A kassai képzés három szakcsoportban folyt: élménypedagógia, regionális és helyi ismeretek és interaktív tábla. Az elsőt kivéve a másik kettőn krediteket lehetett szerezni, ami a pedagógus anyagi megbecsülésében is megmutatkozik.
A II. Rákóczi Ferenc Nyári Egyetem, melyet a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) szervezett Kassán, július 7. és 12-e között zajlott. Párhuzamosan hasonló rendezvény zajlott Rimaszombatban és Komáromban is.
Az egyes szakcsoportok vezetőit kérdeztem a tanfolyamokról. Köszönetet mondok neki, hogy szívesen álltak rendelkezésemre.
Élménypedagógia
– Kovács Nikolettát, a budapesti Kalandok és Álmok Pedagógiai Műhely élménypedagógusát kértem meg, foglalja össze a tanfolyam lényegét.
– Az élménypedagógia alapvetően olyan foglalkozássorozat, amely szociális kompetenciákat fejleszt. Ezekhez olyan gyakorlatokat használ, melyek alkalmával az egyént kihívások elé állítja. Így a komfortzónájából kikerülő személy új magatartásformákat, interakciókat tanul. Ami nagyon fontos, hogy csoportos feladatokat végezzenek egy facilitátor [folyamatvezérlő] segítségével, aki vezeti és irányítja a csoportot.
– Tehát a diákokat szokatlan feladatok elé állítják, és ezekben kell helytállniuk. Milyen helyzeteket teremtenek számukra?
– Abszolút élettől elrugaszkodott helyzeteket, ahol gyakorolják a problémamegoldást, a kommunikációt. Nem mindennapi élethelyzetekbe kerülnek, hanem egészen másokba, ami arra készteti őket, hogy új dolgot tudjanak megtanulni. Például át kell menniük egy mocsáron. Vannak varázskövek, szabályok, melyekkel élniük kell. Így kimozdulnak a mindennapi sablonok közül. Végigmennek tehát egy folyamaton. Ebben az esetben nem a gyakorlatot értékeljük, hanem azt, hogyan működött a kommunikáció, milyen szerepet játszottak, és mit tanultak belőle. Ezt ők fogalmazzák meg. Önmagukról, társas kapcsolataikról, bármiről beszámolhatnak. A történet, amelybe csöppennek, kitalált esemény. Ez kötődhet tanulmányokhoz, de független is lehet ettől. Egy 13 éves gyereket például azzal lehet motiválni, hogy a játék célja, most megmentjük a világot. Elmondjuk a játékszabályokat. Ezután a gyerekek megpróbálják megoldani a feladatot. Valamilyen tervet kell kidolgozniuk, és valamilyen stratégiát kell követniük. Ezután következik a végrehajtás, és végül az értékelés. Mik voltak a kulcspontok, mi volt az, amit tanult belőle, mit vihet tovább egy másik gyakorlatba vagy a való életbe?
– Mi a gyakorlati tapasztalat?
– A legfontosabb, hogy fejlődnek a társas kapcsolataik. Fejlődik a közösség, az egymás iránti bizalom, a kommunikáció, az együttműködés és az önismeret. A képzés, mely most zajlott, azt célozta, hogy ismertesse az új módszert, és felkészítsen arra is, hogyan vezessünk egy ilyen feladatot. A pedagógus megmondja a feladatokat és a szabályokat. Vele ellentétben a facilitátor hagyja, hogy a diákok maguk fogalmazzák meg, találják ki a megoldásokat. Tehát kihívás elé állítja a diákot, irányt szab neki, mederben tartja a foglalkozást és végül értékel. Itt a saját tapasztalatokon van a hangsúly. Ezeken keresztül mindenki saját maga értékeli, hogyan hajtotta végre a feladatot, esetleg miért rontotta el, hogyan kell másképp csinálnia, és mit tanult belőle.
– Mi a hozadéka ennek a játéknak?
