Ezzel a címmel tartott előadás a Nemzetközi Civil Etika Konferencián november 22-én Budapesten Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója. Előadásának szövegét alább tesszük közzé:
Köszönöm a megtisztelő meghívást a konferenciára, amelyen elméleti és gyakorlati szakemberek előadásai váltakoztak. Az én hozzászólásom kimondottan gyakorlati oldalról közelíti meg a konferencia témáját.
A Civil Etikai Kódexet könyv alakban való megjelenése után elsők közt vehettem kézbe, és nagy örömmel vállaltam, hogy a társulásunk hálózatán keresztül eljuttatjuk a szlovákiai magyar civil szervezetekhez. Még sok tennivalónk van, hogy a könyvben megfogalmazott gondolatok eljussanak az érintettekhez, és igazodási pontot jelentsenek. Erre jó alkalmat teremt a mai konferencia is, ha a sajtón keresztül eljut a nagyközönséghez is a mondanivalónk.
Megtiszteltetés számomra az is, hogy a Civil Összefogás Fóruma által kezdeményezett összefogásnak a Kárpát-medencei és a nyugati szórványban élő magyarság felé is kiterjesztett változatában, a Civil Együttműködési Tanács munkájában részt vehetek megalakulása óta.
Az előadásom első részében a Civil Etikai Kódexben megfogalmazott alapelvekre, értékes gondolatokra szeretnék reagálni: A szlovákiai magyar közösség életében is égető szükség van az etikai kódexről való közbeszéd elterjedésére, a könyvből vett találó szóhasználattal élve: Iránymutatásra.
Az Előszóban Dr. Csizmadia László úgy fogalmaz: közösség nélkül törékeny szalmaszálak vagyunk, együtt viszont törhetetlen kéve. És felteszi azt a kérdést is: Közös értékeink szolgálatában képesek vagyunk-e hosszú távú változás reményében önmagunk, esetleg családunk érdekein átmenetileg túllépni? Ezek húsbavágó mondatok a mi esetünkben is, ahogy a „pártsemlegesség” erőltetett megkövetelésére vonatkozó megállapításai is.
Dr. Bodó Barna egyetemi tanár a sorstársam, ő Romániában, Temesváron él, a Szórvány Alapítvány elnöke, én pedig Szlovákiában, egy Pozsony melletti kisvárosban, Somorján, ahol napról napra gyengül az érdekérvényesítő erőnk, rohamosan haladunk a szórványosodás irányába. Az etikai kódexhez írt fejezetben és más értékes dolgozataiban Bodó Barna rámutat: Kisebbségi léthelyzetben sérül a különböző (politikai, gazdasági, civil) szférák elkülönülésének az elve. A felmutatott romániai példák mellé én szlovákiai sajátosságokat hozok arra vonatkozóan, hogy a számbeli kisebbségben lévő közösségek civil társadalmát sok olyan tényező befolyásolja, amivel a többségi társadalom civiljei nem szembesülnek.
Bodó Barna dolgozatában bemutatja „a kisebbségi lét környezeti gúláját”, amelyet Lázár Imre rajzolt meg, ez pontosan bemutatja a felvidéki magyar közösség környezetét is.
Néhány napja emlékeztünk meg a csehszlovákiai, 1989. november 17-i rendszerváltoztató eseményekről, az ún. bársonyos forradalomról, amelyben nem leváltották, hanem fokozatosan lecserélték a kommunista pártállam parlamenti képviselőit és új képviselőket kooptáltak a prágai Szövetségi Gyűlésbe. Ne felejtsük el, az állampártot a civilek váltották le, a kommunizmus évei alatt kialakult földalatti mozgalmak, kisközösségek buktatták meg a rezsimet.
A Szövetségi Gyűlésben a civilek részére fontos nap volt 1990. március 27-e, amikor egymás követően három törvényt szavaztak meg a képviselők:
83. sorszám alatt a polgárok társulásáról szóló törvényt,
84. szám alatt a szabad gyülekezésre,
85-ös sorszámmal a petíciós jogra vonatkozó törvényt.
Mindhárom törvény, módosításokkal és kiegészítésekkel ma is érvényes az azóta önállósodott Szlovákiában és Csehországban, és alapját képezik a civil szervezetek tevékenységének.
