Barczi Gyula művészettörténész diákévei alatt éveken keresztül dolgozott a krasznahorkai várban mint idegenvezető. A Pátria rádióban Melaj Erzsébet beszélgetett vele.
A vár tetőszerkezetének sajnálatos leégése után, amelyre 2012. március 10-én került sor, Barczi Gyula tagja lett annak a szakemberekből álló bizottságnak, amely ennek a kulturális örökségnek a helyreállítási munkálatait felügyeli. Melaj Erzsébet beszélgetéséből kiderül, hogy más mulasztások is történtek.
M.E.: Mivel Ön évekig dolgozott a krasznahorkai várban, mint művészettörténész, a gyűjteménnyel foglalkozik továbbra is. Eléggé mostohán bántak a vár gyűjteményével, mert egy összefoglaló szakkönyvet sem lehet találni erről a várról.
B. Gy.: Lehet találni korábbi kiadású dolgokat, írásokat. Sajnos az utóbbi időben nem jelent meg nagyobb összefoglaló mű vagy monográfia, ami a krasznahorkai gyűjteményeket feldolgozná. Esetleg megemlíteném a 2003-ban vagy 2004-ben megjelent kötetet, amely Magyarországon jelent meg Basics Beatrix szerkesztésében. E könyv keretében egy fejezet Krasznahorkát is illeti. Sajnos a gyűjtemények a 19. és a 20. század elejei írásokból ismertek a legjobban.
M.E.: Mi lehet ennek az oka, hogy nem foglalkoztak eléggé átfogóan a vár gyűjteményével?
B.Gy.: Elsősorban az a probléma, hogy a Betléri múzeumban, mert a Betléri múzeumhoz tartozik Krasznahorka vára, nem volt olyan lehetőség, illetve nem volt embere összeállítani egy olyan munkacsoportot, akik dolgoztak volna a gyűjteménnyel, dolgoztak volna azzal, hogy tulajdonképpen a krasznahorkai vár egy fontos múzeum. Művészettörténész a Betléri múzeumban először és utoljára 1952 és 55 között dolgozott.
M.E.: Ezzel megmondtunk mindent?
B.Gy.: Azért vannak hátterek is, amelyekről mi nem tudunk, mert hát nem vagyunk ott, és nem utolsó sorban a vezető pozíciókra is olyan emberek kerültek, akik pont nem a szakmai szempontok alapján voltak kinevezve ezekbe a pozíciókba.
M.E.: Említette, hogy az ötvenes években mégiscsak volt egy művészettörténész, aki foglalkozott a rábízott műtárgyakkal. Készült-e katalógus ezekről a műtárgyakról?
B.Gy.: Készült katalógus, ha katalógusnak lehet nevezni, minden tárgynak, ami a Betléri múzeum gondozásában van, van egy kártyája, egy leíró papírja, hogy tulajdonképpen milyen tárgyról van szó, milyen a mérete és fotográfia is kíséri ezt a kártyát, de kiadott katalógus nem készült se bútorról, se fegyverről, se képről.
M.E.: Tehát amiről Ön beszél ,nem is katalógus, hanem inkább csak leltár.
B.Gy.: Úgy van, ez csak egy leltár, leltárból több van. Ismerünk a 20. század elejéről származó leltárakat és biztos vannak mai leltárak, ezt a törvény írja elő, hogy ilyennek kell lenni egy múzeumban.
M.E.: Katalógus hiányzik, így a leltárra kell hagyatkozni, ugye most arról van szó, hogy meg kell menteni bizonyos tárgyakat a krasznahorkai várból. Kezdhetnénk ott, hogy a krasznahorkai vár március 10-én leégett és azóta tulajdonképpen több tucat ellentmondásos hírt hallani. Egyáltalán meg lehet tudni a valódi okát ennek a tragédiának?
B.Gy.: A valódi okát, azt vizsgálják. Vizsgálja a rendőrség, vizsgálja a biztosító, gondolom a Betléri múzeum munkatársai is azon vannak, hogy nyilvánosságra kerüljenek az okok, hogy mi történt tulajdonképpen március 10-én, amikor égett a vár. Az információk nagyon fura módon kerültek a nagyközönség elé, interneten keresztül ki mit hallott, de a Szlovák Nemzeti Múzeum nem mondott semmi hivatalosat. Én ezt tartom nagy problémának.
M.E.: Nincs aki ezt az ügyet hivatalosan felkarolná? Mi csak azt tudjuk, hogy gyűjtenünk kell, tehát a nagyközönség gyűjteni akar, mert a műemléket meg akarja menteni, azok viszont, akik elfogadják a pénzt, nem tartják fontosnak, hogy mindenről tájékoztassák a nagyközönséget?
B.Gy.: Hát ezt a Szlovák Nemzeti Múzeum képviselőitől kellene megkérdezni. Én még a gyűjtéshez szeretnék fűzni egy megjegyzést. Mindenki azt akarja, hogy a krasznahorkai vár ép állapotba kerüljön, de eddig is gyűjtöttünk a krasznahorkai várra, mivel az adóinkból van fenntartva mint múzeum, az adóinkból kellett volna bebiztosítani azt, hogy a vár egy eldobott cigarettától ne égjen le, vagy hogy egy várban a gyűjtemények olyan állapotban maradjanak meg még hogy ha tűz is van körülöttük, hogy azok ne sérüljenek meg. Szóval ez is egy olyan kérdés, mi történik azzal a pénzzel, amit ugye az adófizetők éveken keresztül, évtizedeken keresztül fizettek a Szlovák Nemzeti Múzeumnak?
M.E.: Arra szeretne utalni, hogy a vár gazdái nem eléggé szakmai szempontok alapján biztosították a vár védelmét?
B.Gy.: Inkább más problémával szembesülünk. Azzal, hogy a vár gyűjteményei és a várnak mint múzeumnak a működtetése nem történt szakszerűen és nem is történik természetesen. A várban nincs történész, nincs művészettörténész, és így tovább sorolhatnám azt, amije egy 21. századi múzeumnak nincs, ami a tűzvédelmi dolgokat illeti. Azért emlékszem mint idegenvezetőt engem is havonta iskoláztattak arról, hogy mit kell csinálni a turistával, hol vannak a torlasztók, hogyan kell ezeket használni, erről felvilágosítottak minket mint idegenvezetőket. Más dolog az, hogy milyen állapotban volt maga az épület. A krasznahorkai vár egy középkori reneszánsz erődítmény volt, más szempontok alapján kellene elbírálni azt, hogy mennyire tűzálló a tető, honnan lehet kirohanni, milyen utakat lehet választani. Krasznahorka várába egy úton lehet bejutni és ugyanezen az úton lehet ki is menni. A 21. században megoldások léteznek erre.
M.E.: A vészkijárat szinte minden épületben kötelező.
B.Gy.: Kötelező. Tudom, hogy a műemlékvédelmet élvező épületeknél ez valahogyan másként működik, de ahogy említettem, megoldást biztos lehet találni.
M.E.: Foglaljuk össze, Ön azt állítja ezek alapján, hogy egy eldobott cigarettavégből nem lehet ekkora tüzet szítani, mint amilyen tűz keletkezett március 10-én?
B.Gy.: Hát ezek szerint lehet, mert a vár leégett, a tetőszerkezet leégett húsz perc alatt. Itt az a probléma, hogy a 21. században egy eldobott cigarettacsikktől leég a vár.
Pátria rádió nyomán Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36150,36121,35557,33691,32863″}