– Ma már nem elég a műveltség. A munka világában tudni kell együttműködni, kommunikálni, bizonyos szociális kompetenciákat kell elsajátítani. Egy állásinterjún arra kíváncsiak, hogy a munkában hogyan tudok együttműködni, milyen szerepeket vállalok el. Később a gyerek hálás lesz az iskolájának.
Regionális ismeretek az oktatásban, helyi értékek
Szanyi Mária néprajzkutató-tanár: A lényeg az a régió. A helyi ismeretek bevezetése az iskolai oktatásba modulok formájában. Ez éves tervbe témaköröket épít be. A népi hagyomány ápolását már az óvodában el lehet kezdeni. Gyermekjátékokat tanítanak, szó esik az évszakok változásáról, az azokhoz kötődő ünnepek ritmusáról, a szokásokról. Az első osztályban a tanulók saját megfigyeléseket végezhetnek. A középiskolában már kutatásokkal tudják fűszerezni ismereteiket, bővülő körökben terjeszthetik ki érdeklődésüket. Ez a folyamat tehát az általános iskolától a középiskoláig terjed. A diák saját környezetét fedezi föl egy séta alkalmával. Megnéz egy szobrot, egy útszéli keresztet, kápolnát, templomot. Később megismerkedik annak történetével. Megtudja, mikor építették, milyen stílusban. Egy középiskolás ennek életét, művészettörténeti vetületeit vizsgálhatja. Hitéletbeli kutatásokat folytathat. Egy kastély esetében vizsgálhatja, milyen fák vannak a parkban, milyen neves személyiségek laktak benne. Kik voltak ők. Ismereteik annyira szerteágazóak lesznek, hogy végül bemutatják saját falujukat egy adattól kezdve az emléktáblákig. Ez a tevékenység a generációk közötti kapcsolatokat építi. Hiszen ki kell faggatni a nagyszülőket.
A képzés arra terjed ki, hogyan kell kimenni a terepre, miképpen kell beszélni, hogyan kell az adatokat kicédulázni és végül előadni, hogy egy mindig bővülő adatbázis álljon rendelkezésre.
Szetyinszky Veronika tanár: A felső tagozatosok közötti Vág-projekt beépüléséről beszéltünk az iskola programjába. Ez úgy állt össze, hogy meglátogattuk a Vág-kiállítást. Azt kijegyzeteltük, és anyagot gyűjtöttük. A Kincskeresők országos konferenciájára ügyes osztályomból pályamunkát is készítettünk. A projekt felöleli a környékbeli falvak kutatását, történelmi épületeinek megismertetését, a neves személyiségek életrajzát. Ezeket be is mutattuk. Közülük legkiemelkedőbb Pázmány Péter, Feketeházy János és Sellyei József. Az épületek közül a vágsellyei fióklevéltár, azaz a Pázmány-kastély, a deáki és a vágsellyei templom történetét dolgoztuk föl. Foglalkozunk a Vág felső folyásával, a molnárokkal és a tutajozással is. A kollégák is bekapcsolódtak. A történelem-, rajz-, biológia- és földrajztanár.
Szanyi Mária: Most a pedagógusok Kassán 30 órás tanfolyamon vettek rész. Otthon 30 órában egy feladatot kell teljesíteniük. Egy témáról egyórás beszélgetést kell folytatniuk. Ezt ki kell cédulázniuk, hogy tudják tanítani a folyamatot. Hogyan kell adatokat tárolni, melyekből évről évre bővülő adattár lesz. A baj az, útikönyvekből kiolvassuk az adatokat, de nem tudjuk, mi volt az épület „élete”. Hogy viszonyultak hozzá, milyen értéket képvisel számukra és mit tudnak róla. Nem tudják megszólaltatni. Ezért nem kötődnek annyira hozzá. Milyen volt a személyes viszonyulás? A második, gondolják végig, hol, milyen órákon tudják felhasználni az anyagot. Készítsenek egy prezentációt, mielőtt kimennek egy helytörténeti sétára. Ez lehet bármi. Templom vagy háborús emlékmű. Oda is hívhatnak valakit, aki gondozza, hogy beszéljenek vele. Megállapítják, hogy a szobrokat, kopjafákat, kinek-minek az emlékére állították. Ne csak elmenjünk mellettük. Harmadik része a tanulmányi séta megszervezése, az arra való felkészülés és végül, miképpen kérem számon a tanultakat. Mindenki a saját falujában tegye ezt meg. Amikor erre rákényszerítettük az első csoportot, a tanítónők elájultak. Nem jutott senkinek eszébe, hogy az elsős gyerekeket végigvigye a falun. És mutasd be te, mert az emberek nem ismerik a szomszédjukat, mivel mindenki a garázsban száll ki a kocsiból. A negyedik rész a tanterv. Hová építik be a helyi értékeket. A szakköri foglalkozásba, az irodalom-, vagy történelemórába. Lehet a nyelvtan része is.
