Elülső temetői kereszt – A temető kapuján belépve azonnal szembe találjuk magunkat a két világháborúban elesett helyi katonák emlékművével, illetve a temető főkeresztjével. A két emlékmű mellett, mint két őr áll az a két tölgy, melyet még monarchia idején Erzsébet királyné (Sziszi) emlékére ültettek. A kőkeresztet táblája szerint 1905-ban emelték a garammikolai katolikus hívek.
Hátsó temetői kereszt – Ugyanennek a temetőnek a hátsó részén egy másik feszület is megtalálható. Ugyan ez kevésbé impozáns az első részben található társánál, hiszen már anyagában is eltér attól, tekintve, hogy vascsőből van szerkesztve, melyre egy bádoglemezből van ráformálva a korpusz (Krisztus teste). Sajnos tábla híján kevésbé beszédes kisemlékről van szó, de anyagából és állapotából ítélve nem lehet több 50 évesnél. Molnár István, adatközlőnk elmondása alapján építése kb. a 70-es évekre tehető. Emlékei szerint egy férfi állíttatta, aki miután ideköltözött nemsokkal később feleségét és a fiát is elveszítette egy balesetben, ennek okán emelhette a feszületet.
Széplaki kereszt – Zselízről Nagypuszta (Kerekudvar) felé vezető bekötőútról lekanyarodván mintegy 2-3 kilométerre a szántóföldek közepén egy kereszt pillantható meg. Korábban Garammikola, ma Zselíz kataszterébe tartozó területen egykor az ú.n. Széplaki tanya terült el, ami szintén részét képezte a kiterjedt grófi birtokrendszernek. Sőt állítólagosan az apró településen egy kúria is állott, ám mára nemhogy a kúriának, de még a településnek a nyomai is eltűntek. Mindössze a kereszt maradt meg, mely néma őrként hirdeti ennek a letűnt kornak a dicsfényét.
A talpazatán található felirat szerint Tóth István és neje, Szoda Erzsébet állíttatta az Úr 1937. évében. Molnár István, adatközlőnk gyerekkorából arra emlékszik, hogy az említett férfi egy lovának az árából vette a tanyát és az azt körülvevő 40 holdnyi területet, amiért nagyon hálás volt. Ezért valahogyan ki szerette volna ezt fejezni, és a keresztállítás mellett döntött. Emlékezete szerint a feszület felavatása ünnepélyes keretek közt történt, és felvonulás szerű díszmenetben egészen a zselízi templomtól vitték helyére állítani azt. A nevezett úriember nevéhez kötődik jórészt a mikolai imaház felépítése is, ám ez most nem képezi részét a vizsgált (szakrális kisemlékek) területünknek.
A garammikolai imaház előtt álló harangláb – A Szent Jakab-templom 1945-ös felrobbantása után provizórikusan építettek egy fa haranglábat, mely a felrobbantott torony szerepét hivatott pótolni. Ezt az ideiglenes fa építményt később egy vas konstrukció váltotta fel, melyet a gyülekezet rendelt meg. Ezt a szerkezetet Luki Lajos hegesztette össze lakatos-tanonc korában, aki minderre a következőképpen emlékezett vissza: „Eredetileg Béres Gyulának kellett volna összehegeszteni, de végül visszamondta, mert félt szívességet tenni az egyháznak a Kommunista Párt miatt. Ekkor Ferenczi bácsi Mikoláról, felajánlotta, hogy majd én, az inasa összehegesztem. Ez nagyon emlékezetessé sikerült, mivel amikor elkezdtem csinálni, rákezdett esni az eső. Ekkor kijött a Mészáros István, kanonok úr, felmászott az állásra mellém, és reverendában tartotta fölöttem az esernyőt, ahogy hegesztettem. El is küldött valakit a Budaváry bácsiért (az akkori helyi fényképész), hogy ezt az eseményt megörökítse, de nagy sajnálatunkra nem volt otthon.”
A templom teljes újjáépítéségig ezzel harangoztak Zselízen, majd amikor elkészült az új templom, ezt a haranglábat a garammikolai imaház elé vitték át, amit nagyjából ez idő tájt építtettek, de toronnyal nem rendelkezik. Azóta is változatlanul ezen a helyen szolgálja lakosokat a szóban forgó harangláb.
A nagypusztai út menti kereszt – Zselíztől nem messze lévő Nagy-Puszta (egykori nevén Kerekudvar) közepén egy szép fa feszület áll. A feszületen ugyan felirat nem szerepel, de dátum igen, egyenesen három is: 1886 – 1933 – 2005 Az első minden bizonnyal az állíttatás éve, a másik kettő pedig a időközi felújítását jelöli. Adatközlőim szerint a keresztet a zselízi grófék emelték, ami semmiképp sem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Zselízen és környékén lévő szakrális és más kulturális vonatkozású emlékek, értékek mind az Esterházy családhoz köthetőek. Az 1933-as felújításról semmi közelebbit nem sikerült kideríteni, de a 2005-ösről már annál inkább. Állítólag a kereszt állapota annyira rossz volt már ekkor, hogy páran már nem bírták nézni azt a kegygyalázást, hogy a korpusz fejjel lefele lóg a korhadt gerendákról. Ezért Récsey Ferenc és családja egy új keresztet ácsoltatott, amire áthelyezték a korpuszt és a dátumfeliratokat. Elővigyázatosságból pedig – félve a színesfémtolvajoktól -megtévesztésül még le is festették a bronz korpuszt. A feszület újraavatására ünnepélyes ceremónia és szentmise keretén belül 2005. júniusában került sor. A visszaemlékezésekből az is kiderül, hogy egykori állíttatásakor egy kis harangláb is állott mellette – mely alátámasztja azt, hogy templom nélküli kis településeken akár egy kereszt is betöltheti a templom szerepét. Ez a harangláb később átkerült a hajdani katolikus iskola épülete elé, amit azóta már lebontottak. Vele együtt pedig a haranglábacskának is nyoma veszett.
Szódó szakrális kisemlékei – Szódó Mikolához és Nagypusztához hasonlóan sokáig önálló kistelepülés volt, de ma már mindkettő beolvadt Zselíz szerkezetébe. Ám egykori önálló státuszából fakadóan saját templommal és temetővel is rendelkezik, melyben egy 20. század eleji kőkereszt lelhető fel. Amint az a feliratozásából is kiderül 1901. március 15-én állíttatta: Farkas Károly, nagyságos Lucz Sándor, Bagi János és családja, Holovicz János, Fejes Róza, Nemecsek Frigyes, és ifj. Dorogy Zripa. Sajnos nem találtunk forrásokat arra utalóan, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére lett volna-e átadva. Pedig kötődése könnyen lehet, hiszen Szobi József, honvéd főhadnagy személyében a szabadságharcnak volt szódói résztvevője, akinek emlékműve ma is megtalálható a templomkertben. Mindenesetre a kereszten erre utaló nyom egyáltalán nincsen.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Csonka Ákos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48606,48841,49237″}
