48039

Komáromban, a Selye János Gimnázium patinás aulájában a háromszereplős dráma bemutatójára szép számban gyűltek össze az érdeklődők augusztus 18-án.

A darab Wohlmuth Ferenc vértanú papnak az életéről és haláláról szól, aki Komárom-Esztergom megye neves és népszerű plébánosa volt a XX. század elején.
Tarics Péter, a darab írója, rendezője a bemutató előtt röviden szólt a közönséghez: a hitről és a hitetlenségről, az őszinteségről és a hazugságról, az egyszerűségről és a bonyolultságról beszélt. Kiemelte, hogy  Wolhmut Ferenc  élete – akit 1919. június 5-én koholt vádak alapján a népbíróság ítélete alapján Császár községben kivégeztek – példaértékű lehet az egész országban. Ez az előadás, mint mondta, szól a katolikusok és a reformátusok együttműködéséről és barátságáról is.
Megemlítette, hogy meglepő módon Császár község református polgármesterasszonya az, aki a fő szorgalmazója és ápolója a katolikus Wohlmut Ferenc hagyatékának, egy olyan településen, ahol a lakosok kétharmada református.
Jó barátjával, Író Sándor plébánossal érkezett erre a bemutatóra, amelyet a császáriak már láthattak, hiszen ezt az előadást a napokban már bemutatták a császári felújított katolikus templomban.
Elek László révkomáromi esperes, plébános is megtisztelte jelenlétével a bemutatót, és üdvözölte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy amikor emberek és emberi sorsok fölött döntenek mások hirtelen elhatározás alapján, mindig szükség van, szükség volt és szükség is lesz vértanúkra, hitvallókra.
Ők azok, akik ténylegesen is bizonyítást adnak arról, hogy az Isten iránti hitük megingathatatlan, de a felebarátuk iránti szeretetük is, és ez nemcsak szóban elmondott igazság, de ezt alátámasztják életútjukkal is. A közönségnek azt kívánta, mindannyian tanulságot vigyenek haza ebből a darabból.
Beke Gyöngyi, Császár község jelenlegi polgármestere érdekességekkel, családi hagyomány révén átélt élményekkel színesítette beszédét. Elmesélte, hogy az egész falu szeme láttára végezték ki a mártír papot, aki „kegyelemből” akasztófát kapott, és akit hihetetlen kegyetlenséggel szégyenítettek meg halálában is.
Azt az idős papot, aki 25 évig volt Császár község plébánosa, aki nem tett különbséget katolikus és református között, és akinek lemondásokkal teli élete példaértékű mindenki számára. A jóságos, jámbor papra jellemző volt, hogy nagyon szerényen élt, kopottas ruhában járt, saját pénzén a falu nehéz sorsú szegény gyermekein segített, ruháztatta, iskoláztatta őket.
A polgármester asszony elbeszélte, hogy dédapja református hitű tehetős gazda volt, és 4 ökör árát ajánlotta fel 1919-ben, hogy megmentse a proletárdiktatúra erőszakosságától Wohlmuth Ferencet, hogy ne essék meg az a csúfság, hogy egy papot felakasztanak a faluban.
Később derült csak ki, hogy nem a falut ért szégyen miatt szerette volna pénzre váltani a pap életét, hanem mert Wohlmuth Ferenc olyan ember volt, akit nagyra becsült, tisztelt. A polgármester asstony kiemelte, hogy mai életünkben is nagyon fontos üzenete van a Tarics Péter által írt és rendezett darabnak, amely a vértanúhalált halt plébános imádságával végződik.
Hangsúlyozta, hogy nem élhetünk gyűlölettel, feladatunk a megbocsátás és az emlékezés.
Végül a felvidéki származású Író Sándor, Császár település plébánosa köszöntötte a közönséget, és elmondta, hogy nehéz feladat, kihívás számára egy ilyen boldog emlékű pap utódjaként élni.
„Óriási feladat megfelelni emlékének. Én mint pap megpróbálom az imádságra helyezni a hangsúlyt. Imáimban azt kívánom a Jóistentől, hogy ott, ahol kell, és amikor kell, akkor tudjunk helytállni, szeressük Istent, hazánkat, felebarátainkat”– mondta.
Azt kérte a megjelentektől, hogy szívében mindenki vigye haza Wohlmuth Ferenc emlékét, gondolkodjanak el rajta, és adják tovább emlékét, történetét. Ismertessék meg másokkal is áldozathozatalát és hogy mit jelent igazi hazafinak, kereszténynek lenni.
Az egyfelvonásos drámában a főszerepet Jónás Csaba játszotta, aki buzgó imádságokon keresztül mutatta be a megrázó, rendkívüli mélységű kapcsolatot az idős pap és Isten között.
Lantos-Lőwy Bertalant, a tatai terrorcsapat vezetőjét Jóba István személyesítette meg, aki egyszemélyben volt megtestesítője a Tanácsköztársaság kegyetlen pusztításának.
Szabó Géza, az idős plébános 24. káplánja, akit Kulich László játszott, a színmű végén meghatottan méltatta Wohlmuth Ferenc papi tevékenységét és vértanúságának jelentőségét. Az ő imájával ért véget a darab.
A közönség vastapssal hálálta meg az előadást.