Ahogy a nagymama elmondta iskolás éveit, valaki lejegyzetelte és átfogalmazta, hogy kerek egész legyen. A nagypapa mesél a szülőtermelésről, ennek kapcsán a csalikorsóról, a rövidkapáról. Az ötödikeseim megismerkednek a népi kultúrával. A legegyszerűbb dolgokkal lehet kezdeni. A mesével, egy népdallal, mondákkal. Betlehemes játékokat játszottunk. A család idős tagjait ki lehet faggatni. Ezeket a dolgozatokat felolvasták az osztályban. Egy alkalommal, gondoltam, négyen-öten fogják egy tanóra alatt felolvasni munkáikat. Egy tanuló elkezdte olvasni, s beszélgetéssé „fajult” az óra.
Szetyinszky Veronika: Pék László földrajzszakosként elmondta, mi által került a földrajzhoz. A családi kapcsolatok révén. Egyik nagynénje levelezett a világban sok mindenkivel. Így ő bélyegeken keresztül került a földrajzhoz. Kezdte érdekelni, hogy a bélyegeken milyen országok szerepelnek, és azok hol találhatók. A saját környezetét is így kezdte megismerni. Egy kis helytörténeti munkát készített, majd szerkeszteni kezdett. Galánta és környéke segédtankönyvet adtak ki és térképeket. Nagy csomag helyi kiadvánnyal érkezett, hogy mi mindent lehet begyűjteni. A régió turizmusára, gazdaságára alapoznak, régi térképeket, katonai felméréseket hasznosítanak. Pázmány élete és munkássága címmel egy munkafüzetet adtunk ki.
Az interaktív tábla
Tomolya Róbert füleki tanár: Ez olyan lehetőségeket nyújt, mint a számítógép és a tablet együtt. Óriási méretben. A tabletnél többet nyújt a szoftvere miatt. Ez egy érintésérzékeny nagy felület, melyre vetíteni lehet, és vezérelhető. Itt különböző lehetőségek állnak rendelkezésre. Bemutatjuk a tananyagot és azt fejleszteni lehet. Ez nem egy egyszerű bemutató eszköz. Új lehetőségeket nyújt az interaktivitás terén, akár a tanár, akár a diák számára. Újrajátszást, ismétlést tesz lehetővé. Flash-animációkat lehet lejátszani rajta, szerkeszteni és szerteágazó feladatokat végezni. Végre megmozdult a táblán a matematika! Ennek segítségével be tudom mutatni a transzformációkat, amit eddig nem lehetett.
– A diákok ezt miképpen fogadják?
