Tíz évvel ezelőtt, 2003. október 26-án az érsekújvári járás Ipoly-menti településén Ipolyszalkán megnyílt a régió első tájháza. A sárból épült régi parasztházat az Ipoly-menti Kulturális és Turisztikai Társaság vette meg, az Illyés Alapítvány jelentős támogatásával. Gyors és jelentős anyagi segítséget nyújtott a Szövetség a Közös Célokért azzal, hogy ebben a tájházban is működtette szolgáltatását, a magyar igazolvány iránt érdeklődőknek itt is nyújtottak tájékoztatást.
Most tíz év után ismét október 26-án ünnepelték a jubileumot a megalapítók, a segítők,a támogatók. A meghívott vendégek valamennyien köszöntötték az egy évtizede működő élő tájház létrehozóit, működtetőit: Józsa János, a község polgármestere, Farkas Iván, az MKP gazdasági elnöke, Danter Izabella, a Szlovákiai Magyar Tájházak Szövetségének elnöke, Dr. Varga Sándor történész az Illyés Alapítvány egykori hazai titkára, Pathó Marianna, a KIM nemzetpolitikai államtitkárságának küldötte Budapestről, Árendás Tamás, a BGA komáromi irodájának vezetője, Dániel Erzsébet a LIMES-ANAVUM Regionális Honismereti Társulás elnöke. Dikácz Zsuzsanna, a Csemadoi elnöke volt a megálmodója, mozgatója, az ügynek és nagy érdemei vannak a tízéves hazai viszonylatban egyedi jellegű működtetésben is. Ő lett a 2001-ben megalakult Ipolymenti Kulturális és Turisztikai Társaság elnöke is, amely táruláshoz tartozik a tájház.
A tájházban az állandó jellegű kiállításhoz a tárgyi eszközök gyűjtése volt talán a legegyszerűbb feladat, mivel még sok régi tárgy, bútor volt a padlásokon, régi házakban, s mivel egy nagy parasztportáról van szó, már az átadás után tervezték az élő tájház állandó jellegű működését, elsősorban a kézműves mesterségek felélesztését tűzték ki célul. Nem volt ez nehéz Szalkán – mondanánk- hisz éltek még azok az emberek, akik tudtak szőni, kötelet verni, használati eszközöket készíteni különböző technikákkal, melyeket egykor használtak szinte minden háztartásban.
Ahogy berendezték a ház helyiségeit, már elkezdődtek a nyári kézműves táborok, s egyre több fiatalt vonzottak ide, nemcsak itthonról, de Magyarországról is.
S a nyári többhónapos táborok természetes velejárója lett, a kézműves foglalkozás mellett a helyben főzés, sütés, a helyi specialitások megismerése.
“Önellátóvá” vált a ház, ma már a lekvárfőzést, télirevalók készítését, kenyérsütést is tanulják a nyári táborozók és a helyi iskola diákjai.
Ugyanis 2009-től a helyi alapiskola igazgatósága kérte, hogy az iskolai évi programjába egy közös terv alapján kerüljön be a helytörténet, régió ismeret, hogy az iskola diákjai megismerjék a régió népéleti szokásait, a tájház bevonásával. Azóta a tanévre szóló diák- programok része lett a tájházi foglalkoztatás, mely óriási értéket közvetít a jövő generációi számára.
Persze nemcsak a hazaiak járnak rendszeresen a házba egy-egy foglalkoztatási napra, de a környék alap-, és szakiskoláiból is csoportos látogatások formájában ismerkednek a népi mesterségekkel , és a népélet egykori fortélyaival. Sőt óvodai programokkal is szolgálnak a legkisebbek részére is. Ebben az évben már felnőttképzést is hirdettek és megismertették az érdeklődőkkel többek között az egykori szappanfőzés technikáját is.
Az ünnepségen felléptek a helyi gyermek hagyományőrző csoport és Istvánfi Balázs dudás.
A születésnapi megemlékezés végén Dikácz Zsuzsanna emléklapot és kerámia tárgyat adományozott minden egykori és mai segítőnek, támogatónak, kézművesnek. A családias hangulatban zajló megemlékezés ebéddel folytatódott, a helyiek pedig a késő esti órákig szórakoztak, ünnepeltek.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
