Komáromban, ahol a Nokia telefongyár sajnos a végnapjait éli, vajon ki gondol ma arra, hogy nem kevesebb, mint százhúsz év pergett le a történelem homokóráján?
Mr. Alexander Graham Bell, akinek – amint az később kiderült, s az USA kormánya 2002-ben nyilatkozatban is elismerte – az utókor tévesen tulajdonítja a telefon feltalálását, ma bizonyára elcsodálkozna azon, hogy milyen tenyérnyi „kütyüvé” fejlődött szénpormikrofonos találmánya.
De kit is érdekelne annyi idő távlatából, hogy a jó üzletembernek is bizonyult Bellt mintegy két évvel megelőzte egy firenzei színpadi technikus, Antonio Melucci? Világfaluvá összeszűkült világunkban a legtermészetesebb dolog, hogy bárhonnan, bármikor és bárhová telefonálhatunk, s mi több, képeket is küldhetünk. S tesszük ezt úton-útfélen. Beszélünk, csacsogunk folyton folyvást, ha kell, ha nem. De nem volt ez mindig így…
Komáromban, ahol a Nokia telefongyár sajnos a végnapjait éli, vajon ki gondol ma arra, hogy nem kevesebb, mint százhúsz év pergett le a történelem homokóráján, amikor dédapáink idejében, pontosabban 1894-ben először hallatott furcsa csengető hangot egy falra akasztható, drótban végződő különös készülék, amelynek magyarul még neve sem volt. Amint arról a korabeli helyi sajtó is tudósított, a vármegye székhelyén 1894 májusában kezdték el összeszerelni idegenből érkezett szakemberek az első kézi kapcsolású telefonközpontot, s Komáromon kívül is egyre szaporodtak azok az égnek meredő különös póznák, amelyek a telefonvezetékeket tartották.
S miután bámulatos gyorsasággal végeztek ezekkel a munkálatokkal, már ugyanazon év szeptemberének első napján megtörtént az első csoda. A vármegye és a város elöljáróinak a hangja a kifeszített vezetékeken keresztül eljutott a túlparti városrészbe, Újszőnybe. A felmerült kezdeti műszaki hiányosságok eltávolítását követően december 1-jétől már a komáromi polgárok is igénybe vehették az új szolgáltatást. De ne gondoljuk, hogy ezzel egycsapásra minden megoldódott, és bárhova telefonálhattak Jókai és Lehár városából.
Először csak a főváros, Pozsony és a közeli Győr volt hívható, majd fokozatosan rákapcsolták a telefonhálózatot Sopron, Érsekújvár, Arad, Temesvár, Székesfehérvár hivatalaira és magátulajdonú telefonkészülékeire. Azóta a telekommunikáció terén is történt egy és más, s ott tartunk, hogy a vezetékes telefon hovatovább a múlté lesz. Ma már az is távoli múltnak számít, hogy a Motorola egyik mérnökének jóvoltából 1973. április 3-án először megszólalt a mobiltelefon, amely nélkül ma már el sem tudnánk képzelni életünket. Vajon mi következik ezután?
Különös, de való, hogy a múlt század hetvenes éveiben a komáromi főposta épületében működő telefonközpontban még kézi kapcsolással létesítettek összeköttetést a városok közötti beszélgetéseket rendelőknek
(A szerző felvétele)
