül az itt lakók és a járási székhelyt látogatók társadalmi érettségével, kultúrájával – jobban mondva mérhetetlen kulturálatlanságával.
A hó eddig sok mindent elfedett, most viszont a gyors olvadás után az utcakő felfedi titkait és tényleg félelmetes, hogy valaki ahelyett, hogy a kukába dobná a cigarettavéget, simán eldobja, hisz „úgysem látszik”. Az utca teljes hosszában ott az eldobált csikkek tömkelege. Nemcsak ott, ahol nincs a közelben kuka, de ott is, ahol van, még a szeméttároló közvetlen közelében is „vastagon”!
A poén az, hogy az ilyen emberek is – társadalomellenes hozzáállásuk ellenére – elvárják a várostól, hogy drága pénzért takaríttasson utánuk. Miért? Az udvarukban vagy a konyhájukban ki takarít utánuk? Vajon ott is csak úgy eldobják a csikket? Bizonyára nem. De akkor miért teszik ezt közterületen? Mert az nem az övék?
Hol van a lokálpatriotizmus, hol a polgári büszkeség? Sehol. Ez az eredménye a betelepítéseknek, az egykor összetartó, büszke városközösség felhígításának, a gyökértelenségnek, az elvtelenségnek és kilátástalanságnak. Ha én nem találom a helyen a világban, a városban, a közösségben, akkor pusztuljon az egész! – vallják sokan.
Sötét viharfelhők gyülekeznek felettünk és a nap már alig-alig sejlik át rajtuk…
Králik Róbert, Felvidék.ma
