A földművelési tárca vezetője néhány hónapja számolt be terveiről, melyek szerint tárcája irányváltásra készül, a hagyományos, extenzív nagyüzemi gazdálkodás mellett a jövőben előtérbe helyezné a kétkezi munkát igénylő kézműves mezőgazdaságot. Ezen belül a gyümölcstermesztést, zöldségtermesztést, az állattenyésztést és a speciális növénytermesztést. Minden szakterületet, amely az elmúlt évtizedben elsorvadt, egyes régiókban, kistérségekben teljesen megszűnt. Tervei szerint előmozdítaná a családi farmok, a háztáji gazdálkodás elterjedését, a fiatal, kezdő gazdák és gazdaságok felfuttatását, a termelési-értékesítési társulások létrehozását. Előirányozta, hogy a hétéves uniós költségvetési időszak végére az élelmiszer-önellátásnak el kell érnie a 80 százalékot. Igaz, hogy mindezt egyelőre csupán nyomvonalakban sikerült átültetnie az agrárium támogatási rendszerébe, ám a felvázolt fejlődési iránybiztató.
A valóság persze megint teljesen más
Ezzel szemben a július elsejétől érvényes törvénymódosítás értelmében a piaci árusítás eddiginél sokkal szigorúbb szabályozása tiszta égbolton megjelenő villámcsapásként hat, hiszen teljesen ellentmond a szaktárca által felvázolt törekvéseknek. A hazai élelmiszerek, gyümölcs, zöldség és más nem tartós élelmiszerek piaci és településen kívüli árusítását szorítja az eddiginél sokkal szigorúbb keretek közé. Bizonyítsa be a kofa, hogy saját maga termeszti a piacon kínált zöldséget vagy gyümölcsöt. Sőt, az új szabályzatba érthetetlen módon olyan kormánypárti képviselői módosítás is bekerült, amely azon településeken, amelyek területén boltban vagy áruházban is árusítanak nem tartós élelmiszert, megtiltják az ilyen élelmiszerek piaci és településen kívüli árusítását. E törvénymódosítás szigora feltűnően elkerüli a nagyvállalkozókat és a nagykereskedőket.
Teljesen hiteltelenné vált ezzel a földművelési tárca tavalyi és korábbi (egyébként fontos) felvilágosítási hadjárata, amely arra buzdított, vegyünk hazai élelmiszert. A hazai nem csupán azt az élelmiszert jelenti, amelyet nagyüzemi körülmények között állítottak elő. Sőt! Egyre több az olyan családi vállalkozás, amely tisztiorvosi engedéllyel rendelkező kisüzemben állítja elő az élelmiszert vagy csomagolja, osztályozza a zöldséget, illetve a gyümölcsöt. A szaktárca és más szakmai érdekszervezetek által kiadott számos országos védjegy hívja fel a figyelmet arra, hogy hazai terméket tartunk a kezünkben.
Zavaros elképzelések helyett konkrét lépéseket
A kormányzat kaotikus agrárpolitikai lépéseit tekintve úgy tűnik, mintha nem tudná a jobb kéz, mit csinál a bal. Nem zárható ki, hogy a háttérben valakik nagyon falaznak az áruházláncoknak. Letörik a hazai termékek iránt egyre erősödő (nyilván a felvilágosító kampánynak is köszönhető) keresletet. Legyen az a hazai nagyüzemi élelmiszeripari termékek, vagy ellenkezőleg, a kézműves termékek iránti kereslet. Rendezni kellene végre a sorokat, és elfogadni egy olyan jogszabályrendszert, amely előtérbe helyezné, uniós és hazai támogatásban részesítené, a hazai élelmiszerek előállítását. Bármilyen formában. Amennyiben Ausztriában létezhet olyan jogszabály, amely az áruházláncok és a boltok számára előírja, hogy polcaikon legalább 70 százalékban kell hazai élelmiszert tartaniuk, a szintén unió tag Szlovákiában vajon miért ne lehetne érvényben hasonló jogszabály? Vajon miért kellett szigorítani a piaci és a településen kívüli árusítást? Valakik erőnek erejével azt akarják bizonyítani, hogy az ázsiai paprika és az észak-afrikai paradicsom jobb, mint a hazai. Ezzel egyrészt munkától esnek el az emberek, másrészt megakadályozzák új munkahelyek létrejöttét, egyének megélhetését és boldogulását az ország déli járásaiban. Érthetetlen és védhetetlen.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke, Felvidék.ma
