A Pósa Lajos Emlékbizottság és Nemesradnót Önkormányzata szervezésében július 11-én a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Pósa Lajos sírjának megkoszorúzásával emlékeztek a száz éve elhunyt „mesekirályra”.
A koszorúzási megemlékezésre a Tóth Elemér polgármester és Pósa Dénes alpolgármester és egyházgondok vezette gömöri küldöttség Pósa Lajos sírjára földet vitt szeretett édesanyja, Marcsa néni sírjáról. Az ünnepség épp a Marcsa néni temetésén elhangzott nótával vette kezdetét, melyet a 100 Tagú Cigányzenekar hegedűs kamaraegyüttese adott elő, akik a későbbiekben is közreműködtek Dankó Pista emlékét őrizve.
Pósa Lajos Nem bánom, hogy költő lettem című versét Gyurán Ágnes, a Bátkai Alapiskola pedagógusa, a Csemadok Bátkai Alapszervezetének elnöke szavalta. Pósa Lajos a Jövendő című versét Kun Miklós Jenő, Pósa kutató, a Pósa Lajos Emlékbizottság tagja mondta el.
Gábor Csirke Csobilla Pósa Lajos: Köszöntelek füsti fecske című versét, Gábor Táltos Vencel pedig Anyám intése Pósa költeményt szavalta el.
Ünnepi beszédet Dr. Praznovszky Mihály, a Pósa Lajos Emlékév védnöke mondott. Méltatta a költő, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjének munkásságát, az egykori és a mai gyermekre tett hatását.
A koszorúzás előtt, ahol többek közt a a Pósa család nevében, a Pósa Emlékbizottság, Nemesradnót község, Nemesradnóti Református Egyházközség, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete, a Csemadok Bátkai Alapszervezete, a bátkai alapiskola, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Táltoskönyvkiadó, Bársony István Alapítvány, a Tompa Mihály Református Gimnázium képviselői helyezték el a megemlékezés virágait, gömöri lelkész szólt a gyülekezethez.
A szülőföld nevében a Nemesradnóti Református Gyülekezet tagjai szolgáltak a 90. zsoltár és Pósa Lajos: Mennyben lakó én Istenem című egyházi énekével.
Megemlékezést Nt. Nagy Andrea esperesné mondott 5 Mózes 4:9: „Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival” – verse alapján.
Visszatekintettek egy évszázad távlatából és emlékeztek néhai Pósa Lajos költőre, eképpen:
“Egyetlen ember sem születik erre a földre úgy, hogy ne lenne küldetése. A Mindenható Isten mindannyiunknak adott tálentumokat, kinek-kinek erejéhez képest. Ahogyan azt Jézus egyik példázatában elmondta. A tálentumok szimbolizálják az ember képességeit. Azokat a tulajdonságokat, amelyeket arra kaptunk, hogy egymásnak szolgáljunk velük. Ez a szolgálat pedig mindig arra kell, hogy irányuljon, hogy általa a másik ember épü1jön, vígasztalódjon, erősödjön és gazdagabbá legyen a lelki élete.
Néhai Pósa Lajos testvérünket Isten megáldotta nemcsak olyan képességgel, hogy egy felnövekvő generációt oktasson és neveljen, de áldásul kapta a költői képességet is, azaz kifejezhette belső lelki világának gazdagságát. Szinte minden versében megénekelte az Istenbe vetett hitének bizonyságát. Mindezeket hagyatékul adva sok-sok nemzedéknek, hogy épülésüket és lelki gazdagodásukat szolgálja.
Elmondható, hogy a felolvasott Ige minden részletében ráillő Pósa Lajos életére és küldetésére. Ő vigyázott és őrizte lelki értékeit; s mindazokat, amiket megtapasztalt és átélt az Istennel való csodálatos kapcsolatából, átadta a későbbi nemzedékeknek. Soha nem felejtette el azokat, amiket láttak az ő szemei lelki értelemben, hanem mélyen a szívében éltek és megismertette azokat fiaival és fiainak fiaival.
S azok mi vagyunk, későbbi nemzedék- a fiak fiai, aki ma emlékezünk. Csodálatos képesség az emlékezés, mert a múltból merít és a jövőre nyit kaput. Már azok is eltávoztak e földi világból, akiket egykor a tanító-költő oktatott és nevelt, de velük együtt nem távoztak el azok a lelki és irodalmi kincsek, amiket hátra hagyott. Ezek megőrzésében pedig hála és köszönet illeti meg a mi elődeinket is, akik fontosnak tartották, hogy tovább adják és reánk bízzák. Így tudunk mi ma emlékezni, de ez egyúttal arra kötelez bennünket, hogy mi is tovább adjuk. Megőrizzük azt fiainknak és azok fiainak, hogy sok évtized múlva ők is úgy tudjanak majd visszatekinteni a múltba, ahogyan most mi, hálával Isten felé, aki mindig rendel erre földre lelkeket építő, hitet erősítő és gazdagító, szolgálattévő embereket.
Egy évszázad múlt már el azóta, hogy néhai PósaLajos elhagyta e földi színteret és megtért lelke az ő Istenéhez. A mi életünkben 100 esztendő soknak tűnik, de a világtörténelemben csak töredéknyi idő. Mégis ezekben a töredéknyi időkben az ember oly sok változást átél. De ha erős a gyökérzet, amiből tudunk táplálkozni, akkor az életünk megtelik tartalommal.
Ilyen tartalommal teljesnek tűnő ez az elmúlt 100 esztendő, hiszen őrizzük múltbeli kincseinket. Tisztelettel emlékezünk meg azokról, akik előttünk éltek és reánk hagyták nemzetünknek, kultúránknak építő és gazdagító lelki kincseit. Kívánom, hogy áldott legyen ez a mi mostani emlékezésünk és hogy úgy épüljünk lélekben általa, hogy mi is tovább adjuk majd fiainknak és azok fiainak mindazokat, ami szebbé és gazdagabbá teszi majd egykor az ő múltjukat” – mondta a Nt. Nagy Andrea lelkésznő.
A műsort Csipka Rozália és Sebők Valéria, a Pósa Lajos Emlékbizottság tagjai vezették és állították össze.
A megemlékezők egy-egy koszorúval ellátogattak Mikszáth Kálmán és Blaha Lujza sírjához is. Mikszáth Kálmán sírjánál Pósa Lajos: Mikszáth Kálmánhoz című versét Czeglédy Botond, a Tompa Mihály Református Gimnázium növendéke mondta el. Blaha Lujza síremlékének megkoszorúzása előtt Povinszky Elvíra, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának a titkára Pósa Lajos: Blahánénak című verést szavalta. A gömöri küldöttség tiszteletét tette Radnóti Miklós sírjánál is. Páran ellátogattak Pósa Lajos városligeti szobrához.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47183,45086,44145,44071,43934″}