Ha már Csehszlovákia különválását szóba hoztuk, nézzük meg az idén 20 éves Szlovák Köztársaság Alkotmányát, nézzük meg az alapvető emberi és szabadságjogokra vonatkozó 12. fejezetét. Sehol nincs utalás arra, hogy ezek a jogok a közösségeket is megilletik, hiszen elsősorban „közösségben teljesedhetnek ki”, ahogy Magyarország Alaptörvényében egyértelműen megfogalmazódik.
Tekintsük át, hogyan néz ki a szlovákiai civil szektor:
A szlovákiai civil szervezetek működéséről legtöbb információ a Szlovákiai Nonprofit Szolgáltató Központ és a Központi Nonprofit Társaság (Slovenské neziskové servisné centrum a Centrálna nezisková spoločnosť) közös portáljáról, a Civil Szektor Központi Portáljáról (Centrálny portál pre neziskový sektor) tudhatunk meg.
A portál 2010-ben indult és a legnagyobb szlovákiai alapítványok támogatják a működését, (mint az Orange Alapítványa, a Nyitott Társadalomért Alapítvány, a Közép-európai Alapítvány és mások.) Annak ellenére, hogy a támogató alapítványok az ország leggazdagabb alapítványainak számítanak, a civil portál használata sajnos nem ingyenes, a regisztráció 66.- illetve 99.- euro előfizetéshez kötött, attól függően, hogy a belépési kódot a szervezeten belül egy vagy három használó veszi igénybe, és ennek az összegnek a fejében valamennyi információhoz, adatokhoz, előírásokhoz hozzájut a használó, törvényi változások napra készen követhetőek.
A civil szektor a szlovákiai társadalomban is dinamikusan fejlődik, jelentős közhasznú feladatokat lát el, és nálunk is folyamatosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy miben különbözik ennek a szektornak a tevékenysége más (politikai, gazdasági) szektor működésétől, célkitűzéseitől. Ezen a fórumon nincs szükség arra, hogy ezt kifejtsem, de – hasonlóan a többi környező országhoz – Szlovákiában sem általánosan elfogadott az a tény, hogy a civil szféra a társadalom javára van, a hatalom ellenőrzésének hatékony eszköze.
Szlovákiában a nem kormányzati szervezeteknek négy alapvető formáját különböztetünk meg:
Alapítványok (nadácie)
Nem befektetési alapok (neinvestičné fondy)
Nonprofit közhasznú szervezetek (neziskové organizácie, všeobecne prospešné spoločnosti)
Polgári társulások (občianske združenia)
Arról, hogy hány működő polgári egyesület van Szlovákiában, a Szlovák Belügyminisztérium vezet nyilvántartást, a műszaki feltételeket a Közigazgatás Informatikai Rendszerét Ellátó Szervezet (Organizácia pre informatiku verejnej správy) biztosítja, az adatbázis nyilvános, és az alábbi címen érhető el: http://www.ives.sk/registre/
A polgári társulás, egyesület, a legelterjedtebb és legegyszerűbb formája a civilek együttműködésének Szlovákiában is. A nyilvántartásában kerekítve 36 500 egyesület szerepel, ezek közt 100 olyan, amelynek nevében szerepel a magyar szó. De száznál sokkal több a magyar szervezet, hiszen például Somorjáról, egy 12 ezres csallóközi kisvárosból közel 100 szervezetet tartanak nyilván, és ezek egyharmada köthető a magyar kultúra ápolásához, Somorjáról több szervezet neve kétnyelvűen szerepel a nyilvántartásban, sőt van egy, amelyik – élve nyelvhasználati jogainkkal -, csak magyarul tüntette fel a nevét (a somorjai Magyar Polgári Kör).
Egy további kategória a polgári társulások közt – olyan szervezetek, amelyeknek tevékenysége „igazolt”, (združenia s potvrdenou činnosťou), ez a magyarországi jogrendben ismert kiemelten közhasznú szervezetnek felel meg. Jelenleg 240 ilyen „igazolt” szervezet van a nyilvántartásban, ezek közt 6 olyan, amelynek nevében szerepel a magyar kifejezés. Ide tartozik pl. a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, az Szlovákiai Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Ifjúsági Szövetség, a Diákhálózat, a Glória egyházi társulás.
A jogi személyek érdekszövetsége kategóriában több mint 1 000 szervezet található, köztük az egyik legtevékenyebb magyar érdekszövetség, a Szövetség a Közös Célokért – Združenie za spoločné ciele, mi éltünk a jogunkkal és az első helyen magyarul tüntettük fel 2001-ben a nevünket. Nyolc olyan szervezetet találunk, amelynek nevében szerepel az, hogy magyar.
