A Pozsonyi Casinó január 28-án Szabómihály Gizella nyelvészt látta vendégül, akivel Hritz Júlia a magyar nyelvnek a Felvidéken használatos sajátosságairól beszélgetett. A hallgatóságnak élvezetes, tartalmas beszélgetésben volt része, amit élénk vita követett.
A közönségnek Hritz Júlia mutatta be az előadót: Szabómihály Gizella a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1979-ben szlovák–magyar szakon szerzett tanári oklevelet. 1992-ig ugyanott a magyar tanszék oktatója, 1993–2009 között szabadfoglalkozású nyelvész, szakfordító és tolmács, jelenleg pedig a nyitrai Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán a Magyar Nyelv és Irodalom Intézetben oktat. 2001-től a dunaszerdahelyi (Szlovákia) székhelyű Gramma Egyesület és Nyelvi Iroda vezetője. Kutatási területei: nyelv- és oktatáspolitika, fordításelmélet és -gyakorlat, kisebbségi nyelvtervezés, szlovák–magyar konfrontatív nyelvészet, szociolingvisztika. E témákból számos publikációja jelent meg magyar, szlovák, angol és német nyelven Szlovákiában, Magyarországon és külföldön. Szakértői és szakfordítói tevékenységet végez szlovákiai magyar szervezetek, intézmények, valamint egyes szlovák államigazgatási és önkormányzati szervek számára.
A beszélgetés elején Szabómihály Gizella elmondta, örömmel jött Pozsonyba, hiszen az egyetemi tanulmánya és a munkahelye is sok éven át ide kötötte, és mióta Nyitrán tanít az egyetemen, Pozsonyba ritkábban jut el.
Előadásában abból indult ki, hogy Szlovákiában csak az utóbbi két évtizedben indultak el a nyelv és a társadalom viszonyának feltárására irányuló szociolingvisztikai vizsgálatok. A rendszerváltozás előtt a felsőoktatásban – a pozsonyi és nyitrai egyetemen – oktató magyar nyelvészek az élő nyelvhasználattal nem ilyen összefüggésben foglalkoztak. A tudományos kutatómunkán belül fontos irányzat volt a nyelvjáráskutatás és -gyűjtés, valamint a névkutatás, ezen belül is egy-egy kisebb régió, település helyneveinek a gyűjtése és feldolgozása. E téren jelentős munkák születettek, az előadó Sima Ferenc és Telekiné Nagy Ilona tevékenységét emelte ki. A szlovákiai magyar élő nyelvhasználattal, ideértve a kétnyelvűségi jelenségeket is, Jakab István foglalkozott, aki elsősorban nyelvművelő cikkeket írt a témában, de a mai értelemben vett egyfajta nyelvhasználat-tervezési stratégiát is felvázolt.
A kilencvenes évek elején magyarországi kollégák kezdeményezésére indultak el nálunk a szociolingvisztikai és ezen belül a kétnyelvűségi vizsgálatok, az akkor még a fiatalabb korosztályba tartozó nyelvészek, elsősorban Lanstyák István és az előadó számos ilyen jellegű projektben vett részt. Előadása során Szabómihály Gizella többször hangsúlyozta, hogy a nyelvet mint kommunikációs eszközt nem lehet másképpen vizsgálni, csak a társadalmi viszonyok figyelembe vételével, s kétnyelvű közegben a nyelvek kölcsönhatása elkerülhetetlen. Ennek semmi köze a nyelvhasználó “kényelméhez”, hanem kétnyelvű környezetben szükségszerűen fellépő jelenség. A szlovákiai magyar kisebbség a történelmi események alakulása folytán olyan közegben él, ahol a művelt magyar köznyelv használatának a lehetőségei korlátozottak, a magyar köznyelv elsősorban a templomban, iskolában, művelődési intézményekben használatos. Változó mértékben, de a nyilvános és főleg a hivatalos színtereken a szlovák nyelv a meghatározó, az írásbeli nyelvhasználatban pedig a dominanciája egyértelmű. Ennek a helyzetnek a szükségszerű velejárója, hogy nyelvhasználatunk nyelvjárásiasabb, mint a magyarországiaké, s beszédünkben a szlovák nyelvi hatásra kialakult kontaktusjelenségek figyelhetők meg. Ezek közül a leginkább az ún. kódváltásra és a közvetlen kölcsönszavakra figyelünk fel: ez az a jelenség, amikor a magyar beszédben szlovák szavak vagy kifejezések fordulnak elő.