– Az iskolába egy más generáció jár az internet kialakulása óta. Ők már digitális bennszülöttek. Másképp viszonyulnak a tanuláshoz. Ők modern eszközöket használnak, amikor beérnek az iskolába, ott meg 100-200 éves technológiával találkoznak. Krétával, zöld és fekete táblával. Máshoz vannak szokva, sokkal dinamikusabb eszközökhöz. Multitastinghoz. Egyszerre több tevékenységet igyekeznek folytatni. Párhuzamosan skype-olnak, a házi feladat is nyitva áll hátul, ha bejön a szülő, akkor úgy tehetnek, mintha tanulnának, miközben filmet töltenek le. Ezeknek a gyerekeknek a figyelmét kell lekötni. Új lehetőségeket nyújt az interaktív tábla. Új dimenziók nyílnak meg. A tanároknak meg kell tanulniuk az eszköz használatát, hogy azt nagy biztonsággal, rutinosan tudják alkalmazni a mindennapokban. Saját tananyagot fejlesztenek, amelyet felhasználhatnak. E tanfolyam célja, hogy a pedagógusok elsajátítsák azokat a készségeket, módszereket, trükköket és tippeket, amelyeket kreatív módon tudnak majd használni.
– Az iskolák ellátottsága milyen?
– Az iskolák jól fel vannak szerelve ezekkel az eszközökkel, ám nem mindegyik táblán lehet jól dolgozni. Olyan táblákat nem szabad vásárolni, amelyek nem engedik a flash-animációkat. Ez egy olyan eszköz, amellyel úgy az oktatók, mint a gyerekek kreativitásukat fejleszthetik. Szavazórendszerként is működtethető vagy feleltető eszköz lehet. Minden diák kezében van egy mobilra hasonlító eszköz. A gyerek gombok nyomogatásával válaszol. A lehetséges A-B-C-D válaszok közül válogat, vagy számokat írhat, rövidebb szövegeket. A gép megjeleníti azokat, és rögtön kiértékeli az eredményt.
Ez egy harminc órás 11-kredites tanfolyam volt. Tíz órában házi feladatokat kell készíteni, gyakorolni. Mindenki záróvizsgát tesz, záró prezentációt mutat be, mely minimálisan egy órát felölelő anyagot tartalmaz. Ezt a tananyagot feltöltik a www.edu.sk oldalra. Ott már több ilyen található, és azt bárki díjmentesen használhatja. Többnyire jó anyagok állnak ott rendelkezésre. Ezek tetszés szerint tovább fejleszthetők, bővíthetők. Együttműködve is lehet ilyen anyagokat készíteni. Az interneten sokat lehet találni ezekből. A tanfolyam résztvevőinek átadtunk egy adatbázist. Ezt kedvükre böngészhetik. Már óvodák számára is készült ilyen anyag. Az alsó és felső tagozat, valamint a középiskola számára is találnak csoportosított anyagokat. A testnevelés elméleti részére is van számos anyag. Az 1-4-es tagozat számára fantasztikusan kreatív megoldások születtek. Szépeket rajzolnak, festenek. Így fejlesztik a szépérzéküket, és a fiatalokat a vizualitás megfogja. A tudás átadására koncentrálnak, de élmény nézni, amit produkálnak. A szegedi Mozaik Kiadó ezen a területen a legjobb. Kedvezményeket is adnak.
A nyári egyetem résztvevői megtekintették az első világháborúról készült kiállítást és a kassai aranykincset. Az SZMPSZ ezen az úton is köszönetét kívánja kifejezni, hogy Pollák Róbert, a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatója készségesen állt rendelkezésükre, és kedvezményben részesítette őket.
76 pedagógus áldozta föl szabadságának egy részét, hogy a jövő tanévtől kezdődően képzettebben álljon a katedrára. Ezek közül hatan Erdélyből és ugyanannyian Kárpátaljáról jöttek. Az igazgatók adhatnak pótszabadságot, de érthetetlen módon ezzel a jogkörükkel nem mindegyikük él. Ki tudja, milyen, számomra fel nem fogható megfontolásból?
Közhely, de le kell írni. Az asszimiláció elleni harc egyik fellegvára az iskola. Minden beíratási program és rábeszélés fölösleges energiapazarlás, ha a magyar iskolák nem lesznek tízszer jobbak, mint a szlovák tanintézmények. Ezért is fontosak ezek a képzések.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47212,47181,47158,47154,47066″}
