41977

Életre kelt a madari szőlőhegy, ragyogó napsütésben mutatta szép arcát a borvidék a Madari Bor-és Gasztrokorzón.
A helyi boros gazdák megmutatták az általuk olyannyira szeretett Sutyú-völgyi szőlőhegy zöldellő lankáit, réges-régi hagyományokról tanúskodó présházait, verejtékes munkával megtermelt zamatos szőlőit és borait.
Madar kataszterében több mint 200 hektár szőlőültetvény található, ennek többségét egy magántársaság műveli, de nagyon sok a kistermelő – tájékoztatott a polgármester. Annak idején ahány ház, közel annyi borospince volt a község határában, még ma is mintegy 270 működő pincét tartunk számon.
A rendezvényhez adva volt az ideális helyszín is, a szőlőültetvények és borospincék által körülölelt Sutyú-völgy. Itt áll a ma már községi tulajdonban lévő egykori szövetkezeti pince is, amelyet felújítottak, udvarán pedig egy pihenőteraszt alakítottak ki a vendégek fogadására. A környékeinken már elterjedt és közkedvelt borfesztiválok mintájára, egy-egy specialitást beleolvasztva a maga módján egyedi fesztivált sikerült életre hívni, amelyben a szorosan egymáshoz kötődő fogalmak, mint a bor és az étel, egyformán nagy szerepet kaptak. A község vezetésének és a madari borászoknak szerteágazódó kapcsolatai révén ismét nemzetközi szintű volt a mérce. Úgy borászok, mint a gasztronómia területén szorgoskodók érkeztek Szlovákia egyes területi egységeiből, Csehországból, Magyarországról, Romániából és mindenki hozta magával nemcsak a tájjellegű borát, hanem a tájjellegű ételeiket is. Az ételek elkészítése a helyszínen történt, minden érdeklődő szeme láttára, s majd miután tálalásra elkészült, bárki vásárolhatott az ínyencségekből.
A 21 nyitott pincében madari borok és a további 10-12 borsátorban az említett országokból érkezett borászok borainak fogyasztása mellett megízlelhető volt a nyárson sült ökör, malac és birkahús, továbbá a csehek nemzeti eledele a knédli – káposzta – hús, valamint a szlovák túrós sztrapacska (bryndzové halusky), a magyar halászlé és borjúpaprikás, vagy harcsapörkölt szalonnás túrós csuszával. Mindezeken túl helyben dagasztott és kemencében sütött rétes, lepény vagy lángos is kapható volt.
A minőségi és változatos borok mellé dukáló változatos étel előtt több hazai pálinkafőzde italaival alapozhattuk és ezen túl már semmi sem hiányzott a jó szórakozáshoz pedig biztosítva volt a minőségi és választékos műsorok sokasága, amely két színpadon, szinte megállás nélkül zajlottak. Kísérő rendezvényként állandósulni fog a közkedvelt NOMÁD udvar, íjász és lovas bemutatók és sok más érdekesség, amely őseink emlékének megtartására összpontosultak.
Az ételek mellett gazdag volt a kínálat a kézműves portékából is.
A minőségi és változatos borok mellé dukáló változatos étel előtt egy hazai és egy magyarországi pálinkafőzde italaival alapozhattuk és ezen túl már semmi sem hiányzott a jó szórakozáshoz csak a minőségi és választékos műsorok sokasága, amely két színpadon, szinte megállás nélkül zajlottak.
„A bor isteni csoda. A bor az emberiség diadala. A borvidéki településeken a bornak kiemelkedő gazdasági és kulturális szerepe van. Fontos ennek megőrzése az ott dolgozó borászatok, az oda járó borkedvelők és végső soron az egész régió érdekében. Sokak számára a koccintás az egyetértésen kívül még többet, az elkötelezettséget is jelenti. Elkötelezettség a bor iránt egy életre, mert a szőlő és a bor számukra egyszerre a múlt és jövő, több generáció előre megírt sorsa. Ebben a nemes elkötelezettségben egy kis részt kell vállalni, mert tudjuk jól, hogy a bor munka és öröm egyaránt. Egy ilyen esemény minden bortelepülés számára alkalom, lehetőség, hogy értékeit felmutathassa, egy vidám játék keretében még ismertebbé válhasson”,- mondta ki Szente István borász a múlt hétvégi bor és gasztrokorzó egyik legnagyobb tanulságát. A nem a legideálisabb időjárás ellenére is nagy tömeget vonzó esemény a táj impozáns díszletei között felvonultatta a hazai és vidéki borvilág legjelesebb képviselőit. Ebben az univerzumban a hivatalos fizetőeszköz a kóstolójegy volt, folyamatos kísérő rendezvények mellett az emberek pedig az orrukat pohárba dugva sétáltak egyik standtól a másikig.