A „nem befektetési alap” lényege, hogy közhasznú célokra, humanitárius tevékenységre gyűjtenek pénzt. Abban különbözik az alapítványtól, hogy nem rendelkezik ingatlannal, csak pénzbeli vagyonnal. 600 ilyen működik, ebből csak egy tardoskeddi alap nevében szerepel a magyar szó. Dunaszerdahelyről 6 alapot tartanak nyilván, amelyek közül 4 köthető a magyar közösséghez.
A nonprofit közhasznú szervezetek az államtól átvállalt közszolgálatot látnak el, azaz az állami intézményeknek a civil szektorban működő szervezetekkel való átváltásának fontos intézményei: az oktatásügy, sport, szociális, kulturális, egyházügyi és tudományos kutatás területén tevékenykednek.
A nyilvántartásban 2500 ilyen szervezet van, nevében három magyar. Ha a Komáromból bejegyzett szervezetek számát nézem, 60 ilyet találok, tehát világos, hogy sokkal több olyan nonprofit szervezet van, amelyik a magyar közösség civil életét erősíti.
Az alapítványok a szlovák jogrendben is valójában a nonprofit szektor bankjának számítnak. A fő céljuk, hogy vagyon gyűjtenek, amelyet azután közhasznú célokra fordítva osztanak szét. Szlovákiában kizárólag magánalapítványok léteznek, amelyekre önálló törvény vonatkozik. Az alapítványok száma 660 a nyilvántartásban, köztük van a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria, de ezen kívül csak Komáromban 6 alapítvány működik, közülük 4 köthető a magyar kultúrához.
Ha összeadom az egyes kategóriákban talált adatokat, akkor Szlovákiában eddig 41 500 nonprofit szervezetről volt szó az előadásomban, számításaim szerint. Összehasonlításhoz egy adat: 160 szlovákiai politikai párt szerepel most a nyilvántartásban.
Nem szeretném Önöket statisztikai adatokkal terhelni. Amikor az előadásomra készültem, mindvégig biztos voltam abban, hogy a szlovákiai magyar civil szervezetek számáról, tevékenységéről könnyen találok majd adatokat, hiszen sokszor találkozunk – főleg a támogatások megítélésékor – azzal, hogy különféle adatbázisok készülnek a civil szervezeteinkről.
A Fórum Intézet honlapján 2002-ben kiadott könyvet találtam, az intézet honlapján az ún. Adatbankban „Intézmények, szervezetek” címszó alatt 1602 szócikk van, de ebben vegyesen vannak nyilvántartva pl. könyvtárak, önkormányzatok, szervezetek is.
A magyar.sk oldal most a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának felülete lett, amely – mint a legutóbbi, november 16-i tanácskozás utáni közleményben közzétették: 130 szlovákiai magyar civil szervezet egyeztető fóruma. Induljunk ki abból, hogy a legtevékenyebb civil szervezetinkről van szó, akik a közélet iránt élénken érdeklődnek.
A saját vállalásom alapján a szlovákiai magyar társadalmat, azon belül a civil szervezetek szerepét szeretném még röviden bemutatni, igazolva a címben megfogalmazott állításomat, hogy a felvidéki magyarság társadalmát civil eszközökkel próbáljuk erősíteni.
Hiszen a szlovák állam burkoltan és nyíltan magyarellenes programot valósít meg. A szlovákiai magyar közösségben civil szervezetek látnak el számtalan olyan feladatot, amelyet az államnak kellene biztosítania saját állampolgárai részére egyéni és közösségi fejlődésük érdekében. Közösségünkben a kultúra, az oktatás, a nyelvhasználat területén a civil szakmai szervezetek próbálnak helyt állni, időnként erejüket meghaladó mértékben.
A kultúra területén a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok országos szervezet tölt be fontos szerepet. Sajátos a helyzete, hiszen a jogfosztottság évei után, 1949-ben alakult, a kommunista párt utasítására. Az országos vezetői igyekeztek is mindvégig megfelelni a felsőbb elvárásoknak, helyi szinten azonban az identitásunk megőrzésének fontos bázisa lett.
