Ki ne ismerné az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” kesergő ének „Hol vagy István király? – Téged magyar kíván…” sorát, amelyben az elmúlt évszázadok során a „Boldogasszony anyánk” énekkel együtt a magyarság vigaszt keresett nehéz helyzetében. 2013. augusztus 15-én első szent királyunk halálának 975. évfordulójára, augusztus 20-án pedig szentté avatásának 930. évfordulójára emlékezünk.
Kelet vagy Nyugat?
Az első ezredforduló tájékán az európai kontinens két császárságának határain túli észak- és kelet-európai népek életében döntő változás vette kezdetét. Azon népek vezetői, melyek erős katonai kísérettel bírtak – mint a dánok, norvégek, svédek, oroszok, csehek, lengyelek és mi, magyarok –, közel azonos időben szervezték meg államaikat és vették fel a kereszténységet.
A nagy államszervező munka kezdete nálunk, magyaroknál, Géza fejedelem nevéhez köthető, aki a kalandozó hadjáratok kudarcaiból okulva kezdte meg ezen ténykedéseinek sorát és művét fia, István király fejezte be.
Géza fejedelem és az erdélyi Sarolta Vajk nevű fia 970-980 körül született Esztergomban, bár a XIV. századi Képes Krónika 969-re tette születésének idejét. Szent Adalbert prágai püspök életrajza szerint ő gondoskodott Vajk keresztény szellemű neveltetéséről, s ő volt az, aki 994. és 996. között megkeresztelte.
Vajk a keresztségben az István nevet kapta, s a névválasztásra több magyarázat is lehetséges. Az első keresztény vértanút Istvánnak hívták, s Vajk apja, Géza is az István nevet vette fel, amikor 972-ben őt és családját megkeresztelték. Apja politikájának köszönhetően 996-ban vette el feleségül Civakodó Henrik bajor herceg leányát, a buzgón vallásos Gizellát, s egyes tudósítások szerint esküvőjekor vette fel a keresztséget. Gizellával együtt nagyobb számban érkeztek az országba bajor papok, lovagok és mesteremberek, akik országépítő munkájában támaszai voltak.
István ekkoriban a Felvidéken elterülő nyitrai dukátus feje volt, s apja még életében megeskette a főurakat, hogy halála után István örökli a trónt.
997-ben Géza fejedelem meghalt és ekkor lépett a színre a somogyi Koppány, aki a szeniorátus és a levirátus elve alapján igényt formált nem csak a trónra, hanem a megözvegyült Sarolta kezére is. Belső viszály vette kezdetét, ugyanis Koppány mögé felsorakoztak a régi rend és a törzsi szabadság hívei, akiknek ellenszenvét az is táplálhatta, hogy István környezetében nagyobb számban voltak németek, mint magyarok (testőrsége is normann, varég és rusz harcosokból állott, hasonlóan a kijevi és a bizánci udvarhoz).
István magyar hadai mellett a Hont, Paznan és Vecelin vezette lovagi sereg a hagyomány szerint Veszprém mellett győzte le Koppány seregét, s a lázadó vezért maga Vecelin ölte meg. Akkoriban bevett szokásként- ma inkább barbarizmus számba menően – elrettentésül Koppány tetemét felnégyeltette és testrészeit Esztergomban, Veszprémben, Győrött és Gyulafehérvárott közszemlére tétetve tudatta mindenkivel, így jár az, aki nem engedelmeskedik az uralkodónak.
Már ekkor megnyilvánult a Kárpát-medence sajátos geopolitikai helyzete, kelet és nyugat ütközési pontját jelentette és amikor a nyugati keresztény szellemiséget képviselő István legyőzte a bizánci rítus szerint megkeresztelt Koppányt, világossá vált, hogy a magyarságnak melyik utat kell választania. Istvánnak köszönhetően országa ettől kezdve vált a nyugati kereszténység védőbástyájává, akár tatárok, akár törökök rontottak Európára, a magyarság helytállt, legutoljára 1944-1945-ben, a „gépesített tatárjárás” idején. Európa pedig háláját kifejezte az 1920-as trianoni békeparanccsal, majd az 1947-es „második Trianonnal”, megfűszerezve egy 45 éves kommunista diktatúrával. És mi ennek az Európának vagyunk másodrendű, állandóan pellengérre állított tagállama, ami azért erősen elgondolkodtató.
A Magyar Királyság szervezője
István uralmát nem csak országán belül, hanem azon kívül is el akarta ismertetni. II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát, apostoli áldást és lándzsát, így az újonnan létrejött Magyar Királyság belépett az európai nemzetek sorába. Megkoronázásának időpontja helyszíne máig vitatott, 1000. december 24-én, avagy 1001. január 1-jén koronázták meg Esztergomban vagy Székesfehérvárott.
