Vannak szakértők, akik úgy vélik, hogy az I. világháború sorsát nem is a hadseregek, hanem a járványok döntötték el. Ennek a szomorú bizonyítéka a sztropkói járásban lévő Tizsény (Tisinec) község temetője, ahol a szegedi 46-osok sok katonája alussza örök álmát.
1914 szeptemberének végén súlyos kolerajárvány tört ki a Kárpátok mögé időlegesen visszavonuló osztrák–magyar hadseregben, köztük a szegedi 46-osok soraiban is. A drámai helyzetről az ezredkrónika is tanúskodik:
„Az ezred elszállásolása nagyon rossz volt. A zászlóaljak csak felváltva jutottak fedél alá. A kolera pedig fékeveszetten tombolt s tömegesen szedte áldozatait. Ez az állapot szörnyűbb pusztításokat okozott, mint a legvéresebb csata. Makkegészséges emberek roppantak össze 24 óra alatt, hogy néhány nap múlva mészgödörbe kerüljenek. Az ezredpáternek több dolga akadt, mint a csatatéren. Naponta 8-10 embert temetett. A Tizsény északi szélén álló templom körüli sírhantok alatt sok-sok derék szegedi baka alussza örök álmát…”
És egy másik részlet egy tiszt naplójából:
„Rémesebb kép, mint a csatatér. Naponként 8-10 halottat visznek lakásunk mellett a cholera temetőbe teljes fegyverzettel és saját sátorlapjukkal letakarva és mészvízzel leöntve. 24 óra alatt végzett a csúnya nyavalya a legjobb erőben lévő katonákkal. Egy ízben magam is ott voltam a temetésnél. 7 halottat temettünk, ha ugyan temetésnek lehetne mondani,előbb azt lehetne mondani, hogy elástunk. Ezen temetés is örök nyomokat hagy lelkemben. Ezredpáterünk Dittrich végezte ezen szomorú munkát. Miután 29-én elhagytuk ezredünknek ezen szomorú helyét, körülbelül 43 embert temettünk el Tizsényben.”
Aki kíváncsi a teljes történetre, elolvashatja a Nagy Háború blogon.
Sztakó Zsolt/Felvidék.ma