Darabismertető:
Tarics Péter „Vértanú Krisztus erejéből– Wohlmuth Ferenc keresztútja” című háromszereplős drámája – amelyet a szerző 2010-ben írt Író Sándor jelenlegi császári plébános felkérésére – 1894 és 1919 között játszódik a Komárom–Esztergom megyei Császár településen, és annak a Wohlmuth Ferenc vértanú papnak az életéről és haláláról szól, aki Komárom–Esztergom megye neves és népszerű plébánosa volt a XX. század elején.
1894-et írunk. Wohlmuth Ferencet, a sopronbánfalvi karmelita apácák lelki igazgatóját, a Komárom-Esztergom megyében lévő Császár településre nevezik ki plébánosnak. A legszentebb elhatározással lát munkához, mindig az ökumenizmust tartva szem előtt, hiszen Császár 2400 lakosa közül mindössze 700 a katolikus egyház tagja, 1700 pedig református. Isten házába hív mindenkit, a Nagy Prédikációskönyvéből prédikál, Jézus feltételen követésére buzdít, a felebaráti szeretetet hirdeti, a betegeket látogatja, Isten igazi szolgája lesz. A császáriak nagyon megkedvelik őt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlik, rendezetlenség és teljes politikai-társadalmi káosz uralkodik Magyarországon. Megalakul a Tanácsköztársaság, amely mindent igyekszik tönkretenni és felszámolni az országban. Ennek része a vallásgyakorlás teljes betiltása, a papok és vallásos emberek üldözése és kivégzése, azaz a vallás megszüntetése. Wohlmuth Ferenc aggódik Császár község jövőjéért, rettenetes híreket hall minden felől, közben megkapja Mindszenty József zalaegerszegi plébános buzdító levelét.
1919 júniusának első hetében Wohlmuth plébános megesketi Sass Jánost és Márkus Vilmát Császáron. Közben egy Pápára tartó repülőgép műszaki hiba miatt leszáll Császár határában, a magyarul nem tudó idegen pilóták azt a hírt terjesztik, hogy megbukott a kommunizmus. A falubeliek a hír hallatán fellelkesednek, és bezárják a kommunistákból álló helyi munkástanácsot a községházára. Wohlmuth otthagyja a lakodalmi vacsorát, és a községházára megy, hogy beszéljen a munkástanács tagjaival. Azzal a szándékkal teszi ezt, hogy megmentse lelküket és gyónásra bírja őket. Bár elítéli a tagok cselekedeteit, mégis szabadon bocsátásukat kéri, s egyben azt, hogy haladéktalanul adják át a hatalmat az újonnan megalakult császári nemzeti tanácsnak. A tatai terrorcsapat megérkezik Császárra, ahol pusztító munkát végez. Wohlmuth Ferenc plébánost megkeresik és letartóztatják,
majd a hirtelen összeverbuvált kommunista „népbíróság” elé állítják, ahol koholt vádak alapján – koncepciós perben – elítélik, majd kivégzik. A halál neme: kötél általi halál.  A kivégzés előtt a plébános elbúcsúzik híveitől és káplánjától. Ez utóbbira bízza a plébániát, gazdaságát, magánvagyonát és rokonainak gondozását. Szabó Géza káplán méltatja Wohlmuth papi tevékenységét és vértanúságának jelentőségét. A színmű a káplán záróakkordjával és imájával fejeződik be.
A csaknem egyórás dráma képeit és a mondanivaló egyes szakaszait a darabba illő és a mondandót erősítő zene teszi gazdagabbá.

Szalai Erika, Felvidék.ma
A bemutatón készült képeket Krűger Viktor fényképezte, megtekinthető Képgalériánkban ITT>>>.