István hatalma ekkor még korántsem szilárdult meg, így hadakoznia kellett a vele ellenszegülőkkel. 1003-ban saját nagybátyját, az erdélyi Gyulát verte meg, vagyonát elkobozta, őt és családját fogságra vetette, s országát sajátjához csatolta. Észak-Erdély birtokba vételét követően alapította meg az erdélyi püspökséget, ezáltal négyre emelkedett a magyar egyházmegyék száma, ami azért is volt fontos, mert a kánonjog szerint ennyi szükségeltetett egy önálló egyháztartomány létrehozásához. Nem sokkal később a Dél-Erdélyben székelő Keán nagyúr uralmát törte meg, s a halott Keán helyére ispánt nevezett ki, akit vajdának is neveztek (Az erdélyi vajda cím innen ered). 1008-ban a délkelet-dunántúli katonai segédnépekkel, a kabarokkal gyűlt meg a baja, legyőzésüket követően alapította meg a pécsi és a kalocsai érsekséget. Vatával, a Kőrös-vidék törzsfőjével békés úton egyezett ki, aki ekkor vette fel a kereszténységet.
István okos politikusnak bizonyult, mivel nem csak fegyverrel, hanem rokonsági szálak erősítésével is igyekezett uralmát megszilárdítani. Egyik lánytestvérét Aba Sámuelhez (uralkodott 1041-1044 között) adta feleségül, aki a felvidéki kabarok törzsfője volt, így keresztény hitre tért sógorával – akit nádorrá tett – nem kellett hadakoznia, uralmát kiterjeszthette a Mátra vidékére és megalapította az egri püspökséget. Másik testvérét Orseolo Ottó velencei dózséhoz adta, ezáltal sikerült rendeznie a régóta feszült bizánci-magyar viszonyt, mivel Velence Bizánc hűbérese volt.
István utoljára a bizánci hitre tért Ajtony vezérrel számolt le, aki a Maros vidék törzsi ura volt. 1028-ban a királyi hadakat vezető Csanád legyőzte és megölte a marosvári nagyurat. Az egyházszervező munka itteni eredményeként a csanádi püspökség megalapítása ekkor történt meg. Ajtony leverésével lezárult a belháborúk időszaka, és István a valóságban is az egész Kárpát-medencére kiterjedő ország törvényes uralkodója lett.
István külpolitikájában szomszédaival békére törekedett, hiszen királyságának egységes megszervezése és a kereszténység elterjesztése erőinek java részét lekötötte. Felesége révén II. Henrik uralkodása alatt dinasztikus kapcsolatok fűzték a Német-Római Birodalomhoz.
Rokonságba került a lengyel és a bolgár uralkodóházzal is, ám idővel velük ellenséges viszony alakult ki. Bizánccal is békére törekedett, ezt a célt szolgálhatta a bizánci szövetségben a bolgárok ellen vívott 1018-as hadjárata. Emellett magyar hadak fordultak meg a lengyel-orosz háború idején Kijev ostrománál.
Istvánnak országát külső ellenséggel szemben is meg kellett védenie. Előbb a besenyők törtek Erdély földjére, de a gyulafehérvári ispán előzte őket. Sógora, II. Henrik halálát követően nyugati szomszédjával is elhidegült kapcsolata, s a bajorokkal már 1029-ben kezdetét vette az ellenségeskedés. Ezt követte II. Konrád 1030-ban indított magyarországi hadjárata, ám István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az országába betört sereget, s egészen Bécsig űzte azokat. Győzelme világosan megmutatta, hogy István országa külső ellenséggel szemben is képes megvédeni magát. Egy esztendővel később a trón várományosa, a szent életű Imre fia meghalt, akihez írott atyai intelmei máig fennmaradtak.
Az utódlás kérdésében István mellőzte Vazul nevű unokaöccsét, aki összeesküvést szőtt ellene, mire a király megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett. Halála előtt nővére fiát, a velencei Orseolo Pétert (uralkodott 1038-1041 között) jelölte ki utódjának, akit a zűrzavaros idők és a pogánylázadások elsöpörtek és ebben a kétségbeejtő helyzetben hívták haza a külföldre menekült Vazul-fiakat, hogy aztán ők és leszármazottaik 250 éven keresztül viseljék a magyar koronát.
István érdeme, hogy a nemzetségi szervezeteket felszámolva alapozta meg a magyar államszervezet sarokkövét jelentő vármegyerendszert, vagyis megszüntette a vérségi alapon nyugvó társadalmi rendet, s területi alapra helyezte az igazgatást a Kárpát-medencében. Egyházpolitikája eredményeként az esztergomi érsekség felállítása mellett tíz püspökség szervezését kezdte meg és apátságok sora épült fel.
Uralkodása idején bőkezűen támogatta az egyházat, törvényei értelmében minden tizedik falunak templomot kellett építenie és annak papját eltartania. A Kárpát-medencén áthaladó, Szentföldre igyekvő zarándokokat királyi udvarában fogadta, s biztosította zavartalan áthaladásukat országa területén. A Rómába és a Szentföldre tartó magyar zarándokok számára vendégházakat építtetett Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban és Jeruzsálemben.
