A Csemadok Nagybalogi Alapszervezete és Nagybalog község vezetősége emlékünnepséget szervezett a málenkij robotra elhurcolt 136 helyi fiatal tiszteletére. A Gömör-megyei Nagybalogon 1945. január 18-án kezdődött az internálás.
70 évvel ezelőtt a Vörös Hadsereg katonái fegyveres kísérettel indították útnak az összeterelt fiatalokat, akik három sőt öt évig robotoltak a Szovjetunió bányáiban.
Rájuk emlékeztek ezen a szomorú évfordulón január 3-án, szombaton délelőtt az elhurcoltak emlékművénél. Az emlékünnepséget megtisztelték jelenlétükkel és díszőrségükkel a Gömör-Kishont Vármegye Ózdi Vitárius István Huszárbandérium tagjai, Vitko Egon huszárkapitány vezetésével.
Nagybalogról 136 fiatalt hurcoltak el, közülük 19 sose térhetett haza, a Donyec-medence poros földjében nyugszanak. Ma még négyen élnek az elhurcoltak közül: özv. Gesko Andrásné Simon Jolán, özv. Kresnye Jánosné Herczeg Magda, özv. Majoros Gyuláné Gyüre Matild és Pecsők Zoltánné Varga Ibolya.
Az elhurcoltak és a két világháború áldozatainak emlékére a községben tíz évvel ezelőtt állítottak emlékművet a temetőben. Azóta rendszeresen januárban megemlékeznek itt a borzalmakról.
Idén Pál Csaba, a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének elnöke üdvözlőszavai után Koós István, nyugalmazott tanár vette át a szót, s tartott megemlékező beszédet. A szónok a szerzője a 2006-ban megjelent Nagybalogi tragédiák című könyvnek, mely korrajza az eseményeknek, több áldozat is nyilatkozik benne, s a történelmi tények összegzése mellett a tragikus időkből származó dokumentumokat is publikálja.
Koós István történelmi visszatekintésében elmondta, hogy a fiatalokat a Majoros-udvarban gyűjtötték. A kisbíró hírül adta, hogy minden fiatal 45 éves korig ott jelentkezzen, ha ezt nem tette, akkor a szülei és közeli hozzátartozói pórul járnak. Így mindenki megjelent ott háromnapi eledelt víve magával, hiszen rövid munkára, romeltakarításra hívták őket Miskolcra. Felsorakoztatták a fiatalokat, s erős fegyveres kíséret mellett elindultak. A közeledni próbáló hozzátartozókat puskatussal durván elutasították, szétkergették.
A megemlékezésen elhangzott verset és a dal szöveget, Pál Gabriella és a Szivárvány énekkar előadásában, a Csemadok elnökének nagyapja néha Pál Dénes írta az orosz fogsága idején.
Az emlékezés koszorúját elhelyezték a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének, a Nagybalogi Református Egyházközségnek, a Magyar Közösség Pártja Nagybalogi Alapszervezetének, a Kerecsen Motoros Egyesületnek, Nagybalog Község Önkormányzatának és a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének képviselői. Koszorúztak a Gömör-Kishont Vármegye Ózdi Vitárius István Huszárbandérium a Rimaszécsi Vállalkozók és Polgárok Társulásának a tagjai.
Az ünnepséget, melyet több közt megtisztelt jelenlétével Tamás Ilonka néni és lánya Judit a Szózat közös eléneklésével, díszsortűzzel és a a táborokban ,,takarodót” jelentő In Silencio trombitaszólóval zárták.
A balogvölgyi településről a két világháborúban összesen 87 ember esett el, a holokausztnak 15 áldozata volt, a málenkij robotra 136 fiatalt hurcoltak el, a Beneš dekrétumok alapján 28 családot deportáltak Magyarországra és Csehországba, illetve Morvaországba. Értük több tíz mécses égett az emlékművön… (Ugyanekkor emlékeztek meg a Gömör-Kishont Vármegye Ózdi Vitárius István Huszárbandérium névadója halálának 100. évfordulójáról. Erről ITT>>> számoltunk be.)
