Ötödik alkalommal rendezte meg az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár a „…virág volt a vers…” című országos versmondó versenyt, 50 év feletti amatőr versmondók részére, az Országos Könyvtári Napok keretén belül. A kerek évfordulón a versenyzők közt négyen képviselték a Felvidéket.
Garamkövesdről Pajda Sára, Párkányból Nágel Ilona, Érsekkétyről Bohák Anikó és Szőgyénből Berényi Kornélia vett részt Felvidékről a versenyen. A versenyzők sorszámot húztak és a feltüntetett 3 versből a zsűri választotta ki az előadandó költeményt. A zsűri elnöke Bács Ferenc Jászai-díjas színművész volt.
A magyar irodalom gyöngyszemiből tolmácsoltak a versmondók, ám voltak, akik saját költeményeiket szavalták, így a Párkányból érkezett Nágel Ilona is.
Minden versenyző könyvet és Emléklapot kapott, míg az első három helyezett könyvvásárlási utalványban részesült. A könyvtár különdíját – egy tortát – az érsekkétyi Bohák Anikó kapta.
Most álljanak itt a könyvtár igazgatónőjének, Várady Eszternek a megnyitóban idézetként elhangzott ünnepi szavai, melyek Reményik Sándor halálának 60. évfordulója alkalmából születtek:
„Költészet? Vers? Líra? – mosolyogni, nevetni való fogalmak manapság. A vers ma korszerűtlen. Nem kifizetődő. Verset írni: ostobaság. Verset olvasni szentimentális szépelgés. A versek szeretete nem laktat jól. Nem lesz olcsóbb tőle a kenyér és a benzin, vagy kövérebb a bankszámlánk. A versek nem adnak eligazítást a mindennapi élet kemény elvárásai között. Nem tud velük mit kezdeni a piacgazdaság. Nem tudomány, nem fegyver, nem törvény. Csak egy ember lírai kitárulkozása. A szó művészete. Semmi több.
Illetve talán mégis. A vers a történelem folyamán olykor világokat változtatott meg. Gondoljunk csak a Marseillaise-re. Vagy Petőfi Nemzeti dalára. Börtönlakók, hadifoglyok, Don partján harcolt, s még élő öreg katonák a megmondhatói: hány és hány embert mentett meg a teljes testi-lelki összeomlástól, öngyilkosságtól, megőrüléstől egyetlen vers, vagy annak akárcsak néhány sora. De eltekintve a szélsőséges élethelyzetektől, mindig szükségünk volt, van és lesz a szív hangjaira. A vers: a legmélyebb emberségünk. Soha ne legyen olyan kor, amely csak az üzletet tartja szem előtt, csupán a haszon az egyedüli mozgatója!” – mondta Várady Eszter.
Az október első hétvégéjén megrendezett amatőr versmondó verseny bizonyította, hogy sokan vallják ezt az idősödő, és idősebb korosztály soraiból is, és nemkülönben a közönség soraiból azok, aki részt vettek a rendezvényen, csupán azért, hogy szebbnél szebb verseket hallhassanak.
Berényi Kornélia, Felvidék.ma
További fényképek Képgalériánkban ITT>>>.
{phocagallery view=category|categoryid=1266|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