István trónját nem csupán a katolikus egyház és hadserege, hanem törvényei révén is biztosítani óhajtotta. Két törvénykönyve a királyi és a magántulajdon védelme mellett az egyház működését biztosította, emellett intézkedett a leggyakrabban előforduló bűncselekmények és vétkek büntetéséről. A törvények nyugati mintára és a zsinati határozatok szellemében íródtak, de a sajátos, ősi magyar szokásjogot is figyelembe vették, hiszen a szigorú törvények a „szemet szemért, fogat fogért” elvet tükrözték (Amely ma még időszerűbb lenne a törvényhozásban, mint valaha!).
Bevezetője így szól: „Az isteni kegyelem uralkodása alatt. A királyi méltóságnak a keresztény hit tápláló erejével véghezvitt alkotásai fényesebbek és erősebbek szoktak lenni más méltóságok műveinél. És mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván, a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára: miképpen éljen tisztességes és békés életet. Hogy amiként isteni törvényekkel gazdagabbá lett, ugyanúgy világiakkal is legyen ellátva, hogy amennyire ama isteni törvények által a jók gyarapodnak, ugyanúgy bűnhődjenek a gonoszok emezek által.”
Az ekkor még félnomád, átalakulóban lévő magyar társadalomban a bizánci aranypénz mellett a tinó volt a fő értékmérő. István ennek felváltására és a kincstár gyarapítására, regensburgi mintára rendelte el ezüst dénárok veretését.
Szent István kultusza
Szent László (1077-1095) uralkodása alatt vette kezdetét Szent István emlékének tisztelete, amikor az István halála utáni zűrzavaros időkben az erőskezű László tett rendet az országban, s VII. Gergely pápa 1083. augusztus 20-án a szentek sorába emelte az első magyar koronás főt. Ebből az időből származik a róla szóló két legenda, s mára már nem csak a római katolikus egyház, hanem 2000. augusztus 20. óta az ortodoxok is szentjeik közé vették István királyt, aki így az első olyan szent, akit mindkét egyház közösen tisztel. A Szent Jobbot és Szent István koponya ereklyéjét a mai napig nagy tisztelet övezi, hívők sokaságát vonzza a Szent Jobb körmenet.
Mária Terézia 1764-ben alapította meg az egyik legrangosabb magyar kitüntetést, a Szent István rendet, amely a második világháború végéig létezett. Erkel Ferenc 1885-ben befejezett, utolsó operáját István király címmel írta, de említésre méltó a Szörényi Levente és Bródy János szerzőpáros István, a király című rockoperája, amelyet pontosan harminc ezelőtt mutattak be először a budapesti Városligetben.
A szépirodalmi művek sorából kiemelkedik Kós Károly 1934-ben megjelent Az országépítő című regénye, amelyben az író kiválóan láttatja István király személyes tragédiáját, ahogyan szent küldetése, a keresztény magyar állam megteremtése és a nemzetegyesítés érdekében kötelességének áldozata lett.
Nevét falvak, templomok, művészeti alkotások viselik szerte a Kárpát-medencében. Az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb csatahajóját róla nevezték el és az 1920 utáni Magyar Királyi Honvédség székesfehérvári 3. honvéd gyalogezrede is Szent István nevét viselte.
Halálának 900. évfordulóján, amelyet a csonka Magyarországon Szent István Jubileumi Évnek nyilvánítottak, Budapesten került megrendezésre a 34. Eucharisztikus Világkongresszus, amely Európa második világháború előtti utolsó színpompás rendezvénye volt.
Szent Istvánt és életművét még a kommunista Magyarországon sem merték kikezdeni, igaz, augusztus 20-án az alkotmányt és az új kenyeret igyekeztek ünnepeltetni, s rendre I. Istvánról hallhattunk Szent István helyett. Érdekes módon az augusztus 20-i tisztavatás tradíciója is megmaradt, annak ellenére, hogy eredete a Horthy-korszakba nyúlik vissza.
Ki a katolikus hit tűzzel-vassal terjesztőjét tiszteli benne, ki az országépítőt, ki első törvényalkotót, ki a szent embert és templomépítőt, ki a katonát és még sorolhatnánk tovább. Az Árpád-ház első uralkodóját, Szent Istvánt minden magyar magáénak igyekszik tudni. Az egyszerű emberek mellett a politikusok is ezt teszik, természetesen a maguk elképzelése szerint domborítván ki és ferdítvén el Szent István életművét, ám egy dolog egészen bizonyos: első királyunk elborzadna, ha látná, mivé tették az egykoron általa létrehozott és Szűz Mária oltalmába ajánlott független Magyar Királyságot!
Babucs Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41103″}
