46936

Idén 25 tanuló ballagott a lévai Juhász Gyula Alapiskolában június 26-án. Bizony nem könnyű otthagyni egy olyan „végvári” iskolát, ahol olyan eredményeket értek el az oktatásban, a vetélkedőkön, sportversenyeken, amely méltón állta meg a helyét a szlovák iskolák övezte nem könnyű konkurencia környezetben.
A nyári szünidő után a huszonöt végzősből nyolcan gimnáziumban, tizenketten szakközépiskolában, négyen ipariban, egy tanuló pedig egészségügyiben folytatja majd tanulmányait. A gimnáziumot választók közül sajnos mind elkerülik a lévai magyar tannyelvű gimnázium kapuit, így az talán az ősszel nem is nyit osztályt.
Andruska Csilla, az iskola igazgatónője az egybegyűlt vendégek, tanulók, szülök, nagyszülők, pedagógusok köszöntése során a következő gondolatokat fűzte az iskolától búcsúzó kilencedikesekhez intézett ünnepi beszédébe: „A pedagógusok ünnepi hangulatát sokszor a bizonytalanság árnyékolja be. Akarva, akaratlanul végiggondoljuk, hogy az együtt töltött évek alatt sikerült-e minden tanítványunkat eljuttatni arra az erkölcsi szintre, ahová szerettük volna. Szorongva kérdezzük egymástól, hogy a mai haszonelvű világban sikerült-e átadni nektek a tudás tiszteletét, a másik ember személyének és véleményének tiszteletben tartását, a megértés, a megbocsájtás képességét, az igazunk melletti kiállás okos érvelés szintjén. Ti, most életszakaszotok egy fontos állomásához érkeztetek. A ballagótarisznya jelkép. Jelképe annak, hogy aki elindul, annak fel kel készülni, magával kell vinni fontos dolgokat. Jelkép az is, hogy nyolcadikos társaitoktól kaptátok. A vállatokra akasztották, mint az élet minden nehézségét és örömét. És a kincsek, a pogácsa, hogy legyen az életben mindig meg a betevő falatod, az egycentes, hogy ne kelljen szűkölködnöd, a föld, hogy tudjál gyökeret növeszteni, a csipet só, hogy ne legyél ízetlen s mellé a jókívánság, hogy legyenek körülötted olyanok, akiktől tanácsot kaphatsz, s majd a közös iskolai kép, hogy emlékezzél arra a helyre, ahol megkezdted ismereteid megalapozását. A tarisznyátokban lapul még egy csodás érték: édes ősnyelvünk, melynek őrzését most rátok bízva adjuk tovább. Más környezetbe kerültök majd, ahol sokszor irdatlan erősnek tűnik a rossz. De a rosszat csak jóval lehet legyőzni! Legyetek odaadott, összerendező, másokért élő, szolgáló ember, aki helytáll, aki áld, és áldássá válik. Áldássá lenni a hétköznapokban, éppen ott, ahol vagy, hogy megfertőzd a világot a szépre, a jóra, az igazságra, a megbocsátásra, türelemre, szeretetre.”
A szülőkhöz a következőképpen szólt: „Kedves szülők! Itt van a mi felelősségünk. Védjük meg közösen gyermekeinket. Jövőjük s általa jövőnk érdekében a valós értékek romboló hatásaitól. Szeretném hinni, hogy gyermekeink megerősödve az iskolánk adta értékrendben ellenállnak majd a könnyű, tartalmatlan sikereknek, a felszínes gondolatoknak, bölcsek lesznek, meggondoltak, mindenkori környezetük biztos, odafigyelő, segítőkész támaszai. Hiszem, hogy mi így együtt, szülők, szülők, diákok, pedagógusok egész életünkben büszkék lehetünk arra, hogy ennek a közösségnek tagjai lehettünk.”
Végül a ballagóktól így búcsúzott: „Búcsúzóul álmaitok, vágyaitok eléréséhez kívánok Nektek sok-sok sikert, szerencsét, kitartást, és természetesen sok boldogságot. S teszem tarisznyátokba az utolsó ajándékot, Göthe szavait:
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni
Egyetlen titka van: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.
Jó utat, Isten veletek!
Szem nem maradt szárazon e szavak után, bizony a két ballagó osztály nevében búcsúzó lánynak, Duba Rékának és Lészkó Boglárkának is el-elakadt a szava, de ez így volt szép és megható.
A ballagó diákok ezután régi szokás szerint énekelve járták végig a szépen feldíszített osztályokat, az iskola folyosóit, még a szakács néniktől is elbúcsúztak az iskola étkezdéjében. A színvonalas rendezvény a ballagók bankettjével végződött e, számukra minden bizonnyal emlékezetes napon.
További képek a lévai eseményről megtekinthető a Képgalériában ITT >>>

Wirth Jenő, Felvidék.ma