Tagadhatatlan, hogy erős élmények érték a betérőt, és az is, hogy a bor a kultúra része.
A szőlőhegyek pedig nemcsak bort adnak, de díszítik a tájat, alakítják az embert, mert a szőlőművelés rendre, fegyelmezettségre, hűségre tanít, amire nagy szüksége van a népnek. Köszöntő és ünnepnyitó beszédében Édes István Madar község polgármester kiemelte: ennek a vidéknek az embere a beköszöntött őszt a szőlővel, szőlőheggyel és egy pohár jó borral köti össze. A bor az az ital, amely az embert egész életén át elkíséri, az emberiséget pedig évezredeken át. A bor a királyok és egyházi méltóságok féltett kincse volt, de ma már szeretettel fogyasztja mindenki. Ez az ital erőt, energiát, egészséget fecskendez ereinkbe, boldogságunkban ünnepelni tanít, szomorúságunkból pedig megtalálja a kiutat. Mindenkor tisztelettel hajtok fejet a szőlőművelő ember verejtékes munkájával készített minőségi borok előtt”.
Valóban a pincéknél, sátrakban kínált borok tiszta, kitárulkozott szépség, mindig újabb kortyra hívogattak természetes bájai. Kivételes italok: tiszta szívű volt készítője, és a természet meghálálta fáradozásait. Ez is azt jelzi, hogy a szőlő gazdáit a jó és a még jobb készítése vezérelte. Borukban magukat értelmezték és alkották meg – saját maguk és társaik előtt. Felismerték, hogy a bor legnemesebb küldetése maga az emberi lét lényegét is sűríti: minél közelebb emelni az éghez azt, amit sárból gyúrtak. Az, ahogyan saját borukat kínálták az ismeretlennek, aki elhaladt a pinceajtó előtt: mintha magukból adnának egy darabot, minden számítás nélkül. Madaron is úgy tudják már: nagy bor kizárólag a szőlőben születhet meg!
Ha egy tájnak természetes adottsága lévén kisugárzása van nehéz ellenállni vonzásának. Kiváltképp akkor, ha e dimbes-dombos lankáin az „istenek italának” forrása fakad. Így az ember nemcsak e táj szemmel látható szépségét, de gyökereinek mélységét, felszínre hozott értékeit is élvezheti. Ez a csodálatos és nagyszerű madari borvidék adottsága, egy kincs- egy isteni ajándék. Kincs, ami jó gazda kezekbe „csillogó” nedűvé változik e táj tiszta egyediségével és örvendezteti meg az idelátogatót. Sőt, ez párosult az itt élő és szorgosan dolgozó ember szellemi, emberi erejével- egy igazi értékekben gazdag „otthon”, borvidék vendégei lehettünk. Régebben is, de az utóbbi években még inkább tapasztalható egyfajta felélénkülés a madari szőlész és borász berkekben, milyen természeti adottságot, gazdagságot is rejt és kínál ez a borvidék.
A három borfesztiváli nap megmutatta a vidék igazi értékeit. A szervezők dicséretére válik, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is képesek voltak egy ilyen tartalmas és színvonalas rendezvény megszervezésére. A szervezők a környéken már elterjedt és közkedvelt borfesztiválok sorát folytatták tovább és hozzáadtak valami egyedit is. Ezt csak olyan emberek képesek véghezvinni, akikben a szülőföldjük a táj (természet), a múltjuk iránti tisztelet és a tenni akarás él és dolgozik. Szép és igaz csak egy tőről fakadhat – ez a borászat alaptézise is. Hinni kell benne, hogy a Sutyú-völgy által ölelt tájon újra egyre több szőlőbirtok működhet ennek szellemében. Keressük boraikat, és minden cseppben ezt a gondolatot jövőre is!

A szerző felvételeit megtekinthetik itt.

Miriák Ferenc, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41980″}