40866

Sorsunk, Európa címmel az I. Martosi Szabadegyetem harmadik napján Csáky Pál közíró, politikus vendégeivel, Glatz Ferenccel, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökével és Németh Zsolt külügyi államtitkárral beszélgetett Európa helyzetéről, jövőjéről, s benne a magyarok lehetőségeiről.
Az első témakör a 19. század végi és 20. század eleji európai entitás szerepét, helyzetét járta körül, illetve azt boncolgatta, miként volt ez ránk, magyarokra hatással. Mit adott az európai civilizáció a magyarságnak és mivel gazdagítottuk mi Európát.
Glatz Ferenc a felvetett témával kapcsolatban elmondta, hogy az európai kultúra szerepét az egész világtörténeti folyamatban sokkal fontosabbnak tartja, mint ahogyan azt ma beállítják. Véleménye szerint az Európai Unió nem tudja ezt az Európa-tudatot megfelelően létrehozni, bár tény, hogy a valós problémákra nehéz napi szinten reagálni.
Glatz úgy véli, hogy az európai fél kontinens kétségkívül az egyik célpontja lesz annak a migrációnak, amely a világban korábban megindult, s nemcsak azért mert itt megfelelő termőföld és édesvíz van, hanem azért a kulturált magatartásért is, amelynek kialakításában a kereszténység nagy szerepet játszott, s nélküle Európa ezt a rangot nem érte volna el.
Németh Zsolt véleménye szerint ma nem csak az intézmények vannak válságban, és nem csak az euró, bár tény, hogy a válság meghatározó módon gazdasági, és egyfajta mély intézményesítésen kell az Európai Uniónak végigmennie, ha a valutáját meg akarja menteni. Ám a gazdasági és intézményi dimenziókon túlmutató probléma-együttesről van szó, s ebben az Európai Unió erkölcsi, lelkületi és szellemi válságának ugyanakkora hangsúlyt kell kapnia.
Németh szerint a közép-európai térség lemaradása a viszonylag jó versenyképességi adottságai ellenére az életszínvonal és a nemzeti jövedelem tekintetében jelentős, s ha Európa nem tud a válságával megküzdeni, akkor az komoly gazdasági fejlettségbeli problémákat jelent majd nekünk is az elkövetkező évtizedekben. Magyarország tehát érdekelt abban, hogy egy olyan közép-európai együttműködés szülessen, amelynek középpontjában a gazdaság áll.
Egyedül ugyanis nem tudunk labdába rúgni, együtt viszonyt tényezők lehetünk – magyarázta az államtitkár, aki szerint ebbe a koncepcióba illeszkedik a magyar-szlovák kapcsolatrendszer és a felvidéki magyarság helyzete is. Erre a kapcsolatrendszerre azonban azok a kihívások hatnak – mondta –, amelyek Európa és Közép-Európa előtt állnak, s ez némileg korlátozza a magyarság lehetőségeit. De a nemzeti érdekeket és a szomszédsági vagy európai érdekeket nem lehet egymással szembefordítani.
A Fidesz számára nem értelmezhető a szomszédságpolitika nemzetpolitika nélkül, de fordítva sem – mondta. Az államtitkár úgy véli, ennek a tükrében ki tudták alakítani a békés együttélés feltételeit a két ország között. Sok téren javult a helyzet, bár áttörésről nem lehet beszélni, például a nyelvhasználat területén sem – jelentette ki. Véleménye szerint a valódi nyelvi egyenjogúság megteremtése érdekében az elkövetkező időszakban létre kell hozni azt a vegyes bizottságot, amely erről fog Magyarország és Szlovákia között tárgyalni.
Németh elemezte az állampolgársági ügyet is, s úgy véli, előbb-utóbb meg fogják teremteni annak a feltételét, hogy Szlovákiában is szabadon élni lehessen a magyar állampolgárság felvételének lehetőségével.