A szlovák hatásnak azonban vannak burkoltabb formái is, ilyen például az idegen, főképpen latin eredetű szavak gyakoribb használata. A szlovák nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, könnyebben befogad idegen szavakat, míg a magyar nyelvben igyekszünk minden idegen kifejezésre magyar megfelelőt használni. Mi a szlovákiai magyar közegben könnyen átvesszük a szlovák nyelvben használatos idegen szavakat (pl. faktúra, deratizáció, inventúra). Egy másik jelenség az, amikor szlovák hatásra bizonyos magyar szavaknak kibővül a jelentése, pl. a fal szónak a szlovákiai magyarban van “szekrénysor” jelentése. A beszélők számára a legkevésbé feltűnő esetek a gyakorisági eltérések, pl. az azonos jelentésű szvetter és kardigán, illetve balkon és erkély közül nálunk a párok első szava, míg Magyarországon a második szava a használatos. De arra is van példa, amikor mi nem ismerjük a Magyarországon használatos kifejezést, ilyen például az illetmény (közszolgálati alkalmazott munkabére; tiszteletbeli juttatás). Mivel nálunk az azonos szlovák kontextusban az odmena szó fordul elő, amelynek mi elsősorban “jutalom” jelentését ismerjük, olyankor is a jutalom szót használjuk, amikor az illetmény szót kellene.
A kétnyelvűséget kutató nyelvészek arra törekednek, hogy a határon túli sajátos magyar kifejezések, ezen belül a szlovákiaiak bekerüljenek a magyar szótárakba. Az Értelmező kéziszótár második, átdolgozott kiadásában (2003-ban jelent meg) már előfordulnak ilyen lexikális kifejezések, pl. az említett fal, csinzsák, feferon. Épül egy ún. ht-online adatbázis (http://ht.nytud.hu/htonline/present.php?action=bemutatas), amelybe a szlovákiai, romániai, ukrajnai, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyarok által használt, sajátos szavak és kifejezések kerülnek. Ebben az adatbázisban jelenleg mintegy háromezer kölcsönszó van, egyesek csak egy-egy régióban, mások (pl. poliklinika) több régióban használatosak. A magyar szókészlet nagyságához képest tehát az ilyen kölcsönszavak száma elhanyagolható, s az is elmondható, hogy általában minimális mértékben épültek be a nyelvünkbe.
Az előadáson szó esett azokról a kutatásokról is, amelyeket az előadó Lanstyák Istvánnal közösen végzett. Így középiskolások körében azt vizsgálták, hogyan alakul a nyelvhasználat azoknál, akik magyar iskolába járnak, vagy magyarként szlovák középiskolába.
A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére a kétezres évek elején alakult ki Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, majd pedig a kisebb régiókban egy nyelvészeti kutatóműhely-hálózat, amely később felvette a Termini nevet. A kutatóhálózat célja a határon túli elsősorban szociolingvisztikai kutatások összehangolása. A hálózat sajnos az intézményesülés alacsonyabb szintjén maradt, minimális magyarországi anyagi támogatásból működik. E határon túli intézményrendszer tagjaként Felvidéken a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda nyílt meg, amelyet indulásától Szabómihály Gizella irányít. A Gramma bekerült a nemzeti jelentőségű intézmények programba, tevékenységét elsősorban a Bethlen Gábor Alap támogatja. A Gramma munkatársai számos témában folytatnak nyelvészeti kutatásokat, valamint közönségszolgálatuk is van, az irodához intézett kérdésekre válaszolnak. Leggyakrabban önkormányzatok, civil szervezetek, újságírók, pedagógusok fordulnak kérdéssel az irodához egy-egy kifejezés értelmezése, fordítása ügyében, emléktáblák felirataihoz kérnek segítséget, helyesírással kapcsolatos kérdéseket tesznek fel. A Grammához nyelvi-nyelvhasználati kérdésekben a gramma@gramma.sk címen lehet fordulni.
Az előadó felvetette azt is, hogy ma nagyon sokan, sok helyen fordítanak szlovákról magyarra törvényeket, űrlapokat, a közigazgatásban és az önkormányzatoknál használatos szövegeket, ugyanakkor nem tisztázott, hogyan fordítsunk egy-egy szlovák szakkifejezést, számos esetben ugyanarra a szlovák kifejezésre több magyar változat is megjelenik, ezt előbb egységesíteni kell, erre kellene most energiát fordítani. A magyar nyelv megtartása érdekében arra kell törekedni, hogy minél több nyilvános helyen, elsősorban a hivatalokban használjuk a magyar nyelvet, hangsúlyozta a nyelvész. Fontosak a feliratok is, ezért nagyra értékeli a fiatal csoportoknak a magyar feliratok érdekében indított kezdeményezéseit, hiszen ahol magyar felirat van, ott az ügyfél, a vevő is tudja, hogy megszólalhat magyarul.
A beszélgetés után érdekes, izgalmas kérdéseket vetettek fel a jelenlevők, s a közönség örömmel fogadta a szakértelemmel, hozzáértően mégis élvezetesen előadott érveket.
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>.
Pogány Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42007,40713,39763″}
