52113

Veres János – eredeti nevén Vörös Zoltán – Tornalján született 1930. február 28-án.

“A gondviselés kifürkészhetetlen akarata, hogy az édesapja, aki egyébként rimaszombati, éppen Tornalján kap fogtechnikusi állást. Az a tény is, hogy itt talál feleségre, s az állomásfőnök-helyettes lányát vegye el a vasút utca elei nagyházból, ahol később még egy házat vásárolnak a nagyszülők, s hogy a költő fiuk pont itt születhessen meg 1930. február 28-án. Itt, ebben a családban örömteli gyermek-kort él meg a kis költő. Boldogan vállalja környezetét, és örömmel éli meg az akkor még jócskán falusi küllemű városban az életét” – írta visszaemlékezésében özvegye Vörös Ilona.

Termékeny író, költő volt, amíg az akaratán kívüli hatás nem érte, egyszerre több műfajban is gondolkodott. Írói alkotásai: versek, versfordítások, riportok, novellák, különböző prózai írások, ő maga ez utóbbit „vegyes próza”  gyűjtőnéven nevezte meg.
Eddig megjelent munkái:
Három fiatal költő – ez még közös munka: Ozsvald Árpád és Török Elemérrel együtt (1954). A negyedik kötet Ifjú szívem szerelmével címmel (1955), az ötödik Tüzek és virágok (1964), a hatodik Földrengés után (novellák, 1965), majd a hetedik Fehér szarvas (1967), a nyolcadik Homokvirág (1972), a kilencedik pedig Mikrovilág (1979) címmel jelent meg.
Az Iskolások Könyvtára keretén belül kiadták műfordításait (Adrej Sládkoviè A gyetvai legény címmel, 1980-ban). A Gömöri Műhely keretén belül Széttekintés a Rimaszombati járásban, illetve a Gömörszőlős (1992) című kötetét adták ki.
A költő eddig kötetben már megjelent verseit és néhány újat kötetben szeretett volna „Életút” címmel kiadni, de a letiltás miatt a kiadásra nem került sor. Néhány évvel később a Madách Kiadó vállalta a kiadást, vékonyabb formában (ez a tizenkettedik kötet!) Életút címmel jelent meg (l989). Majd a kötetből kimaradt verseket a „Jéghegy” című kötetében, 1998-ban adták ki.
Madách Kiadó 2006-ban ki adta „Fekete május” címen az 1947-1951 között írt verseit. A kötet borítóján látható a költő ifjúkori képe az idős Veres János fényképével.
A Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület 2013-ban jelentette meg A basa sípja színpadi játékot. A borítókép Gábor Emese munkája.

Magyarországon a letiltása alatt, a Palócföld közölte a már meglevő írásait. Itt Veres János költői, írói széles körű munkájáért, a szlovák költők verseinek magyarra fordításáért: Madách-díjat és Pro Gömör-díjat kapott. Kitüntetései között ott van még a Blaha Lujza-díj. Több példánya és fokozata a Csemadok-kitüntetéseknek. A Jókai Napokon szerzett  Fáklya Irodalmi színpad létrehozásáért és működtetéséért is kapott díjakat. Veres János 1999. augusztus 5-én halt meg. Elhunyta után posztumusz megkapta a Magyar Köztársaság Elnöki Aranyérmét is.

Egy versével emlékezünk a gömöri költőre meg nem élt 85. születésnapján.

Veres János: Azért születtem

Azért születtem, hogy leányt,
rózsát és italt magasztaljak,
de másként akarték a bősz
s halálnál zordabb hatalmak.

Mi is ebből a tanulság?
Hogy a jámborság egymagában
nem létürügy. Egy szép napon
hánykolódó tengerre szálltam.

Fellegparipák kísértek.
Orromba csípős sószag áradt,
éreztem, bukást jövendöl
az imolák Kolombuszának.

S így lett: nyomomba szegődtek
a cirkáló kalózdereglyék.
Alig várták a sáskafik,
hogy tutajom csapdába ejtsék.

Célba vették a fejemet
fürge hajóik parittyái,
úgy rémlik, mégis nagy vagyok,
mert nem volt nehéz eltalálni.

Szurkos hordóba mártottak,
s vízbe vetettek, mint a zsákot.
De felmerültem, s testemen
a mocsok nyoma meg se látszott.

– Mit kezdjek velük? – tűnődtem,
elzárték elmém minden útját,
a fedélzeten nyüzsögtek
(a lapátokat nem ők húzták).

– Ha most hozzájuk törpülnék,
talán körükbe bevennének –
véltem. De hamus pogácsám
jobban szerettem, mint a mézet.

Lélekvesztőm rég elsüllyedt,
segélycsapat se jött sehonnan,
közönyös halak csillogtak
a fodrozó fehér habokban.

S míg a hajókon zene szólt,
s evett-ivott a boldog hadnép,
tudtam, valamit tennem kell,
mielőtt végképp ellankadnék.

Elindultam a nagy vízen
gyalog, hogy hosszában bejárjam,
s még láttam, milyen izgalmat kelt
fehér ingem és száraz lábam.

Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47774,47698,22267,20579,16289″}