Csóti György (FIDESZ) országgyűlési képviselő napirenden kívüli felszólalásában az autónómia jelentőségéről beszélt. A jövő héten az európai pozitív példákról szól, majd ezt követően „körbe járja” a Kárpát-medencét, végül egy összegezést szeretne adni a tapasztalatairól, tudtuk meg a képviselőtől. Alább az április 9-i felszólalását olvashatják:
Az 1920-as trianoni békediktátum következtében 3,4 millió magyar került idegen fennhatóság alá az utódállamokban, közel a fele az új magyar határ mentén egy tömbben! Ezeken a területeken ma mindössze 2,5 millió magyar él a 2001-es népszámlálás alapján. A magyarok részaránya az elcsatolt területen a helyi lakossághoz viszonyítva:
Felvidéken 30 %-ról 10 %-ra,
Kárpátalján 31 %-ról 12 %-ra,
Erdélyben 32 %-ról 20 %-ra,
Délvidéken 28 %-ról 14 %-ra csökkent.
Mindez látszólag betudható a kényszerű elvándorlásnak, erőszakos asszimilációnak, kitelepítéseknek, tömeggyilkosságoknak, amelyek 1920 és 1990 között történtek. Azt hittük, a rendszerváltozások után, az euroatlanti integráció kiteljesedését követően, mindez megszűnik. Nem így történt. 1991 és 2001 között több mint 300 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma.
A harmadik évezred első évtizede sem hozott változást, ez a tendencia folytatódott, a pontos adatok még nem ismeretesek.
A fenti állítás másik igazolásául a szomszédos országok elmúlt években folytatott kisebbségpolitikájának elemzése szolgál. Általánosságban megállapítható, a többségi nemzeteknek csak addig van szükségük a magyarokra, amíg a belpolitikában, olcsó ígérgetésekkel, koalíciós partnernek megnyerik, vagy külpolitikai megfontolásokból, jó bizonyítványt akarnak felmutatni a nemzetközi közösség felé. Amint nincs rájuk szükség, ejtik őket, és az ígéreteket azonnal visszavonják.
A kis lépések politikája tehát nem hozott semmi érdemleges eredményt, a külhoni magyarság „porlik mint a szikla”.
Mi a megmaradás feltétele? Az anyanyelv korlátlan használata az élet minden területén a születéstől a halálig, a nemzeti kultúra ápolásának és gyakorlásának joga külső feltételek nélkül, egyenrangú állampolgárság az adott országban, pénzügyi és gazdasági függetlenség. Európai uniós szóhasználattal: a szubszidiaritás elvének biztosítása.
Miután egyik szomszédos országban sem ismerik el az ott élő magyar nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek, tehát nem egyenrangú állampolgárok, ezért csak a tényleges és teljes körű autonómia biztosíthatja szülőföldön boldogulásukat és fennmaradásukat.
Tényleges, tehát nem olyan, mint Petru Groza korában a Magyar Autonóm Tartomány Erdélyben. Teljes körű, vagyis személyi elvű, kulturális és területi autonómia valamelyik formája, vagy ezek kombinációja. Csak ezáltal biztosítható ugyanis az önrendelkezés a szórványban és a tömbben élőknek egyaránt. Kérdés, milyen alapon adható meg ez a jog a kisebbségben élőknek?
A Lajtától nyugatra és a Kárpátoktól északra, számos helyen megoldották az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét személyi elvű, kulturális vagy területi autonómia biztosításával.
Világossá kell tenni, hogy az őshonos magyar nemzeti közösségeknek is alanyi jogon jár az önrendelkezés az utódállamokban. Születésük helye adja meg ezt a jogot: ott születtek, ahol őseik éltek és alkottak évszázadokon át. Falvakat, városokat építettek, gazdag kultúrát teremtettek, és vérükkel védték azt a földet, ahol ma is élnek. Joguk van tehát nemzeti identitásuk megtartásával szülőföldjükön teljes életet élni. Ezt a jogot számos európai irányelv, Európa Tanács-i ajánlás és a volt szovjet érdekszférán kívüli területeken kialakult gyakorlat igazolja.
Ezért kell, és ezért jár az autonómia az elszakított nemzetrészeknek. Ennek biztosításához kérem tisztelt Képviselőtársaim hozzájárulását, mindenki a maga területén, a maga lehetőségei szerint!
Csóti György (FIDESZ) országgyűlési képviselő
Felvidék.ma