Málenkij robot – A kifejezés eredete az orosz malenkaja rabota (маленькая работа), ami „kis munkát” jelent. A második világháború során Magyarország területére érkező szovjet fegyveres szervek – a Vörös Hadsereg, a Belügyi Népbiztosság (NKVD), az Állambiztonsági Népbiztosság (NKGB) és a szovjet katonai hírszerzés (SZMERS) – emberei többnyire ennek a kifejezésnek a sűrű használatával vagy csak néhány perces igazoltatás ígéretével, hazugságával hurcolták el a polgári lakosság tömegeit 13 évestől a 62 évesig több éves szovjetunióbeli kényszermunkára. Ezekkel a hazugságokkal csapták be az ártatlan civilek százezreit, hogy az esetleges tiltakozásoknak, ellenszegüléseknek, valamint a szökési kísérleteknek elejét vegyék. Ezért vált ez a két szó Magyarországon a köztudatban, majd ennek nyomán a történész szakmában is a polgári lakosság tömeges elhurcolásának és több éves szovjetunióbeli kényszermunkájának a kifejezésévé.
Magyarországon a 70. évfordulóra tekintettel – e sokáig elhallgatott, tragikus eseményeknek a nemzeti emlékezetbe való beemelése, de legfőképpen az elhurcolásban elhunytakra és szenvedettekre való méltó megemlékezés-sorozat létrehozása érdekében – a Magyar Országgyűlés 41/2012. (V. 25.) OGY határozatának eleget téve több szervezet és magánszemély 2013. április 27-én létrehozta a „Málenkij robot” Emlékbizottság 2014-2015 nevű civil kezdeményezést.
Az Emlékbizottság tisztelettel hív és vár minden demokratikus érzelmű, az elhurcolt áldozatokkal együttérző, a totális diktatúrákat elítélő, az Emlékbizottság törekvéseivel egyetértő szervezetet és magánszemélyt a bírói ítélet nélkül, ártatlanul elhurcolt honfitársainkra való méltó megemlékezés-sorozatban való részvételre!
Az események kronológiája:
1944. augusztus 26.– a Vörös Hadsereg Magyarország területére lép az Úz völgyében
1944. augusztus vége – az elhurcolások kezdete a Csíki-medencében
1944. október 12-15.– A Kolozsvárra bevonuló szovjet hadsereg mintegy 5000 civil férfit hurcolt el a városból.
1944. november 12.– a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa kiadja a 0036-os, szigorúan titkos parancsát, amely alapján elhurcolják Kárpátaljáról a 18-50 év közötti magyar és német férfiakat hadifogolyként „málenkij robotra” szovjetunióbeli lágerekbe.
1944. december 16.– A szovjet Állami Védelmi Bizottság (ÁVB) Sztálin vezetésével meghozza a 7161. számú határozatát, amelyben elrendeli, hogy „
1.) A Szovjetunióba történő munkára irányítás céljából mozgósítani és internálni kell Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia Vörös Hadsereg által felszabadított területén tartózkodó valamennyi munkaképes német – a 17 és 45 év közötti férfiakat és a 18 és 30 év közötti nőket.
2.) A mozgósítás irányítását a Szovjetunió Belügyi Népbiztossága (Berija elvtárs) végezze. […]
10.) A németek begyűjtését és internálását 1944 decemberében és 1945 januárjában le kell bonyolítani és a munkaterületre való kiszállítást 1945. február 15-ig be kell fejezni.”
1944. november 18. – a kárpátaljai 18-50 év közötti magyar és német férfiak összegyűjtésének kezdete.
– Szolyván, a kárpátaljaiak XX. századi Golgotájának nevezett egykori gyűjtőláger melletti tömegsírok helyén emelt emlékparkban ezen a napon, vagy az ezt megelőző legközelebb eső hétvégén szokták hagyományosan megtartani a megemlékezést.
1944. december 22. – az ÁVB december 16-i határozata alapján a 2 és a 3. Ukrán Front Katonai Tanácsa kiadja a 0060-as, szigorúan titkos parancsát, amely alapján már aznap elkezdik elhurcolni az általuk megszállt Kárpát-medence területéről a német származású vagy annak mondott, a parancsban kihirdetett korhatárokat kibővítve a 16-50 éves korú munkaképes polgári lakosságot.
1945. január 31. – a német származásúak vagy annak mondott polgári lakosság összegyűjtésének a befejezése, az utolsó szerelvények útnak indítása a Szovjetunióbeli internálótáborok felé, Dél-Ukrajnába (Donbászba), az Urálba és a Kaukázusba.
he, Felvidék.ma
További fényképek a nagybalogi megemlékezésről ITT>>> tekinthetők meg. {iarelatednews articleid=”50164,49916,49810,43748,36893,32010,31999″}
