„A választók sokszor bölcsebb döntést hoznak, mint a politikusok.” Az idézet a Most-Híd elnökétől származik, aki ezt a konzekvenciát vonta le a március 29-i köztársaságielnök-választás végeredményéből.
Bár Bugár Béla eme elmés mondása „majdnem” igaz, mégis, ez esetben elsősorban azért hangzott el, hogy finoman suhintson egyet a Magyar Közösség Pártja felé, amely – mondja Bugár – „nem állt ki Kiska mellett, mégis Dél-Szlovákiában volt a legnagyobb választókedv, legtöbben itt választották Kiskát”.
A tisztesség kedvéért azonban el kell mondani, hogy először is: az MKP a választások előtt világosan megüzente szimpatizánsainak, hogy voksaikkal ne támogassák Robert Ficót, s ezzel – kimondatlanul – Kiska felé terelte a felvidéki magyar választókat, hiszen Ficón kívül egyedül Kiska volt a még köztársaságielnök-jelölt.
Egészen pontosan az MKP a magyar választók lelkiismeretére bízta, hogy kit támogassunk – így Ficót nem ajánlva csakis Kiskát ajánlhatta. Megjegyezve – helyesen –, hogy az elmúlt húsz év tanulságai nyomán immár nem akarjuk „ingyen” adni szavazatainkat, cserébe a semmiért.
Visszatérve Bugárra és a „bölcsességre”: nem árt emlékeztetni arra, hogy az elnökválasztás első fordulójában a Most-Híd végig és makacsul kitartott Hrušovský támogatása mellett, pedig Bárdos Gyula személyében volt magyar jelölt is. Ám a nép, a polgár, a választó ebben az esetben is bölcsebb volt a Most-Híd vezetőinél, mert végül bizonyossá vált, hogy még az ő támogatóik nagy része is Bárdos Gyulára voksolt.
Most, a második forduló után – eléggé visszatetsző módon – Bugár Béla így nyilatkozik: „Örülök annak is, hogy a Híd hozzájárult ahhoz, hogy a magyar választók tömegesen választották Kiskát.” Pedig hát Bugár Bélának nincs mit örülnie: a Most-Híd ugyanis legfeljebb minimálisan járult hozzá Kiska sikeréhez, de inkább még úgy sem.
A „bölcs magyar választó” ezúttal sem a Most-Híd sugallatára, ösztönzésére választotta Kiskát; pontosabban nem is Kiskát választotta, hanem Ficót és a jelenlegi, teljes szlovákiai politikai struktúrát utasította el. Ficót a magyarellenes törvényei miatt ignorálta (lásd Malina Hedvig szülőfalujának, Felsővámosnak az ítéletét, ahol a választók 98 %-a „jegelte” a miniszterelnököt, s Dunaszerdahelyi járás is 93%-ban); a jelenlegi politikai struktúrát pedig azért utasította vissza a bölcs választó, mert a korrupció, a csalások, a „gorillizmus” uralta el ijesztő mértékben az országot.
Mellesleg a választók bölcsességét illetően Bugár Béla csak annyiban téved, hogy az nem sokszor bölcsebb, mint a politikusok, hanem mindig. Petőfi óta tudjuk, hogy bár fölül a gálya s alul a víznek árja, azért a víz az úr: s ez az úr, a felvidéki magyar polgár és választó is bölcsen ítéli meg, hogy magyar közösségünk megosztása elhamarkodott volt: az ostoba hiúság döntött úgy, hogy meggyöngíti nemzeti közösségünket s egyben parlamenti képviseletünket is.
Az „eredmény” mindenki előtt világos: fogyásunk soha nem látott felgyorsulása, kulturális életünk végzetes meggyengítése-elszegényítése, az anyanemzettől való elidegenítésünk fokozódása, elfordulás a „polgári-nemzeti-keresztényi” hármasság ezeréves értékeitől, szemben a Kárpát-medencei magyarság többi magyar nemzeti közösségével: Erdéllyel, Kárpátaljával, Délvidékkel.
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
Fotó: statistics.sk {iarelatednews articleid=”44903,44883,44877,44899″}
