A hosszú történelme folyamán szebb napokat is megélt s a Felvidék egyik magyar szellemi központjának számító Komárom az új év beköszöntével egyben városi létének hétszázötvenedik esztendejébe lépett. Az ötven évvel ezelőtti kerek évforduló méltó megünneplését beárnyékolta az 1965-ös nagy dunai árvíz, reményeink szerint azonban az idén nem lesz majd különösebb akadálya a születésnap felhőtlen megünneplésének.
Amint azt a Névtelen jegyző gestájában is leírja, a honfoglalás után Ketel vezér nép telepedett le a Duna és a Vág összefolyásánál, ahol később Alap Tolma várat épített. A vár alatt kialakult település első írásos említése Szent István korából származik: egy 1037-ben kelt oklevélben szerepel, amelyben államalapító királyunk a bakonybéli apátságnak adományozta a bizonyára tekintélyes összegre rúgó komáromi vásár- és vámjövedelmet. A tizenegyedik századból származó források még három faluról tesznek említést, amelyek a mai Komárom területén voltak találhatók. A Villa Camarum néven szereplő Komáromfalva közvetlenül a vár alatt terült el, Szentandrásfalva (Villa St. Andrea) feltehetően a mai Szent András-templom térségében volt, míg Keszifalva (Villa Kezw) a Vág-Duna mentén, egyes történészek szerint a várost körülölelő Nádor-vonal négyes számú bástyájának a térségében állt.
E három faluból alakult ki az a nagyobb település, amely a tatárjárás után IV. Béla királytól, akit az utókor a második honalapítóként tisztel, nyerte el a városi kiváltságokat. Az 1265. április 1-jén kelt adománylevelében Béla király Walter kamaragrófra ruházza egy bizonyos összeg fejében a komáromi várbirtokok jövedelmét, s egyben Buda városi kiváltságait adományozza Komáromnak: „És mivel a királyoknak tulajdonsága a népek sokaságának örülni, hogy ezen faluban biztosabban és szabadabban gyűljenek a városi lakók, az azon faluba összegyűlt és a jövőben összegyűlendőknek minden tekintetben ugyanazt a szabadságot adjuk, melynek Buda (…) polgárai örvendenek. Hogy pedig ezen donációnknak és szabadalomadásunknak érvénye mindörökké fent maradjon, s hatálya az idők folyamában valaki által meg nem változtathassék, jelen levelünket adjuk ki kettős pecsétünkkel megerősítve. Kelt april 1-én 1265-ben, uralkodásunknak 30. évében hívünknek, Farkasy mesternek, a fehérvári egyház prépostjának s udvarunknak vicekancelláriusa által” – olvasható többek között a latinul írt adománylevélben, amelynek az eredetije ugyan nem maradt ránk, de egy tizenhatodik századbeli másolatát az esztergomi prímási levéltárban őrzik.
IV. Béla király idején kezdett szervezettebben működni a királyi kancellária, amely egyre több oklevelet bocsátott ki az uralkodó nevében. 1244. október 28-án Komárom mellett állították ki a király azon oklevelét, amelyben a körmendieknek több rendbeli kiváltságokat adott. A Komárommal kapcsolatos egyik legrégibb ismert oklevele 1245-ből származik, melyet egy „Folwyne” nevezetű egyénnek adott ki, aki jelentős érdemeket szerzett a vár megerősítésében és megtartásában, és tettével sokak életét és vagyonát megmentette. Ezért a királytól Hetényen és Banán földbirtokot kapott. Amint az a korabeli oklevelekből is kiviláglik, IV. Béla gyakran és szívesen tartózkodott Komáromban és a Csallóközben, ahol magánügyben ítéletet is hozott. Bizton tudjuk, hogy Komáromon kívül járt az uralkodó Aranyoson és kedvenc tartózkodási helyei közé tartozott Füzitő is, amely alkalmasnak bizonyult királyi szállásnak, s feltehetően ez utóbbi helyen állították ki a király több, évszámmal el nem látott oklevelét is. Egy évvel azt követően, hogy Buda városi kiváltságaival ruházta fel az uralkodó Komáromot, 1266-ban az épülő és fejlődő városba látogatott, ahol október 20-án egy peres üggyel is foglalkozott. A királyi privilégiumlevélben említett és tetteiért felmagasztalt Walter kamaragrófot az oklevél kiállítását követő harmadik esztendőben iktatták csak be hivatalosan birtokába, s ebből az időből származik a komáromi várbirtokrendszer bejárásáról, illetve annak körülírásáról szóló oklevél, amely rendkívül érdekes és értékes adatokkal szolgál a történészeknek. S most időben és térben ugorjunk egy fél évezredet: 1265 után még ötszáz év telt el, amikor Mária Terézia királynő uralkodása alatt Komárom elnyerte a „Szabad királyi város” címet, illetve rangot, amely további előjogokat biztosított polgárai számára.
Komárom városa 750 éves történelme folyamán stratégiai fekvésénél fogva a háborúk és belviszályok, valamint a természeti csapások, tűzvészek és járványok miatt sokat szenvedett, lakosainak számtalanszor kellett a romokból újraépíteni otthonukat, s ez a tény rányomta bélyegét a sokat szenvedett város arculatára. Egy 1715-ből származó összeírás alapján Komáromnak 8 321 lakosa volt, s ezzel lélekszám tekintetében Brassó, Buda, Kolozsvár és Nagyszeben után Magyarország ötödik legnépesebb városa volt.
Lakosainak a száma 1847-re 20 660-ra növekedett, ám a szabadságharc bukása utáni elvándorlás következtében 1850-re már 11 214-re apadt. A huszadik század sem hozott az egykori vármegyei székváros számára számottevő fejlődést, létszámgyarapodást. Míg 1940-ben 21 957-en éltek a város falai között, a lakosság addig zárt magyar közösségén máig be nem hegedő sebeket ejtett a beneši dekrétumok által elrendelt ki- és áttelepítés, ami azt eredményezte, hogy 1950-ben már mindössze 16 343 lakosa volt a városnak.
A rendszerváltozást követően szinte lenullázódott Komárom ipara, s ennek tudható be a lakosság munkahely és megélhetés utáni nagy számú elvándorlása. 2001-ben még 36 066 lakosa volt a városnak, egy évtized múlva pedig már csak 34 349. E hullámvölgyből való felemelkedés és Komárom lakosságának az ismételt gyarapodása csakis az ipartelepítéstől, számottevő tőkebeáramlástól s ebből eredően újabb munkaalkalmak megteremtésétől várható. Az előző önkormányzatok és polgármesterek bűnös mulasztása volt, hogy mindehhez nem teremtették meg a kellő feltételeket, többek között az, hogy Komárom ma is azon városok közé tartozik, amelyek nem rendelkeznek ipari parkkal. Talán majd az elkövetkező évek folyamán…
Németh István, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51212,51377″}
A szerző képmontázsai
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