Csáky Németh Zsolt szavaira reagálva elmondta, hogy véleménye szerint azért egy rubikonnak mindenképpen lennie kell. Értjük ugyanis, hogy a magyar kormány és Magyarország nincs könnyű helyzetben diplomáciailag, sem nemzetközi-politikai szempontból. Étjük, hogy a magyar kormánynak nem érdeke újabb frontokat nyitni a magyar-szlovák viszonyban sem. De azt nem értjük, néha miért hangzanak el kritikátlan megjegyzések a szlovák valóság, a felvidéki magyarság vagy Robert Fico vonatkozásában.
A csendes semlegesség sokak számára talán még elfogadható, de azért dicsérni Robert Ficot, hogy milyen jól kezeli a gazdasági válságot, melléfogás, hiszen a szlovák sajtó is azzal van tele, hogy nem így vagy. Robert Fico nem csinál semmit, az ország eladósodik, és Szlovákia csúszik lefelé. A másik lényeges dolog pedig, hogy a magyar-szlovák viszonyban semmiféle gesztus nem volt tapasztalható a jelenlegi szlovák kormány részéről a magyarok vonatkozásában.
A beszélgetés második témaköre során az európai szerkezeti átalakulás kérdéskörét járták körül a beszélgetés résztvevői, s arra próbáltak választ keresni, mi minden történt a 20. században Európával, mi mindent csináltunk mi, büszke európaiak a 20. században, van-e alternatívája az Európai Uniónak, illetve széthullhat-e az Unió, s ha igen, akkor mi következhet ez után.
Glatz Ferenc a kérdéskör kapcsán elmondta, az Európai Uniót elkerülhetetlen alternatívának tartja a jelen helyzetben, ha azt nézzük, hogy mi a legjobb az európai embernek. A 19. századi fejlődés azt eredményezte, hogy létrejöttek Európában az ún. nemzetállamok. De ezek a nemzetállami kultúrák gazdaságilag szemben is álltak egymással, ami valójában a háborúkhoz vezetett. Kellett tehát egy olyan integrációs szervezet, amelyik beszabályozza a nemzetállami érdekellentéteket. Az Európai Unió olyan biztonsági háló – mondta Glatz –, amely ezt a békés állapotot biztosítja a kontinensen, másrészt viszont a kis nemzetek, kis államok védelmét is ellátja. Véleménye szerint, ha nincs az Európai Unió, akkor az 1990-es éveket követő európai újraegyesítésben a kis gazdasági képességű és népességű, kelet-európai nemzeteket rég legyalulta volna a nemzetközi nagy tőke és a nagy államok is.
Az Európai Unió egy fórum is, ahol a kis államok felemelhetik a szavukat államuk érdekében. Az Európai Unió egy fiatal, nagyon nehéz viszonyok közt alakuló szervezet – magyarázta Glatz, de megítélése szerint jelenleg nincs más alternatíva. Senki sem vitatta, hogy a 21. század az identitás pluralizmusszázada lesz – vélekedik az akadémikus. Tudomásul kell vennünk, hogy a 21. században az azonosságok, pl. a családi együttlét azonossága, a lokálos azonosság, az állampolgári azonosság, a nemzeti azonosság vagy a vallási azonosság mindenkinél más sorrendbe kerül elraktározásra. S az Európai Unió akkor lesz eredményes intézményrendszer, ha ezt a pluralitást minden téren egyformán figyelembe veszi és lehetővé teszi. A türelem és a szolidaritás kitörölhetetlen lesz a 21. század európai uniós polgárainak magatartásából.
Csáky szerint Európa nem kerülheti ki a jövőben a több nemzetiségről, a nyelvek és a kultúrák helyéről szóló vitát, és ebbe a vitába az őslakos kisebbség helyzetét is bele kell ágyazni. Erre kapcsolódva a beszélgetés résztvevői a harmadik témakörben a nemzet szerepét, a nemzeti kultúrák és a nemzeti nyelvek fejlődését járták körül, s arra próbáltak válaszokat keresni, hogy az újragondolt Európában milyen lesz a magyarság szerepe, és egyáltalán mekkora esélye van a kisebbségi téma rendezésének egy elkövetkező európai struktúrában.