Amikor az 1989-es fordulathoz értünk, az akkori fiataloknak és időseknek Csemadokban szerzett közéleti tapasztalata volt, a szlovákiai magyar elkötelezett vezetői nagyrészt a Csemadokból kerültek ki, s lettek pártvezetők. Valószinűleg ez okozza azt a mai problémát, hogy a Csemadok keresi, de nem találja a helyét, társadalmunkban nem tölt be olyan fontos szerepet, mint 1989 előtt. Megfigyelhetjük, nem is halad olyan ütemben a korral, mint a többi szervezet, sem a helyi, sem az országos eseményekről nem indul be közbeszéd. A szervezeten belüli állapotról sokat elárul, hogy ragaszkodik a mozaiknévhez, ami 1949-ből a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete név rövidítése.
Jelenleg 17 régióban működik ún. területi választmánya, alapszervezeteinek száma pedig 420, tehát elenyésző azon települések száma Dél-Szlovákiában, ahol nincs Csemadok alapszervezet. Elsősorban a hagyományőrzés és amatőr művészeti tevékenység felkarolása a feladata. Évente megszerveznek több országos eseményt, minden régióban vagy egy-egy regionális seregszemle, ezek többsége a hagyományőrzést, a népzenei és néptánc kultúránk megtartását szolgálja. A Csemadok a szlovák államtól néhány programjára kap elenyésző – évente csökkenő – összegű támogatást, a területi titkárságok hálózatának és a pozsonyi központ működésére Magyarország nyújt támogatást, mint nemzeti jelentőségű intézménynek, ezen kívül a helyi szervezetek, területi választmányok programjait is támogatja.
Szögezzük le, Szlovákiában nincs olyan állami intézményi hálózat, amely a szlovákiai magyarság kultúrájának, anyanyelvének megőrzését szolgálná.
És nincs apparátus arra sem, hogy az oktatásügyben oly sajátságos helyzetben lévő, nem szlovák tanítási nyelvű iskolák szakmai, szervezési segítséget kaphatnának. Ezt a feladatot a magyar általánis iskolák irányában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége látja el. A középiskolákkal, az egyetemmel az SZMPSZ nem foglalkozik. Érdekvédelmi, szakmai szervezetként próbál a szlovák állam újabb és újabb kísérlete ellen fellépni, a magyar iskolák megtartásáért küzd nap mint nap.
Mindkét esetben civil szervezetről van szó, polgári társulásról, amelyek minimális apparátussal a szlovákiai magyar közösség felé az állam helyett nyújtanak szolgáltatásokat.
Végül engedjék meg, hogy bemutassam a Szövetség a Közös Célokért társulást is, amelynek igazgatója vagyok, elnöke pedig Duray Miklós. Civil szervezetek, jogi személyek társulásaként jött létre 2001-ben.
A szlovákiai magyarság öt nagy országos szervezettségű, jelentős tagsággal rendelkező szervezete hozta létre, mára további 12 szervezettel bővült, és közösen látjuk el a feladatainkat a dél-szlovákiai városokban: Tájékoztató irodahálózatot működtetünk a magyar házakban. Királyhelmectől Pozsonyig, valamilyen formában jelen vagyunk a közösségi helyen. Négy városban (Pozsony, Dunaszerdahely, Komárom, Rozsnyó) teljes munkaidejű-, 5 városban (Zselíz, Ipolyság, Galánta, Királyhelmec, Losonc,) részmunkaidős munkatárssal, és több helyen (Párkány, Léva, Nyitra, Kalonda) a magyar házat működtető szervezetnek a költségeihez járulunk hozzá annak fejében, hogy a SZAKC által ellátott feladatokra is reagálnak, együttműködnek velünk.
Ebből adódik, hogy nem a tagszervezetek számának emelése a célunk, hanem olyan helyeken szeretnénk a hálózatot kiterjeszteni, ahol a régióban szükség van a szakmai, anyagi segítségünkre a közösség éltetése érdekében.
A magyar közösségi helyeken, az adott régióban sokirányú szervező, tájékoztató munkát végzünk. Hogy csak a legismertebb fórumunkat említsem, mi indítottuk és frissítjük naponta az első szlovákiai magyar hírportált immár nyolc éve, Felvidék.ma hírportált.
Rendelkezünk tehát hálózattal és eszközökkel annak érdekében, hogy a Civil Etikai Kódex megalkotásába bekapcsoljuk a szlovákiai magyar és nem magyar civil szerveteket is, és a közbeszéd tárgyává tegyük a témát.
Pogány Erzsébet, Felvidék.ma
Fotó: Oláh Mátyás
{iarelatednews articleid=”42772″}