Németh Zsolt szerint a jelenlegi feladat, hogy Magyarország versenyképességét minél inkább növeljük, kigondolni, hogyan tud az ország úgy megerősödni, hogy ezt a környezete és a szomszédos országokban élő magyarok irányába is szét tudja sugározni. Németh fontosnak tartja, hogy Európában létezik egy fokozódó odafigyelés a történelmi megbékélés kérdésére, amelyben pl. a szerbekkel döntő áttörést sikerült elérni, s ez óriási tőkét jelent.
Az államtitkár szerint jelenleg Szlovákia viszonylatában is ilyen tőkefelhalmozódási időszakot élünk. Az, hogy van egyfajta dialógus a két állam közt és nincs nyilatkozatháború, véleménye szerint nagyon fontos tényező, és meggyőződése, hogy Magyarország a szlovákokkal is el fog jutni a történelmi megbékéléshez. Az elvarratlan szálak elvarrása ugyanis nem a múltról szól, hanem a jövőről. Arról, hogy egymás szemébe tudjunk nézni, ki tudjuk mondani, hogy bocsánat.
A másik irány, amit szerinte követni kellene Európában a kulturális sokszínűség, ami nagyon fontos feltörekvő irányzata az Európai Unió politikáinak. A kulturális sokszínűség mellé szorosan be lehet hozni a nyelvi sokszínűséget is. A nemzetek Európája mellett azonban mindenképpen meg kell említeni a régiók Európáját és a határtérség-fejlesztést is, amely a Székelyföld kivételével az egész Kárpát-medencében fantasztikus lehetőséget hordoz magában a magyarság számára.
A negyedik kérdéskör a nemzeti kisebbségek helyét, helyzetét és esélyeit latolgatta a jövő Európai Uniójában. Glatz Ferenc ezzel kapcsolatban elmondta, hogy 30-40 éven belül megkezdődik az európai populáció átalakulása etnikailag és szociálisan is. A világ népessége 2050-re eléri a 10 milliárdot. Tény, hogy a világnak van 6-7 olyan komplex térsége, mint amilyen például az európai is, ahol a jelenlegi technika ellátás mellett az élelemtermelés és az ivóvízellátás biztosítható.
Az a folyamat, amely a 70-80-as években elkezdődött, s amelyet úgy szoktak nevezni, hogy a Dél áramlik Észak felé, nemcsak megkezdődött, hanem elképesztő sebességgel folyik. Tény, hogy az európai populáció a 4-5. század után a 10. századik átalakult, és a következő 30-40 esztendőben újra fog alakulni. Európában, a fehér ember társadalmában az öregedés nagyon előrehalad, és ez a munkahelyteremtés szempontjából vonzza a migrációt. Ez az, ami meghatározza, milyen nyelven fogunk beszélni és azt is, milyen emberjogi, többek közt etnikai és más kisebbségi kérdésekkel kell majd szembenézni a következő évtizedek Európájában. Ezért tehát az Európai Uniónak hozzá kell szoknia, hogy a kisebbségeknek hathatósabb védelmét biztosítson.
Glatz úgy véli, hogy a jövőben Európa a kultúrnemzetek Európája lesz, határoktól függetlenül létező kulturális entitásokban élő emberek közössége. S neki meggyőződése, hogy a kulturális autonómia, legyen az akár területi alapú is, nem gyengíti az államot, hanem erősíti azt, mivel az egyén állampolgársági identitást erősíti, ha az anyanyelvét különböző szinteken teljes mértékben használhatja. Úgy véli, a nemzeti nyelvhez való teljes körű hozzáférés szociális kérdés is, mert ha valaki nem az anyanyelvén tanulhatja meg bármelyik szakmát, szociális hátrányba kerül a többiekkel szemben. A fiatal nemzedéknek a saját szemével kell már mindent újragondolnia, lehet, hogy ők egészen másként képzelik el majd a jövőjüket, de Glatz úgy véli, minden generációnak lesz annyi esze, hogy követelje a saját érdekeit, így a teljes anyanyelvi kultúra művelésének lehetőségét is, bármilyen integráción, például az Európai Unión belül.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40804″}